Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Domokos Miklós: Pietro Palocapa és a magyarországi Tisza-szabályozás

104 IIIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 2. SZ

ÄM ,, Ha megtekintjük — írja — ezen ország sajátos helyfekvési állapotját, melynek roppant síksága egészen ama hegységek tövéig terjed, amelyekrül minden oldalról és oly sok felül omlanak a folyók. . . közös befogadó medrük a Tisza felé. . . könnyen át lehet látni, hogy a kiöntések a szerfelett bő vizek összetódulásának, nem pedig a kevés esetnek tulajdoníthatók. . . s hogy itt folytonos töltésezésre van szükség, amely a szétterjeszkedést visszatartsa és korlátozza. .." Ismételten hangsúlyozza, hogy véleménye szerint a folyó esésviszonyain keveset javítanának a tervezett átvágások, viszont a fő cél: a „föld megmentése" akkor is elérhető, ha csak töltéseket építenek; tehát a „Tisza-szabályozás rendszerének főleg a folyó töltésezésén kell alapulnia", és csak a rendszer „kiegészítő" és „másodrendű" elemeként jöhet szóba az átvágások létesítése. Inkább kevesebb, de nagyobb átvágást, „valódi átvágást" javasolt, mint „az apró kanyar-átmetszések nagy számú sorát..." A töltések építését „egymástól a különböző viszonyokhoz képest 900—1500 m távolságra"

2 javasolja; csak néhány szakaszon lesz szükség „a gyakori és nagy kanyarok miatt" azokat 1900 m-nyire helyezni. Bármily távol legyenek azonban a parttól a töltések, az árvizek magassága jóval nagyobb lesz — mondja Vásárhelyi várakozásával ellentétben — mint az addig tapasztalt legmagasabb vízszint. A magasság növekedése a felsőbb szakaszokon viszonylag kisebb lesz, de erőteljesebben növekszik a Középső- és Alsó-Tiszán, olyan arányban, hogy csökken a tárolótér. A töltésezés kezdete és a folyó torokolata között lesz egy középső pont, ahol a vízár felduzzadása a legnagyobb lesz. Ez a pont a főbb mellékfolyók torkolata alá esik. Az árvízszint növekedését a különböző pontokon előre kiszámítani lehetetlen, mégis legalább hozzávetőlegesen meg kell állapítani a töltések magasságát. Ezt az eddig tapasztalt legnagyobb árvízszint felett felül 1 m-re, középen 1,4, alul ismét 1 m-re javasolja. A töltések méreteit azonban inkább növelni kell, mint csökkenteni — amennyire ezt az anyagi lehetőségek engedik. A töltések szélességét, a töltés koronájánál mérve ő is 2,8—3,7 m-re javasolja ós hangsúlyozza, hogy a töltés róysüjót a mentett terület felőli oldalon is legalább 1,5-es hajlással kell készíteni, „vagy egy padkával megerősíttessék, ahol a könnyű föld miatt átszivárgástól lehetne tartani". Az átvágásokkal kapcsolatban — figyelmen kívül hagyva a munka kezdeményezőinek kívánságát —• azt mondja, hogy a folyó legfelső szakaszán ,,rendszerileg le kell mondani minden átvágásról". Részletesebben foglalkozik az általa 1 A magyar fordítás készítője Sasku Károly (1806—1869) ügyvéd, mérnök, tanár, politikus, Széchenyi gróf munkatársa. 1836—46 között az Építési Igazgatóság mérnökeként a Tisza-szabályozás felméréseivel foglalkozott. 1846-ban Paleocapa mellé rendelt szakértő és tolmács. 2 A szövegidózetekben az akkoriban használatos mértékegységekben (öl, láb) megadott hosszakat e tanulmányban méterre átszámítva ÓB kerekítve közöljük. Olaszliszkc JMO XTiszaug JF/ ^/l'J'jfíeű AI a ár' Bodrogkeresztar •• p Tarcal • W' Rakamaz ? T0KAj\ " S

3 jfresilAr Csongrád a SJJÓ ( i Tisz'ádob TFS KUN SZÍ KUNSZENTMÁRTON kSZENTES » POLO ÁR Szegvár C Mindszent Pusztaszeri 7 T.csege •/ACÁDUFIYI VLHÖDMEZMSÁRHÜ VÁSÁRHELYI AJ • Y^Y Sövényháza^" PALEOCAPA MW

5' SZEGED í 'TISZAFÜRED 0 S 10 « 20 2S 3

01 km] ßj ^ tro

s 11. ábra. A Közép-Tisza két részlete a Vásárhelyi tervén feltüntetett és a Paleocapa által javasolt átvágásokkal (Lászlóffy 1982) javasolt — első számú — dadai átvágás (megvalósult formájában: a Dob-Szederkényi átvágás) kitűzésével és építésével (11. ábra), hangsúlyozva, hogy az átvágás („csatorna") hossza miatt a középcsatorna (a vezérárok) fenékszélességét nagyobbra kell venni, „mint ahogy csinálják közönségesen a Tisza apróbb átmetszéseinél, noha jó sikerrel". Vásárhelyi által Polgártól a Tisza torkolatáig javasolt 42 átvágás 67 km-nyi hosszát 15 átvágás 42 km-ére szállította le. Hangsúlyozta azonban, hogy javaslata nem zárja ki más átvágások létesítésének a 'lehetőségét vagy éppen szükségességét, csak azt jelenti, hogy a többiek „alkalmasabb időre és akkorra tartandók, midőn már tapasztalás fog szereztetni, mind a már végrehajtott fő átvágások, mind a folytonos töltésezés következményei felől". A Tisza középső és alsó szakaszán tehát nem elvből, hanem csak óvatosságból hagyta el az átvágások egy részét. Az átvágások végrehajtását illetően ő is a gazdasági és műszaki szempontok együttes figyelembevételét ajánlja: azokat úgy kell intézni, hogy a „különféle helyeken azon haszon, mely az alsóbbakból származik, felérjen azon terheltetéssel, melyet a felsőbb átvágások okozhatnak". A dadai átvágás a „tüstént megkezdendő munkák közé" .tartozik: „El fog telni néhány év, míg a Tisza abba főfolyását közép vízkor bele veszi. . . azután hasonlóan több év lesz szükséges arra, hogy az alsóbbak megérezhessék az ezen átvágásból származó terheltetést". S ha ezen években az alsó átvágásokat is megkezdik, „ezek egymást ki fogják pótolni és eszerint illő mértékben fel lesz osztva a rátódulás és lefolyás a középvonalakon". A „dadai csatorna" ós általában a készítendő csatornák,, . . . feneke 9,5 m-nyi szélességre legyen ásva, lejtői pedig nagyobb vagy kisebb dűlésűek lehetnek . . . csak arra kell vigyázni, hogy azok a folyónak bevezetésóig be ne omoljanak". Ennél az átvágásnál a Tisza jobb- ós baloldali töltéseinek távolságát 750 m-ben határozza meg: „meggondolván az új meder rendes voltát ós annak esését, amely a Tisza természetéhez képest még akkor is tetemes lesz, midőn időjártával ezen átvágás következménye sokkal fentebb is érezhető leend".