Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Varrók Endre: A budapesti Duna-szakasz szabályozása

94 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, l, SZAM során szükség lenne, kisebb változtatásokat engedélyezzen. (Mint később látni fogjuk, legalábbis kétséges, hogy a végrehajtott változtatások nem lépték-e túl az engedélyezett mértéket, az azonban bizonyos, hogy azokat kellő megfontolás után hajtották végre, és az idő is igazolta jogosultsáságukat.) A kormány 1870 novemberében terjesztette a terveket és a költségvetést a törvényhozás elé. Az előirányzott összeg 7 730 535,50 forint volt, a munka időtartamára 3,5 évet szabtak. Előirányoztak még külön 488 000 forintot egy tápzsilip építésére, amely az elzárt soroksári ág élővíz-ellátását volt hivatott biztosítani. Az országgyűlés a költségvetést elfogadta. A minisztérium több európai lapban közzétette a versenyfelhívást. A versenytárgyaláson a legkedvezőbb ajánlatot a bécsi Allgemeine Österreichische Baugesellschaft tette, és vele a szerződést augusztus 25-én megkötötték. A szabályozási munkák 1871. szeptember 11-én megkezdődtek. A munkák azonban nem az első tervjavaslat szerint indultak meg. A szabályozás alapjául szolgáló elgondolásokat és főként a szabályozási munkák költséges voltát többen is kifogásolták, ezért Gorove István, az akkori közlekedési miniszter egy bizottság felállítását rendelte el. A bizottság elnöke Mihálik János, az első tervjavaslat kidolgozója lett, tagjai pedig azok, akik ezzel a tervvel szemben a legtöbb kifogást sorakoztatták fel: Hicronymi Károly (11. kép), Herrich Károly (12. kép), Reitter Ferenc osztálytanácsosok, Meczner Antal középítészeti felügyelő, Lechner Gyula főmérnök és Szumrák városi főmérnök. A miniszter nyilván abban a reményben hozta létre a bizottságot ilyen sajátos összetétellel, hogy a vitatott nézetekből majd az ülések vitáin kialakul egy használható kompromisszum, elképzelése azonban nem igazolódott. Mihálik elnök nem tudott olyan érveket felhozni, amelyek a költségek csökkentését és a munkák meggyorsítását szolgáló ellenjavasíi. kép. Hieronymi Károly (1836—1911) miniszteri tanácsos, a fővárosi Duna-szakasz 1868-as szabályozási terveinek kidolgozója 12. kép. Herrich Károly (1818—1888) miniszteri osztálytanácsos a fővárosi Duna-szakasz szabályozásának szakértője latokat semlegesíthették volna. A miniszter elé végül a bizottsági tagok javaslata került, amely a következő változtatásokat indítványozta: — A Margit-sziget mellett a két folyóágat egyformán 125—125 öl ( ~240—240 in) szélességre koll szabályozni. A vízhozammérések azt mutatták, hogy a két ág vízhozama közel egyenlő (éppen a szélesebbre tervezett budai ágé kisebb valami kevéssel), és ez az állapot hosszú ideje fennáll. Az eltérő mederszélesség azt eredményezheti, hogy a sziget alatt a meder éppen a nagy forgalmú pesti part előtt iszapolódik fel. Az új vonalon elhelyezett párhuzamműveket sekélyebb vízben lehet építeni, rövidebb idő alatt, kisebb költséggel elkészíthetők. — A kopaszi zátony mellett a párhuzamműveket a budai part felé kell áthelyezni (a szabályozási vonal körívének sugarát rövidíteni). Az első tervváltozat jobboldali párhuzamműve ezen a szakaszon mintegy 600 öl ( ~1100 m) hosszban a meder legnagyobb mélységeinek vonalán halad és a balparton, a Csepel-sziget csúcsán durva kavicsos hordalékban, tekintélyes kotrással lehetne csak az új mederszelvényt kialakítani. A javasolt vonalon mind a párhuzammű anyag- és költségigénye, mind a kotrás térfogata kisebb, a munkákat rövidebb idő alatt el lehet végezni. — A soroksári ág zárógátját nem a kiágazás szelvényében, hanem alább, az építésre alkalmasabb helyen kell elkészíteni. Az indok lényegében ugyanaz, mint »z előző esetekben: a zárógát az első tervváltozat szerint mély, erős sodrú mederben épülne; megfelelőbb szelvény található a soroksári ágban 1600 öl (~3 km) távolságban a kiágazás alatt. A meder itt 200 öl (~380 in) széles, ós a mederfenéken fél szélességben szikla van. A gát ezen a helyen kisebb költséggel és rövidebb idő alatt felépíthető. A zajló jég és a sodorvonal terelése céljából a kitorkolásnál is kell egy terelőművet építeni, ez azonban lényegesen alacsonyabb és rövidebb lehet, mint az itt tervezett zárógát lett volna; a gát ós terelőmű együttes költsége is kisebb lesz, mint a kiágazásnál tervezett gáté. A bizottsági tagok javaslatát a miniszter elfogadta, a munkák — több helyen egyidőben — megkezdődtek. Először a soroksári ág elzárása, a gubacsi gát épült fel 1872-ben, mindössze 2 hónap alatt. Az elzárás sziget felőli végénél megkezdték a tápzsilip alapozási munkáit.