Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kaján Imre: Árvízképek és valóság
KAJÁN I.: Arvlzképek és valóság yg A budai városrészek: a Tabán, Víziváros, Országút és Újlak egyetlen lapon szerepel, amely igazán a Duna folyót ábrázolja, rajta az árvíz elragadta hajókkal, sodródó roncsokkal és mindenütt a félelmetesen magasra torlódó jégtáblákkal. A Gellért-hegy lábánál lévő dunaparti házsor vízben áll. Óbuda árvízképe (1. kép) egy teljesen megsemmisült város képét tárja elénk. Mindenütt az ablakok közepéig érő víz, a lakosság a Kiscelli dombra menekül. A szerencsétlen gazdák állataikat csónakon igyekeznek szárazra vinni. 2. kép. Kiette Károly— Georg Scheth: A józsefvárosi Német utca az árvíz után (Kőnyomat, 1838., Pest). A plébániatemplom környéke, a ,,Pacsirtamező" volt a legrégebben betelepült hely a Józsefvárosban. Ennek régi vályogházait az árvíz a földdel tette egyenlővé A József- és Ferencváros árvízképein két, szinte a földdel egyenlővé lett városrészt láthatunk. A józsefvárosi képen a Német utca vályogfalaiból csak a tetők maradtak meg, a falak szétáztak. Az utca közepén itt lótetem fekszik. A kép hátterében szilárdan áll a városrész plébániatemploma (2. kép). Külön lapot szentelt Kiette — nyilvánvalóan a borzongás fokozására — a Váci úti temető árvíz utáni képének. Itt mindenütt jobbra-balra dőlő síremlékek, beomlott kripták láthatók. Az egyik ilyen beszkadt sírboltba betekintést enged a mű: a koporsó fedele leesett s a halott férfi kifejezéstelen hideg arca világít a holdfényben. Az árvíz egyik — az Ujpiac tér (ma Engels tér) árvíz által el nem öntött „szigetére" menekültek számára különösen — megdöbbentő ós ijesztő eseménye az volt, amikor (valószínűleg az alámosott gyenge alapozás iniatt) a tér egyik sarkán szárazon álló kétemeletes Derra-ház előbb megrepedezett, majd összeomlott. Ezt a romos épületet szinte mindegyik sorozat bemutatja, de készített erről vízfestmónyt a kor nagy festője Barabás Miklós is. Kiette képe tárgyilagosan ábrázolja a romos házat. Az árvízi mentésekben részt vett a nádor fia, István főherceg is. Természetes tehát, hogy az udvari festő Klette, az ifjú Habsburg „hőstettének" is áldoz egy lapot. Ezen az Üllői út 102. számú ház lakói mondanak hálát a főhercegnek megmentésükért (3. kép). 3. kép. Kiette Károly— Georg Scheth: István főherceg kimenti az Üllői út 1Ó2. lakóit (Kőnyomat, 1838., Pest). Kisebb terjedelmű a Schwindt Károly, Perlaska Domokos és a már említett Kiette Károly által jelzett másik két sorozat, melyeknek lapjai színezettek, tehát reprezentatív célokat szolgáltak. Sejthető, hogy ezek inkább úri szalonok, kávéházak falait díszíthették, hiszen mindegyikükön feltűnik az elöntött Pesten csónakban szemlét tartó István főherceg (4. kép). Ezek a lapok sem az árvízi tragédiákat helyezik előtérbe, inkább csak helyzet•1. kép: Schwindt—Perlaska: István főherceg átkelése Pestre. (Aqiuitinta, 1838., Pest). képet adnak az árvíz borította belvárosi utcákról és terekről. A művészek személyes élményét itt is egy-egy apró részlet jelzi: a Városház piacán úszó mentőcsónakból éppen egy katona esik a vízbe; a Rózsák terén csáklyára szúrt kenyeret nyújtanak fel az emeleti ablakban várakozóknak; a Színház téren egy megtermett parasztlegény a vízben térdig gázolva a hátán hoz ki egy polgárt, arrébb pedig egy kis csónakban evező férfi a víz tetején úszkáló elkallódott értékek után vadászik. Schwindt, Perlaska, Kiette lapjain az árvíz elöntötte várost, a pusztulást szinte filmszerűen követhetjük végig. Mégis feltűnő, hogy a képeken milyen nyugalom honol, pedig Déryné, Wesselényi és mások naplóiból tudjuk, hogy a mentés szervezetlensége miatt milyen kétségbeesés és riadalom volt a városban napokon keresztül.
