Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

KÖNYVISMERTETÉS 123 tovább is különböző minisztériumok fennhatósága alatt maradt. Az egyetértés indoklása: „Ezt (a beolvasztást) már régen meg kellett volna tenni, mert a Földművelés­ügyi Minisztérium jelenlegi irányítói és felügyeleti tevékenysége mellett nem tudunk eredményesen dol­gozni." így segítette elő Lampl Hugó vízgazdálkodásunk szervezeti egységét, nem törekedve arra, hogy az egység akadályozásával saját pozícióját őrizze. A kiadvány a továbbiakban Trümmer Árpád, Sajó Elemér, Balogh Kálmán, Ruttkay Udó műveiből idéz, az öntözés fejlesztését idéző részleteket, kerettervi jegyzőkönyvi, előterjesztési, rendeleti anyagokat, mű­ködési szabályzatokat, munkaprogramokat, ügykör­beosztásokat ad közre. Függelékében közli az Országos Öntözésügyi Hivatal 1937. május 1.—1948. július 31. közötti fennállása alatti alkalmazottainak névsorát. Vízügyiek számára ma is sok ismerős név tűnik elő ebből a névsorból, sajnos, már kevés olyané, aki még ma is életben van. Vágás István Tamásné Dvilially Zsuzsa (Szerk.): A kisalföldi Duna­szakasz ökológiája. Ökológiai tanulmányok a Duna kisalföldi szakaszáról. (A Veszprémi Akadémiai Bizottság kiadása, Veszprém, 1987. 232 old., 10 tanúim., külön kép, ábra, tábl. a tanul­mányokban.) Az egy kötetben összefoglalt tanulmányok, vizsgálati anyagok a szűkebb szakirodalomban általában már meg­jelentek, mégis szükség volt egybefogásukra, hogy hazánk és a szomszédos Csehszlovákia egyik fontos tájegységét területi jellegzetességeiben lehessen leírni. A szerkesztő és a szerzők által kitűzött cél az volt, hogy a kisalföldi Duna-szakaszt, annak közvetlen környékét jelenségeiben és értékeiben úgy mutassa be a kiadvány, ahogy azt a megírás időpontjában, tehát nagyjából a 8Ó-as évtized első felének végén találták a különböző ökológiai vizsgálatok. A tanulmányok adataik sokféleségével, azok gazdag­ságával tűnnek ki. Pótolják az ide vonatkozó eddigi ökológiai leírások hiányait. Meglátszik bennük az a féltés, amely a területet érő változások során az élővilág meg­változásával és fenyegetettségével kapcsolatos. A közölt tanulmányok erőssége tényanyaguk. Keveset magyaráz­nak, inkább a szakember olvasóra bízzák következteté­seiket és puszta számadataikkal igyekeznek hatni. Valóban: a tények ereje talán akkor a legnagyobb, ha puszta tények maradnak, amelyek bizonyító erejét bármely manipuláció vagy túlmagyarázás inkább ron­taná, mint javítaná. A pontos adatokon alapuló tények makacs dolgok, de ugyanakkor pártatlanok is. Alapot adnak ahhoz, hogy bármely jövőbeni ökológiai változást a maga objek­tivitásában lehessen szemlélni. A mai adatok nyomán később pontosan meg lehet majd mondani: volt-e egyáltalában valamilyen változás a területen? Ha volt, az milyen mértékű? Ha a fajtája és mértéke megállapítható, akkor könnyebben azonosítani lehet, hogy mi okozta azt. Emberi tevékenység? A vélt emberi tevékenységtől füg­getlenül is ható természeti ok? Mindezeket tételesen, mennyiségi jellemzőkkel lehet majd megállapítani és mellőzhető lesz minden utólagos közvetett következ­tetés. A kötetben megjelent tanulmányok a következők: Várday Nándor (Győr): A kisalföldi Duna-szakasz hidrológiai, hidrográfiai és vízkémiai viszonyai; Tevanné Bartalis Éva (Győr): A Duna szigetközi szakaszának és hullámtéri vizeinek biológiai vízminősége; Kiss Keve Tiliamér (Göd): Fitoplankton vizsgálatok a Duna kisalföldi szakaszán 1981—82-ben; Tamásné Dvihallv Zsuzsa (Göd): A kisalföldi Duna­szakasz oxigénviszonyainak néhány sajátossága; Érti Milán (Pozsony): A fotoszintézis intenzitása, az a-klorofill és a foszfát-foszfor tartalom összehasonlítása a Duna, valamint mellék- és holtágainak nyílt vizében; Csutorné Bereczky Magdolna (Göd): A Duna magyar­országi felső szakaszának szaprobiológiai jellemzése egy­sejtű indikátor szervezetekkel; Vranyovszky Marian (Pozsony): Zooplankton vizsgá­latok a Duna zsofini mellékágában (1836 fkm) és a bakai mellékágban (1182,5 fkm—1825,5 fkm); .Tancsó Kálmán (Győr)—Tóth János (Göd): A kis­alföldi Duna-szakasz és a kapcsolódó mellékvizek halai és halászata; Halupa Lajos (Budapest)—Járó Zoltán (Budapest): A szigetközi hullámtéri erdők ökológiája; és Cifra József (Pozsony): Az ártéri erdőtársulások ökoló­giai egyensúlyának felbomlása a Pozsony alatti térségben. A kiadvány zárszavában Tóth János fejti ki, hogy a folyók általában rendkívül egyediek, és az élővilág léte és sajátosságai igen sok egyedi — hidrológiai, geológiai, ökológiai és egyéb — feltételtől függőek. A kisalföldi Duna-szakasztáj, amely gazdasági indoklás nélkül is érték, amelyhez az ott élők, vagy azok akik megismerték, érzelmileg kötődnek. Ez az érzelem egyúttal a haza­szeretet elismerendő és megbecsülendő része. A szerkesztőt, szerzőket és a kiadót elismerés illeti gondos és fontos munkájukért! Vágás István

Next

/
Thumbnails
Contents