Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Refuznyiki - Szöllősi-Nagy András: Oculos habent - Kontur István: Hulljon le a kombiné!

124 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ

ÄM Refuznyiki DOUBLE BLUES PRODUCTIONS PRESENTS AN EVENING WITH Blues Brothers SHOW STARTS AT 7PM IT'S TIME TO CALL FOR THE BLUESI A Bős-N agy marosi Vízlépcsőrendszer körüli vita hullámai még mindig verdesnek — bár úgy tűnik, kissé csillapodóban* Teljes energiadisszipációról persze nem beszélhetünk — valószínűleg még sok-sok évnek keli eltelnie ahhoz, hogy visszatekintve valamelyest és objektív módon lehessen megítélni az 1988. év nyarán kirobbant szenvedélyes — néha kissé egyoldalú — vitát. A Refuznyiki néven most induló időszakos rovatunk azon publikációknak kíván teret adni, melyeket a forró nyár hivatalos magyar sajtója visszautasított. Vagy vissza sem utasított — válasz nélkül hagyva és váratva a szerzőket. A szerzők egyetértésével esetenként közöljük a szerkesztőségekbe küldött leveleket is — tartalmuk mellett a dátum is izgalmas információt rejthet. Az eddig még nem közölt publikációk közreadásával elsősorban az a célunk, hogy a jövő kutatóját segítsük, midőn a Dunaszaurusznak elkeresztelt lény élettanának leírásába kezd. A publikációk tartalmával Szerkesztőségünk nem szükségképpen ért egyet. Egyben várjuk Olvasóink adalékait a visszautasítottak szalonjának gyűjteményébe. Fekete Sándor főszerkesztő Uj Tükör Budapest Tisztelt Főszerkesztő Úr\ Egy hete próbálom telefonon elérni, sajnos nem sikerült. Amit szerettem volna Önnel megbeszélni, az a következő: remél(t)em, hogy a Bős-Nagymaros vita nem zárult le Szász Imre augusztus 21-i cikkével és azzal, hogy a „másként" gondolkodók — Kozák Miklós és Kató Pál kivételével — nem nagyon szólal(hat)tak meg a vitában. Ehhez szerettem volna hozzájárulni az ,,Oculos habent" című és tartalmú vitacikkel. Kár, hogy nem így lett. A vita, mint a lap tegnapelőtti száma tudatja, berekesztetett. Kár, mert — szerintem — így aszimmetrikus maradt. Kár, mert azon túl, hogy — okkal, vagy ok nélkül — Kozák Miklóst megdádázza, a vita nem tért ki a lényegre: itt ma már súlyos politikumról van szó — s nem szakmáról, amelynek részleteit a szakmai viták és lapok már eléggé kivesézték. Ezt nem a „szakmai" gőg mondatja velem: tudom, hogy vannak még nyitott kérdések — ezeket a priori ma senki nem tudja megválaszolni, de a kockázat — a várható előnyökhöz képest — csekély, s ha bekövetkezne is valamilyen „baj", azt nagyjából tudjuk, hogy mi lehet, s tudjuk az elhárítás módozatait is. Mindazonáltal mellékelem azt, amit múlt vasárnap írtam — talán önnek is ad néhány olyan rész-információt, amit eddig nem tudott. * A kézirat leadása 1989. március 3-án volt, mielőtt köztudott lett volna a miniszterelnök 1989. március 8-i parlamenti bejelentése. Még kevésbé a kormány 1989. május 13-1 határozata. Ettől persze új rovatnak talán még érdekesebb lesz. (A Főszerk. megjegyzése 1989. május 15-én.) Amit már múlt hétfőn kérni szerettem volna, az csupán annyi volt, hogy közöljék hozzászólásom a vitában. Némi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy kérésemet, változatlanul fenntartom. így hát kérem, hogy az Új Tükör közölje — változtatás és rövidítés nélkül — mellékelt hozzászólásomat: akár a levelezési rovatban is, ha nincs szándéka a vitát újra megnyitni. Miután az utóbbi hetekben furcsán alakultak a dolgok, kérem, hogy egy hibbantnak látszó kikötésemet fogadja el: a szöveg bármiféle rövidített változatának közléséhez nem járulok hozzá, s amennyiben szeptember 3-áig nem kapok a Szerkesztőségtől értesítést, hogy hozzászólásomat az adott időpontig — de legkésőbb szeptember 16-ig — közlik, akkor felteszem, hogy annak publikálását elutasítják, s így a közlés joga — megjegyezve, hogy az Új Tükör nem fogadta el a hozzászólásomat — visszaszáll reám. Kérem, ne értsen félre: alapos indokaim vannak, hogy így tegyek, és én magam is röstellem, hogy ezt kell tegyem. Válaszát várva üdvözli, Őszinte híve: Dr. Szöllősi-Nagy András Budapest, 1988. augusztus 29. OCULOS HABENT Korábbi elhatározásom ellenére szállok be az Új Tükör Bős-Nagymaros (BNV) vitájába. Hogy miért nem akartam ebben részt venni, annak több oka van. Először: a BNV létrehozásában nem vettem részt, sem mint döntéselőkészítő, sem mint döntéshozó. Tehát nem kell vállalnom ódiumot. Másodszor: nem szeretem a sub rosa indított programokat ós az ebből fakadó politikai gubancokat, s úgy véltem, kibogozásukat oldják meg azok a politikusok, vagy a politikát befolyásolni akarók, akik az egészet így, ahogy van, összehozták. Gondoltam naivan: maradok kutatói szobám csendjében, és inkább foglalkozom szakmai problémákkal. A nyár elején jött azonban egy jelentős fordulat: árukapcsolásként a szakma néhány alaprnegállapítását kezdték ki. Még mindig vártam: hátha valaki észreveszi a vezereseit. Nem így történt, vagy nem akarták, hogy így történjék. Beszálltam a Lipták-pontok cáfolásába. így indult az a lavina, ami nem tudom, hová fog sodorni. Ma már olyan dolgokat mondatnak velem itt-ott, hogy az első méreg elpárolgása után már csak az elégikus fáradság („De kérem, én ezt nem így mondtam!") maradt meg bennem. Még a körülmények ily furcsa alakulása is visszatartott az Új Tükör vitájában való részvételtől — tudván, hogy itt már messze nem szakmáról van szó. Mára azonban sajnos változott a helyzet: Perezel Károly az Új Tükör 1988/34. számában „Legalább válaszoljunk!" című cikkében olyasmit állított a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség néhai elnökéről, hajdani főnökömről, Kovács György akadémikusról, ami nem igaz, s ez ellen mindenképp fel kell lépjek, mert ő már nem teheti, bár — hitem szerint — tenné, ha tudná. Szász Imre pedig — ugyanabban a számban, a „Videant consules" című cikkében „beemelt" a vitába, s talán úgv tisztességes, hogy most már ón is elmondjam — itt is — a véleményem. Meiidaceni oportet esse memorem Remélem nem érti félre senki: Kovács György akadémikusnak haláláig a legközelebbi munkatársa voltam, így mondhatom, hogy ismertem Kovács Györgyöt, ismertem gondolkozását, s ismertem műveit. Mindezt azért mondtam el, hogy megdöbbenésemnek súlyt adjak, ami dr. Perczel Károly kandidátus idézett