Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Varrók Endre: A budapesti Duna-szakasz szabályozása

VARROK E.: A budapesti Duna-szakasz szabályozása 95 2. ábra. A budai rakpart építése (1871—1875) Épült a budai rakpart a Lánchíd közelében (2. ábra) és folyt a kotrási munka a Csepel-sziget nyugati oldalán. A közvélemény élénk figyelemmel kísérte a munkákat és szakmai körökben tovább folytak a viták. Várható volt, hogy a soroksári ágból a főmederbe terelt víz csak az eddiginél magasabb vízállással tud lefolyni, ós ez a pesti vízállást is emelni fogja, fíévy Gyida az emelkedést 10 láb G hüvelykre ( ~330 cm) becsülte, ami valóban tragédiát okozhatott volna, a szakemberek többsége azonban úgy vélte, hogy a duzzasztás nem lehet több 3 lábnál ( ~90 cm-nól), de ez is fokozatosan csökkenni fog, amint a nyugati meder kimélyül. (A tapasztalat az utóbbi véleményt igazolta; a teljes dunai vízhozam szállítására alkalmas szelvény lassan kialakult ós ma már minden vízhozam alacsonyabb vízállással folyik le, mint a szabályozások előtt.) A viták eldöntése, és nem kis mértékben a közvélemény megnyugtatása érdekében Tisza Lajos miniszter felkérte a városrendezési ügyekben tanácsadóként Pesten tartózkodó Dahlmann hamburgi vízépítészeti igazgatót és Léon Lalanne francia középítészeti főfelügyelőt a pest-budai Duna-szakasz szabályozásával kapcsolatos, vitatott részletek megvizsgálására és véleményük kifejtésére. A két szakértő számára a vitatott pontokat 9 kérdésbe foglalták össze, amelyek a soroksári ág elzárásával, annak várható következményeivel, a promontori (albertfalvai) ág szabályozási vonalának megváltoztatásával, a margitszigeti ágak szélességével, a kétféle tervvariáció várható hatásaival foglalkoztak. A két szakértő egyetértett azokkal az elgondolásokkal, amelyeken a Pest-Budától délre folyó szabályozási munkák alapultak, mindössze a kivitel időrendjére tettek megjegyzést. A margitszigeti ágak kérdésében már nem volt ilyen egyértelműen helyeslő a véleményük. Lalanne elfogadta ugyan az egyenlő szélességű ágak gondolatát, de javasolta egy 90 öl (~170 m) hosszú osztómű építését a sziget felső csúcsától észak felé; ez terelte volna a vizet a kívánt arányban a két ág felé. Dahlmann általánosságban megjegyezte, hogy a folyók — tapasztalás szerint — ritkán alakítanak ki egyenlő szélességű és vízhozamú ágakat egy sziget körül, viszont nem tartja lehetetlennek, hogy ez az állapot, ha a körülmények kedvezőek, mesterségesen fenntartható legyen. Javaslatot tett a két ág partjain haladó párhuzamművek vonalának megváltoztatására. A szakértők működése után is maradt némi bizonytalanság abban a tekintetben, hogy a margit-szigeti ágak ügye valóban helyesen rendeződött. Részben ez a körülmény, részben az a tény, hogy a szakértők nem alakíthattak ki minden kötöttségtől mentes véleményt, hiszen részben befejezett, vagy folyamatban lévő munkákról volt szó, új érveket adott az ellentábornak. Az ügy végleges lezárása érdekében a magyar kormány a francia kormánytól kérte egy szakértő 3. ábra. Folyószabályozási művek a budapesti Duna-szakaszon