Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kaján Imre: A Magyar Tudós Társaság pályázata Pest-Buda árvíz elleni védelmére

KA.TAN I.: A Magyar Tudós Társaság pályázata 85 A pályázat eredményét — nevezetesen, hogy a díjakat nem ítélik oda egyik szerzőnek sem — az Akadémia 1842. nov. 27-iki közgyűlésén hirdették ki. Ugyanekkor javaslatot tettek Andrássynak, hogy a Tudós Társaság rangjához illően, komoly, megalapozott tanulmányokkal kiegészítve adják ki egy kötetben a dolgozatokat és bírálatokat. A jóváhagyás után Gáty István és Győry Sándor megírták minden részletre kiterjedő részletes munkájukat, melyért Andrássytól 50—50 aranyat nyertek. Gáty rögtön tanulmánya elején hangsúlyozza, hogy ami 1838-ban történt, nem vízáradás volt, hanem a jégdugulás által a medréből „kitett" vízmennyiség. így Budapestet sem a vízáradásoktól kell megóvni, hanem a Dunát úgy szabályozni, hogy jégdugulások ne történhessenek. Ehhez azonban a folyót legalább Paksig kell rendezni! Az 1838. árvízről kimutatja, hogy jég nélkül Pestnél alig lett volna a víz 17 lábnál magasabb. Számításokkal bizonyítja, hogy a magyarországi Közép-Duna ideális szélessége 200 öl (kb. 370 m), ez képes levezetni a legnagyobb vizeket is. A fővárosi Duna-probléma kulcskérdésében a Gellért-hegy alatti elfajult mederszakasz rendezésére a következő javaslatot teszi: a Kopaszi- és Nyúl futási-zátonyt párhuzamművekkel a budai parthoz kötné; a Soroksári-Dunaág elzárása föltétlen szükségét hangsúlyozza, de figyelmeztet, hogy kivitele csak fokozatosan ajánlatos, míg a promontori ág is felveszi a kellő mederalakot. (Álláspontja azzal is magyarázható, hogy korában nem voltak még meg a szükséges technikai feltételek egy ilyen jelentős folyóág gyors elzárásához.) Gáty műve hátralévő részét a pesti csatornázás ügyének szenteli. A szennyvizeket gyűjtőcsatornákon Soroksár vidékére, az ottani mélyedésekbe vezetné, majd ülepítené, az így nyert „legjobb állati trágya" eladása pedig még hasznot is hozhatna. Oyőry Sándor is minden részletre kiterjedő esszét adott be bírálatai mellé. Majd 150 oldalas tanulmánya 3 részből áll. Elsőként általános nézeteit fejti ki a folyószabályozások szükséges voltáról, arról, hogyan függ össze ez Magyarország elmaradottságával, szegénységével. A második részben a budapesti Duna-szakasz tényleges szabályozását tárgyalja, fő hangsúlyt fektetve a szabályos szélesség megtalálására és az ehhez alkalmazott szabályozási művekre. A harmadik szakasz áttekinti a magyarországi folyók (elsősorban a Duna) állapotát, mindenütt azt vizsgálva, hogyan „válaszol" a víz a beavatkozási kísérletekre. Ilyenformán a műnek e befejező része inkább elméleti jellegű, tankönyvszerű. A budapesti Duna szabályozásával kajwsolatos számításaiban a folyó 150 öl ( kb 285 m) középszélességét fogadja el (ez kevesebb, mint a Rudas fürdői szűkületnél, ahol akkor 160 öl (kb. 304 m) volt. A Gellért-hegy alatti zátonyokat ő is a budai parthoz köti, és az amúgy is lassan feliszapolódó Soroksári-Dunaágat pedig elzárná. Győry nagyon fontosnak tartja a Pest fölötti szigetek rendezését is. Műve harmadik részében a szabályozások költségeivel foglalkozik. Kijelentései felérnek egy ítélettel: „Némelyek tudni szeretnék, mennyibe kerülne a folyó vizeinek szabályozása, és mennyi idő alatt végezhetnénk be. Erős kívánat, kivált mielőtt még csak egy mérföld, is egy igazítandó egész folyamra kiterjedő rendszeres munkálattal szabályozva nincs. (... ) Itt nincs ezen sóvárgó kérdésnek helye: mibe kerüli hanem ennek: szükséges-e múlhatatlanul oltalmukra (...) s tízszeres, százszoros haszonra vagyon-e kilátás mindazon költségek ellenében, melyeket rá kell fordítanunk? Pesten az 1838-iki árvíz á—5 millió pengő forint ára kárt okozhatott, a szükséges szabályozási munkálatokat ennyi pénzösszegnek negyed-ötödrészével be lehetett volna végezni. Késhetni-e ily nagy veszélyek elhárításáért, míg idő van reá, és végóra nem ütött, egypár millió fel áldozásával"

1.'' Keserűsége érthető: az árvíz utáni nagy lelkesedés kieszközölte folyószabályozási törvénynek (1840. évi IV. te.) semmi foganatja nem lett. Hiába készítette el és mutatta is be az 1843. évi országgyűlésnek az Országos Építészeti Igazgatóság a teljes magyarországi Duna-szakasz szabályozási terveit, a Karok és Rendek visszariadtak a milliós költségek megszavazásától (a teljes szabályozási költségnek csak Pest 1838. évi árvízkára több, mint a duplája volt!!!) Az árvíz emlékének gyors feledésével majdnem elfelejtődött az akadémiai pályázat ügye is. Csak Andrássy sürgetésére (ha ő annak idején tudott gyors lenni, hát az Akadémiától is elvárja az üresjáratok nélküli ügyintézést) készült el a pályázatokat, bírálatokat és különvéleményeket tartalmazó könyv, 500 példányban. Az Andrássy-féle akadémiai pályázat kötete 1845-ben jelent meg, hét évvel az árvíz után. Ekkorra már senki nem foglalkozott a fővárost ért katasztrófával, így szinte visszhangtalan maradt. A pályázat azonban — úgy érezzük — nem volt hiábavaló, mert $ folyóink szabályozását sürgető összefoglaló mérnöki munkák megírására sarkallt. Irodalom Grój Andrássy György és Széchenyi Istvánnak a budapesti Híd-Egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérének. Pozsony, 1833. Budapestnek árvíz ellen megóvásáról. G. Andrássy György jutalmaira érkezett pályáiratok, az azokra kelt véleményekkel, valamint Gáty István és Győry Sándor acad. tagok e tárgybeli külön értekezéseikkel együtt. Pest, 1 845. Kaján Imre (Szerk.) 1988. Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből. (Források a vízügy múltjából 5.) Budapest, 1988. Győry Sándor, 1832. A Buda és Pest közt építendő álló hídról. Pest, 1932. Kézirat beérkezett: 1987. augusztus 20. Átdolgozás beérkezett: 1988. január 22. Közlésre elfogadva: 1988. február 4.