Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
4. szám - Nekrológ: Dr. Kovács György
246 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM függéseket és az általa régebben itt meghatározott módszereket 1981-ben általánosította az időben változó szennyezés -porózus közegben való terjedésének leírására. Az árhullámelméletben használt összegező — szuperpozíciós — eljárást itt is bevezetve kiemeli az állapotfüggetlen anyagterjedési folyamatok jelentőségét. Főként az előzőekben említett 1974-ben írott cikkével, és még több hazai vagy külföldön megjelent összeállításával Kovács György páratlan szintetizálókészségéről tett tanúságot. Nemcsak a hidrológiai tudomány széles körű hazai eredményeit foglalta össze, hanem kritikai megjegyzéseivel segítette az általános tudományfejlődést is. ő volt az, aki a külföld szakmai fórumai számára talán a legtöbb lényegest és a legbővebb tájékoztatást mondta el a magyar kutatások eredményeiről vagy azok szerzőiről. A 60-as évektől kezdve Kovács György főhatósági irányító munkakört vállal, ezen belül is a tudományos kutatások irányítását. Néhányszor felcserélte a kutatóintézeti irányítói posztot a főhatóságival. Elérte így a vezetésre kiszemelt emberek nagy hátránya: önálló kutató csak ritkán lehetett, leginkább és legfeljebb: főnök. Elgondolásaival, tekintélyével irányokat mutathatott a kutatásainknak, végrehajtójuk alig-alig lehetett. Abban a Kvassay-zsilip melletti hidraulikai laboratóriumban, amelynek Salamin Pállal együtt elgondoló ja és megtervező je volt, kutató már nem lehetett. Jóformán ugyan mindent megkaphatott, amit hazája kutatásirányítóknak megadhatott : mégis, kénytelen volt a maga tevékenységében az adatgyűjtést, az értékelést vagy az eredményösszegezést szétbontani. Nyugdíjas időszaka is rövidre sikerült; betegsége és halála hamar kimondta a megfellebbezhetetlen szót. .. Azokat a nemzetközi szervezeteket, amelyeknek tisztségviselője, tagja vagy munkatársa volt, itt talán felesleges felsorolnunk. Kitüntetéseiről, díjairól is írtak már más megemlékezések. A legtartósabb és a legértékesebb mindaz, amit a tudományunk számára hagyott örökül. Aki elsősorban a szakmai indulásának lendületét látja, s annak merész elgondolásait értékeli, még akkor is helyesen értékel, ha esetleg maga Kovács György igazítja helyre egy-egy későbbi művében. Az invenciózus kutatói magatartás kockáztatásaiból is gyakran többet hasznosít a tudomány, mint a körültekintő konformizmus kétségtelen, de a jelentőséget nélkülöző igazságaiból. Aki viszont Kovács György működésének második, konszolidáltságra törekvő korszakát tekinti igazán eredményesnek, annak nemcsak a szintelizálás útján létrejött eredményeket kell észre vennie, legyen szó akár a szivárgási, talaj vízmozgási kérdésekről, felszíni vizek mozgásáról, árvízi, belvízi, tározási, öntözési problémákról, vízszennyezések leírásáról, nemzetközi folyami vagy vízkészlet-gazdálkodási ügyekről, vagy egyebekről. Annak észre kell vennie az elméleti újrafogalmazásokra törekvésekben a tudományos szemlélet folyamatos korszerűsítésének igényeit is! Itt van legdöntőbben a 70-es évek második felében kidolgozásra kiválasztott fontos témakör, amelynek egyes tanulmányai már a 80-as évek elején jelennek meg a porózus közegben előrehaladó szennyezések kérdéseiről. Kovács György figyelembe vette a véletlen jellegű szerkezetváltozások hatását statisztikai modelljével. Ezzel meghaladta a hagyományos mérnöki szemléletmódokat és példát mutatott az újszerű felfogás érvényesítésére. Konszolidáltnak mondott korszakában sem vált meg azonban gondolatébresztőén merész hipotéziseitől. 1978-ban, a Vízügyi Közlemények hasábjain indított vitát javaslatával, amelyben a síkvidéki vízrendezés és tározás alapelveit igyekezett korszerűsíteni. Ez a javaslat helyesen hangsúlyozta a belvízrendezés, a víztározás és az öntözéses vízhasznosítás egységét. Az elgondolás további része azonban az öntözés vízigényeit sokkal inkább a belvizekből tárolt vízmennyiségekre alapozta, mint bármely más addigi hasonló elgondolás. Fokozta a javaslat különlegességét a területkimélési és vízvezetési okokra hivatkozva kiemelt szintű, nagy vízoszlopot megtartó tározómedencék ajánlása. A javaslat körüli vita minden bizonnyal pozitív eredménnyel járt abban, hogy az ellenvélemények újabb gondolatokat adtak. Maga az alapkérdés azután kikerült az érdeklődés színteréből. Kovács György most méltatott, igen gazdag és sokoldalú életműve az elvontabb elmélet és a közvetlen műszaki hasznosítások céljait egyaránt igyekezett szolgálni. A hidrológia tudományában gyakran a rejtett, sőt sok esetben csupán a feltételezett változók között kell olykor ideiglenes, de a továbbhaladás szempontjából nélkülözhetetlen összefüggéseket megállapítani. Emiatt ebben a tudományban nem mindig lehet könnyű közérthetőségre számítani. Tisztelnünk kell tehát a kutatásoknak nemcsak eredményeit, hanem szándékait vagy akár munkahipotéziseit is. Nemcsak nagy épületek létrehozatala lehet értékes, hanem egy-egy tégla elhelyezése is olyan építményekben, amelyeket emberi nemzedékek hivatottak közös munkájukkal magasabbra emelni. Neumann János szavai még ennél is tovább mennek, őszerinte a különböző tudományágak a sikereiket gyakran annak köszönhették, hogy teljesen megfeledkeztek arról, amit végső soron akartak, vagy arra sem tekintettek, hogy egyáltalában akartak-e végső soron valamit, s hogy visszautasították a profitáló dolgok kutatását és kizárólag az intellektuális elegancia kritériumának a vezetésére hagyatkoztak. Emiatt lesz a legfelejthetetlenebb Kovács György távozó személyiségében az áttekintés könnyedsége és a megoldások eleganciája. Tudományos hagyatéka sokak gondolkodását fogja a jövőben termékenyíteni! Vágás István
