Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
3. szám - Gayer József: A korszerű csapadékcsatornázásról
140 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM szak csúcsvízhozama alá is csökkenthető; ez a túlszabályozás a vízgyűjtő alsó részén később kialakítandó városrészek számára lehet hasznos, ugyanakkor a befogadó szempontjából is potenciális hasznot jelenthet; (5JA többletköltség minimális, csak a gondosabb tervezés/modellezés pluszköltségét jelenti. 3.2.6. Gazdasági megfontolások A tervezési csapadék visszatérési idejét elvben költségelemzés alapján kellene meghatározni. A különböző országok tervezési irányelveiben javasolt gyakoriság széles határok között mozog. 1. kép. Záportározó Toronto elővárosában Észak-Amerikában például „kis" rendszer tervezésére 5—10 éves, belvárosi területeken 25 éves visszatérési időt vesznek alapul, ugyanakkor számos európai országban az 1 éves gyakoriság, az utcaszintet el nem érő túlnyomás mellett az irányadó. Az ezzel kapcsolatos gyakorlatot a pénzügyi lehetőségek mellett a hagyomány is erősen befolyásolja. Bár gazdasági elemzés készítése elvben lehetséges, „kis" rendszerek esetében ez igen ritka. „Nagy" rendszerek tervezésénél az USA-ban és Kanadában kidolgoztak kárszámítási összefüggéseket, melyek az alkalmazott gyakoriság függvényében adják meg az elöntési károkat. Ennek százalékában, megadják még a közlekedés akadályozása (ennek elmaradása) következeiében előálló kárt/hasznot is. Két vagy több belterületi vízrendezési változat esetén a költségek és a párhuzamosan jelentkező éves kárösszegek mérlegelhetők. Végeredményben a költség—haszon arányok, ill. a tiszta haszon összevetése szolgál alapul a döntéshozóknak, örvendetes, hogy a korábbi hazai gyakorlattól eltérően, az MI—10—455-ös műszaki irányelvsorozat már hosszabb (4—10 éves, esetenként hosszabb) ismétlődési időt javasol a védelem nagyobb foka érdekében. 3.2.7. Real-time szabályozás Elsősorban a meglevő (mind hidraulikai, mind szennyvíztisztítási) kapacitások jobb kihasználása iránti igény vezetett el a legfejlettebb országokban ahhoz a felismeréshez, hogy a csatornarendszerek hagyományos, passzív szerepét, megfelelő körülmények között, felválthatja az aktív, vízkormányzással kiegészített csapadékvíz-elvezetés. Helyi szabályozás esetén egy fix vagy állítható kapacitású műtárgyat alkalmaznak. A központi szabályozás az egész rendszerben mért és feldolgozott adatok (szintek, vízhozamok, a szabályozók helyzete, csapadék stb.), valamint a fizikai törvényszerűségek figyelembevételével, meglehetősen bonyolult algoritmusú modell alapján, távirányítással működik. Kiegészülhet csapadékradarral és előrejelző almodellel is. A vízkormányzó műtárgyak (bukók, zsilipek, szivattyúk stb.) és tározók összehangolt működtetésével elérhető, hogy csökken a befogadóba kezelés nélkül jutó szennyvíztömeg, a kiegyenlítettebb szennyvíztelep-terhelés miatt, csökken továbbá az energiaigény, az emberi beavatkozások szükségessége és az elöntések gyakorisága. Gyakran az automatikus helyi szabályozás is megfelelő eredményt ad, azonban a teljes rendszer optimális működtetése csak központi (automatikus vagy kézi) real-time szabályozással valósítható meg. Ez képezi jelenleg az üzemeltetési technika csúcsát. 4. Összefoglalás Az urbanizáció fejlődésével világszerte növekvő érdeklődés nyilvánul meg a csapadékcsatornázás iránt. A klasszikus mennyiségi szemlélettel szemben általánosan elfogadott az a nézet, hogy a csapadékvíznek városi környezetben történő elhelyezésére összetett intézkedések szküségesek, mind az adott vízgyűjtőn, mind a csatornahálózaton. A komplex megoldások a mennyiségi és minőségi, valamint a gazdaságossági szempontokat egyaránt figyelembe veszik. Fenti okok miatt a városi hidrológiai modellek egyre nagyobb teret nyernek, koncepciókialakítási, méretezési és üzemeltetési fázisban egyaránt. Kifejlesztésükhöz és megfelelő használatukhoz hiteles adatokra van szükség, kísérleti városi vízgyűjtő területekről. Jelentős teret nyernek a lefolyás- és csúcshozamcsökkentő megoldások, melyek tekintetében felzárkózási lehetőség adódik a fejlett infrastruktúrájú országok felé. A különböző csatornázási rendszerek közül az egyesített, ill. a javított vegyes rendszer tűnik a jövőben járható útnak, nem utolsósorban a csapadékvíz kezelésének fokozódó igénye miatt. A hosszú távú gazdaságossági mérlegelések eredményeként a jövőben a (jelenlegi 1—2 évesnél) ritkább eseményekre lesz célszerű méretezni a hálózatokat. A meglevő hálózatok kapacitásának bővítése és más megfontolások alapján az üzemirányításban a real-time szabályozás ígérkezik korszerű megoldásnak. Irodalom Apman, R. P., 1974. The Influence of Urbanization on Stream Channel Behaviour. Proceedings, National Symposium on Urban Rainfall and Runoff and Sediment Control, University of Kentucky, July 29—31, 1974. APWA (American Public Works Association), 1978. Evaluation of the magnitude and significance of pollution loadings from urban stormwater runoff in Ontario. Ministry of the Environment, Ontario, Res. rep. No. 81.
