Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Nekrológ: Dr. Kovács György

KOVÁCS GYÖRGY 245 Dr. Kovács György 1925—$988 Dr. Kovács György oki. mérnök, a Magyar"Tudományos Akadémia levelező tagja, c. egyetemi tanár, kutatóintézetig főigazgató a Magyar Hidrológiai Társaságnak négy évtizeden át elnökségi tagja — titkára, majd alelnöke — 1988. április 21-én Budapesten elhunyt. Folyóiratunk szerkesztőbizottsága, olvasói külön is gyászolják, hiszen a Hidrológiai Közlönynek 1952 és 1958 között, hét évfolyamán át felelős szerkesztője, „első embere" volt, ezt követően pedig a szerkesztőbizottság munkáját segítette. Budapesten 1925. szeptember 24-én született. Mérnöki tanulmányokat folytatott 1943 és 47 között. Oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1947-ben. Itt, a II. sz. vizépitéstani tanszéken lesz tanársegéd, később adjunktus. Pályájáról ugyan eltéríti 1951-ben a kor kiszámíthatatlan „káderpolitikája", de ugyanekkor meg is találja helyét a vízügyi tervezés elméleti és gyakorlati sokoldalúságot igénylő területén. Vízügyi szolgálatát mégis már 1947-től számíthatjuk, hiszen a mérnökképzés, a vízügyi laboratóriumi munka a hazai vízügyi tevékenység elválaszthatatlan része, alapozó tevékenysége. 1952-ben veszi át Kovács György a Hidrológiai Közlöny szerkesztői munkakörét is, amikor a Salamin Pál szerkesztésében a háború után megújult folyóiratot az 1951. évi szünetelés után ismét meg lehetett indítani. Új és jórészt ma is alkotó szerzőgárda szegődött akkor a laphoz. A folyóirat hidraulikai arculata a Kovács György időszakban vált meghatározóvá hosszú időre. Utolsó tanulmányát is lapunkban közölte. Kovács György tudományos munkásságát, a kezdetektől nagyjából a 60-as évek közepéig terjedő időszakban a hallatlan lendület, alkotásaiban az elegáns könnyedség, a nem kismértékben merész hipotézisek, sőt kockázatokra is hajló következtetések jellemzik. Aki differenciálegyenletekkel, vagy komplex változókkal olyan könnyedén tud bánni, mint ahogy ő tudott, annak már műegyetemi hallgatóként is egyszerű a dolga, s egyetemi oktatóként is hamar elismerik. A tudományos élet is szélesre nyitja kapuit előtte. Több jellegzetes, hidraulikai indíttatású alkotása származik ebből az időszakból, amelyek közül egy kismintatörvényt, egy talajvízháztartási koncepciót és egy árhullámelméletet emelünk ki. „ Kismintatörvények a nehézségi és súrlódó erők együttes figyelembevételére" c., a Hidrológiai Közlöny 1952. 7—8. számában megjelent, Mosonyi Emillel közös tanulmánya lényeges eredményeket sejtet. Ha egy, akkor még „junior" szerző már elismert „szenior" szerzővel társulva közöl, akkor ez arra mutat, hogy a „junior" szerző szerepe jelentékeny. 1972-ben, „A szivárgás hidraulikája" c. könyvében Kovács György a témát mértéktartóbb megfogalmazásokkal, erősebb fenntartásokkal fejti ki, ami arra mutat, hogy az eredeti tételből származó elméleti következések súlya nem csekély. A kérdés a rohanás-áramlás mozgásállapotainak, valamint a turbulens-lamináris állapotoknak a kismintabeli konvertálhatóságával kapcsolatos, és azzal, hogy miként jeleníthetők meg e konvertálási lehetőségek reális vagy idealizálható folyadékokon. A talajvízháztartás vizsgálatában Kovács György a talaj víztükör felszín alatti mélységét tekinti elsődleges meghatározónak. Egyes mélységekben a csapadék beszivárgása a mértékadó, másokban a talajvíz párolgása. A vízbő terekből talajvíz szivároghat vízhiányos terekbe, s az így követhető talaj vízmozgás szikesedési, sófelhalmozódási folyamatokat is megmagyarázhat. A talajvízben végbemenő szivárgási folyamatok Kovács György kutatásainak mindig a legfontosabb tényezői. Komplex változós leírásokat alkalmaz több új szivárgási esetben, sőt, ezeket nemeuklideszi elemekkel is kibővíti. A későbbiekben itt is megszigorítja régebbi, merészebb fogalmazásait, s arra is utal, hogy a fenti módszerek bonyolultsága esetleg nem áll arányban az elérhető többletpontossággal. Az árhullámok levonulásának és összegeződésének hidraulikai számítása tárgykörében írott tanulmányaiban Kovács György kiemeli a négy alapváltozó — a vízhozam, átfolyási felület, út és idő — szerepét, a közöttük értelmezhető folytonossági és mozgásegyenlet meghatározó jellegét. A mozgásegyenlet kezelhetőségéhez azonban még további összefüggésekre is szükség van, amelyekre különböző szerzők eltérő módszereket ajánlanak. Kovács György tapasztalati összefüggéseket használ, amelyekben az árhullámok vízhozamának időbeli változásait egy input és egy output jellegű, grafikusan adott összefüggés különbségéből határozza meg. E módszer alapján mond azután kritikát 1974-ben a Vízügyi Közlemények-ben megjelent tanulmányában a folyami nempermanens vízmozgások leírására használt „karakterisztika módszer" alkalmazhatóságáról. A kritika nyomán előnybe helyezi a folyókat egyedileg jellemző tapasztalati összefüggéseket. Lényegesnek ítélhetjük, hogy Kovács György a felszíni vizek mozgásában meghatározott össze-