Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Domokos Miklós: Pietro Palocapa és a magyarországi Tisza-szabályozás
DOMOKOS M.: Paleocapa és a Tisza 103 0. ábra. Pietro Paleocapa (17S8—1869) európai hírű olasz mérnök, 1840-től a Lombard-Velencei királytág építészeti igazgatója, 1849—1859 között közmunkaügyi miniszter / o • C — i. JI..JU— ÍJ' * 1' A II E U E I Jo REGOLAZIOiNE DEL TIBISCua LMRXaO . P-iLSiKAP V MILANO -llíagriai dl »•mmlt» • »'»• • ta m*' elől)}) jogot, majd matematikát tanult, végül elvégezte Modena-i katonai mérnöki főiskolát. Pályafutását a Regno Jtalico (vagyis a Napóleon-alkotta Itáliai Királyság) hadmérnöki testületében kezdte. Résztvett az 1813. évi németországi hadjáratban, fogságba esett, de sikerült bravúrosan megszöknie. Miután visszatért Olaszországba, résztvett Pesehiera erődítési munkáiban. Az Itáliai Királyság összeomlása után nem kívánt az osztrák hadseregbe lépni, hanem inkább a velencei víz- és útügyi mérnökök testületéhez csatlakozott. Számos közmunkaügyi feladat ós kiküldetés teljesítése — köztük 1827-ben a csehországi Budejovice-i vasútvonal építésében való közreműködés — után, 1840-ben a Lombard-Velencei Királyság közmunkaügyi főigazgatójává nevezték ki. A vezetése alatt megvalósult nevezetesebb kultúrmérnöki munkák: a Brenta, a Bacchiglione és az Adige folyó szabályozása ill. hajózhatóvá tétele, a Verona-környéki mocsarak lecsapolása ós a Malamocco-i kikötő gátjának építése. (Életrajzírói, köztük Bogdánfy Ödön (Szinnyei, 1906) ebből az időszakból kiemelik még a magyarországi Tisza-szabályozás szakvéleményezését, amelyért a Vaskorona-rendet kapta.) Mérsékelt liberális nézeteket valló, meggyőződéses hazafiként tagja lett az 1848-ban alakult ideiglenes v k E. 3 m É ni A TISZAVÚLGY HENDIZÉSÉEOL. riMlOC.IPi PÉTEH. 10a. ábra. Paleocapa ,,Véleménye" magyar nyelvű kiadásának címlapja 10b. libra. Paleocapa ,, Véleménye" második olasz nyelvű kiadásának címlapja, feltehetően Pulszky Ferencnek szóló ajánlással, az akkor már vak szerző aláírásával (Az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményéből velencei kormánynak. A népfelkelés hatására lemondott ós Piemontba ment, ahol Károly Albertnek ajánlotta fel szolgálatait. Piemontban is jelentős közmunkákat valósított meg; emellett a szuezi csatornára is kidolgozott egy tervezetet. 1849-től kezdve d'Azeglio, majd Cavour kormányában közmunkaügyi miniszter. Minisztersége idején Ir'íemontban jelentősen fejlődött az út- és vasúthálózat. Erről az állásról 1857-ben, hirtelen bekövetkezett megvakulása miatt kellett lemondania, de 1859-ig, tárca nélküli miniszterként, még a kormány tagja maradt. Paleocapa 1859 után, 1869-ben bekövetkezett haláláig, a szenátus tagja maradt; érdemeit ebben az időszakban is többször elismerték (1862-től államminiszter, 1866-tól a Szt. Annunciáta Rend lovagja). Szakirodalmi hagyatéka is jelentős, különösen a víz- ós vasútépítés területén (Enciclopedia Italiana, 1934). Velencében és Torino-ban, valamint a Padovai Egyetemen áll emlékműve. Paleocapa Vásárhelyi általános tervéhez fűzte a maga nézeteit — tekintet nélkül más magyar mérnökök (pl. Lám Jakab) akkor már létező részletterveire —, s mondott „véleményt a Tisza-völgy rendezéséről" (Paleocapa 1847), ami azután nemcsak olaszul, hanem magyar (10la. ábra) és német fordításban nyomtatásban is megjelent és a magyar Vízügyi Szolgálat központi múzeumában, az Esztergomi Duna-múzeumban állandó exponátumként napjainkban is látható (Paleocapa 1846) 1. Az olasz változatot a szerző másodszor, 1861 -ben Milánóban is kiadta (10/b ábra). Véleményében Paleocapa is először azt kívánta megállapítani, hogy mi okozza a Tisza hatalmas áradásait. ő azonban, Vásárhelyitől eltérően, az árhullámok összetorlódását olyan természeti adottságnak tekintette, amelyen az esés növelésével úgysem lehet változtatni:
