Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

3. szám - Szabó Tamás: Szemlecikk – A nyomás és vákuum alatti szennyvízcsatornázás

144 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZÄM SOUTH PEARL STREET NYOMÓCSŐ GRAVITÁCIÓS CSATORNA O ALAGSORBA SZERELT APRITÓSZIVATTYÍI © KÍSÉRLETI BERENDEZÉS SORSZÁMA 1. ábra szennyvízgyűjtés gazdaságtalan vagy más okból nem lehetséges; — a szennyvizek gyűjtésére olyan területeken, ahol egyesített rendszerű csatornázásról az elválasztottra kell áttérni; — a városok olyan területeinek a meglevő központi szennyvízrendszerhez csatlakoztatásánál, melyeknél a gravitációs rendszert továbbfejleszteni már nem lehet. 2. A nyomás alatti szennyvízcsatornázás A nyomás alatti szennyvízcsatornázásnak egyes elemei — mint pl. a szennyvízátemelők és nyomócső célvezetékek — a gravitációs közcsatornázás gyakorlatában már ismertek voltak és széles körben elterjedtek. Az a gondolat azonban, hogy kis átmérőjű nyomócsövekből szennyvízgyűjtő rendszert létesítsenek, csak 1965-ben merült fel. Az USA-ban az ötletet Gordon Meskew Fair azon javaslata (1954) adta, hogy az egyesített rendszerű csatornarendszereket úgy állítsák át elválasztott rendszerrel, hogy a szennyvízcsatorna-hálózatot a csapadékvíz számára megtartott gravitációs csatornákban elhelyezett nyomócsövekből alakítsák ki. Fair javaslatát elvetették, de ez vezetett a szennyvizek nyomás alatti elvezetését majdan megalapozó albanyi kísérletekhez. Az Albanyban megépült kísérleti létesítménynél a szükséges kutató-fejlesztő munkát a Federal Water Pollution Control. Administration megbízására (1965) az American Society of Civil Engineers ÍASCE) végezte el. A New York államban Alanyban. 13 hónapig megfigyelt kísérleti létesítményt Pennsylvania államban. Phoen'xville-ben és az ind'anai Grandview Lake-nél továbbiak követték. Az első tapasztalatok alapián fogalmazták meg a nyomás alatti szennyvízelvezetés azóta közismert előnvelt. célszerű alkalmazási területeit és alkalmazásának korlátait. A nyomás alatti szennyvízelvezetést, mint egy fordított vízellátást írták le, amelyben a szállításhoz szükséges energiát maguk a beemel őszivatytyúk biztosítják, a kis átmérőjű csövek alkalmazása pedig azt eredményezi, hogv a szennvvíz a lehető legrövidebb ideig tartózkodik a csőhálózatban. Kezdettől két alapváltozatot különböztettek meg. A GP (grinding pump) rendszer aprító előtéttel ellátott, bármely, a keletkezésének állapotában levő, nyers házi szennyvíz szállítására alkalmas szivattyút használ. Az STEP (septic tank effluent pump) rendszert híg szennyvizek elvezetésére dolgozták ki, eredetileg olyan esetekben alkalmazták, amikor környező ST—SAS-berendezéseket úgy kellett felszámolni, hogy a kiváltásukra létesülő, nyomás alatti központi szennyvízgyűjtő rendszerben a meglévő szennyvíztisztítókat megtartották. A STEP-rendszerekben bármely aprító előtét nélküli, ülepített szennyvízhez alkalmas szivattyú használható. A nyomás alatti szennyvízelvezetés az épületen és telken belüli csatornavezetést nem vagy nem feltétlenül érinti. Nyomás alatti szennyvízelvezetésről először Clift publikált (1968), de az általa leírt, Kentucky államban levő Radcliffben 42 fogyasztó számára, pneumatikus ejektorokkal megépült és legalább három évig kellően üzemelő rendszer még nem alkalmazott olyan elemeket, amelyek később széles körben elterjedtek volna.