Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kuzmann Gábor: A Duna hidrológiai viszonyai a XIX. században

KUZMANN G.: A Duna hidrológiai viszonyai 69 tek, noha a területi csapadékok az 1901—1950 évi átlag alatt maradtak. A növekedés oka egyértelműen a felső folyószakasz szabályozási munkáinak hatása volt. A NQ értékei az 1820-as évektől szintén stagnáltak, majd az 1870-es évektől ugrásszerűen emelkedni kezdtek. Három kiugró érték jól megközelítette a XX. századi csúcshozamokat: 7916 m

3/s (1876. III.), 6936 m

3/s (1897. VIII.), illetve 6563 m

3/s (1883.1.). A jeges nagyárvizek számított vízhozama alatta maradt ezeknek az értékeknek. 5. ábra. Szélsőséges vízhozamok a Duna budapesti szelvényében görbéjének menete az 1870-es évekig stagnált, majd folyamatosan süllyedt. Ez azonban csak látszólagos változás, mert az 1872. évi szabályozás után a jégállásos évek száma erősen lecsökkent, és azoknál a kisvizeknél sem állt be a folyó, amelyeknél a szabályozás előtt beállt volna (Lászlóffy, 1934). A csökkenés látszólagos voltát világosan mutatja a jeges kisvízi hozamok görbéje (szaggatott vonal), amely trendszerű változást nem mutat, és amelynek alapján a folyó alapvízhozama az 1851—1900 időszakban kb. 550 m

3/s-ra tehető. A jeges kisvizek előfordulását a szabályozáson túlmenően csökkentette a téli átlaghőmérsékletek fokozatos emelkedése is, amely az 1890-es évektől különösen intenzív volt (1. ábra). 4.3. Nagy vízi hozamok Az 5. ábra szerint a KNQ értékei az 1880-as évekig stagnáltak, majd rohamosan emelkedni kezd5. A lefolyási hányad A lefolyási hányad változását az 1. táblázat mutatja. Értéke 1821—1850 között 0,38, 1851— —1900 között 0,36, míg 1901—1950 között 0,37. Az érték az 1870-es évekig tartó stagnálás (0,36— —0,40) után folyamatosan csökkent', ez valószínűleg a szántóföldek részarányának erőteljes növekedése miatt következett be. 6. Vízállások A vízállások 10 éves adatainak változását a 6. ábra mutatja, a jelenlegi 0-porttra átszámítva. A KV értékei az 1870-es évek közepéig stagnáltak, majd a század vége felé egyhén csökkentek. A magyarázatot ismét a jeges kisvizek számának relatív csökkenése adja meg. A KKV értékeknek a 80-as évektől való erősebb csökkenése arra mutat, hogy a vízrendezési munkák miatt a vízállás tartósabban volt alacsony, mint az előző időszakban. A KÖV értéke a század végéig a +350 cm körül stagnált, annak ellenére, hogy a KÖQ értéke az 1880-as évek mélypontjáról erősen nőtt (4. ábra). Ennek az volt az oka, hogy az 1872-i 6. ábra. Jellemző vízállások Budapestnél, 1821—1900 szabályozás a jégállásos napok számát — eltekintve a telek hőmérsékletének emelkedésétől is —60%-kal csökkentette (Lászlóffy, 1934), így a duzzasztott vízállások hatása erősen lecsökkent. A jégmentes nagyvizek magassága a NQ erős növekedésének megfelelően jelentősen emelkedett; 7. ábra. Az 1872. évi mederelzárás hatása a középvizek évi menetére