Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

KÖNYVISMERTETÉS 123 tovább is különböző minisztériumok fennhatósága alatt maradt. Az egyetértés indoklása: „Ezt (a beolvasztást) már régen meg kellett volna tenni, mert a Földművelésügyi Minisztérium jelenlegi irányítói és felügyeleti tevékenysége mellett nem tudunk eredményesen dolgozni." így segítette elő Lampl Hugó vízgazdálkodásunk szervezeti egységét, nem törekedve arra, hogy az egység akadályozásával saját pozícióját őrizze. A kiadvány a továbbiakban Trümmer Árpád, Sajó Elemér, Balogh Kálmán, Ruttkay Udó műveiből idéz, az öntözés fejlesztését idéző részleteket, kerettervi jegyzőkönyvi, előterjesztési, rendeleti anyagokat, működési szabályzatokat, munkaprogramokat, ügykörbeosztásokat ad közre. Függelékében közli az Országos Öntözésügyi Hivatal 1937. május 1.—1948. július 31. közötti fennállása alatti alkalmazottainak névsorát. Vízügyiek számára ma is sok ismerős név tűnik elő ebből a névsorból, sajnos, már kevés olyané, aki még ma is életben van. Vágás István Tamásné Dvilially Zsuzsa (Szerk.): A kisalföldi Dunaszakasz ökológiája. Ökológiai tanulmányok a Duna kisalföldi szakaszáról. (A Veszprémi Akadémiai Bizottság kiadása, Veszprém, 1987. 232 old., 10 tanúim., külön kép, ábra, tábl. a tanulmányokban.) Az egy kötetben összefoglalt tanulmányok, vizsgálati anyagok a szűkebb szakirodalomban általában már megjelentek, mégis szükség volt egybefogásukra, hogy hazánk és a szomszédos Csehszlovákia egyik fontos tájegységét területi jellegzetességeiben lehessen leírni. A szerkesztő és a szerzők által kitűzött cél az volt, hogy a kisalföldi Duna-szakaszt, annak közvetlen környékét jelenségeiben és értékeiben úgy mutassa be a kiadvány, ahogy azt a megírás időpontjában, tehát nagyjából a 8Ó-as évtized első felének végén találták a különböző ökológiai vizsgálatok. A tanulmányok adataik sokféleségével, azok gazdagságával tűnnek ki. Pótolják az ide vonatkozó eddigi ökológiai leírások hiányait. Meglátszik bennük az a féltés, amely a területet érő változások során az élővilág megváltozásával és fenyegetettségével kapcsolatos. A közölt tanulmányok erőssége tényanyaguk. Keveset magyaráznak, inkább a szakember olvasóra bízzák következtetéseiket és puszta számadataikkal igyekeznek hatni. Valóban: a tények ereje talán akkor a legnagyobb, ha puszta tények maradnak, amelyek bizonyító erejét bármely manipuláció vagy túlmagyarázás inkább rontaná, mint javítaná. A pontos adatokon alapuló tények makacs dolgok, de ugyanakkor pártatlanok is. Alapot adnak ahhoz, hogy bármely jövőbeni ökológiai változást a maga objektivitásában lehessen szemlélni. A mai adatok nyomán később pontosan meg lehet majd mondani: volt-e egyáltalában valamilyen változás a területen? Ha volt, az milyen mértékű? Ha a fajtája és mértéke megállapítható, akkor könnyebben azonosítani lehet, hogy mi okozta azt. Emberi tevékenység? A vélt emberi tevékenységtől függetlenül is ható természeti ok? Mindezeket tételesen, mennyiségi jellemzőkkel lehet majd megállapítani és mellőzhető lesz minden utólagos közvetett következtetés. A kötetben megjelent tanulmányok a következők: Várday Nándor (Győr): A kisalföldi Duna-szakasz hidrológiai, hidrográfiai és vízkémiai viszonyai; Tevanné Bartalis Éva (Győr): A Duna szigetközi szakaszának és hullámtéri vizeinek biológiai vízminősége; Kiss Keve Tiliamér (Göd): Fitoplankton vizsgálatok a Duna kisalföldi szakaszán 1981—82-ben; Tamásné Dvihallv Zsuzsa (Göd): A kisalföldi Dunaszakasz oxigénviszonyainak néhány sajátossága; Érti Milán (Pozsony): A fotoszintézis intenzitása, az a-klorofill és a foszfát-foszfor tartalom összehasonlítása a Duna, valamint mellék- és holtágainak nyílt vizében; Csutorné Bereczky Magdolna (Göd): A Duna magyarországi felső szakaszának szaprobiológiai jellemzése egysejtű indikátor szervezetekkel; Vranyovszky Marian (Pozsony): Zooplankton vizsgálatok a Duna zsofini mellékágában (1836 fkm) és a bakai mellékágban (1182,5 fkm—1825,5 fkm); .Tancsó Kálmán (Győr)—Tóth János (Göd): A kisalföldi Duna-szakasz és a kapcsolódó mellékvizek halai és halászata; Halupa Lajos (Budapest)—Járó Zoltán (Budapest): A szigetközi hullámtéri erdők ökológiája; és Cifra József (Pozsony): Az ártéri erdőtársulások ökológiai egyensúlyának felbomlása a Pozsony alatti térségben. A kiadvány zárszavában Tóth János fejti ki, hogy a folyók általában rendkívül egyediek, és az élővilág léte és sajátosságai igen sok egyedi — hidrológiai, geológiai, ökológiai és egyéb — feltételtől függőek. A kisalföldi Duna-szakasztáj, amely gazdasági indoklás nélkül is érték, amelyhez az ott élők, vagy azok akik megismerték, érzelmileg kötődnek. Ez az érzelem egyúttal a hazaszeretet elismerendő és megbecsülendő része. A szerkesztőt, szerzőket és a kiadót elismerés illeti gondos és fontos munkájukért! Vágás István