Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kuzmann Gábor: A Duna hidrológiai viszonyai a XIX. században
70 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, l, SZA M a jeges nagy vizek szintje az 1850-es évektől alig haladta meg a jégmentesek szintjét; a szabályozás miatt a jeges nagyvizek magassága is a vízhozam függvényévé vált, nem pedig véletlenszerű okok alakították ki. A vízjárás jellege teljesen átalakult: amíg a szabályozás előtt az év legnagyobb vízállása az esetek 43%-ában a XII—II. hónapokra esett, addig a szabályozás után ez az arány 14,3 %-ra esett vissza azonos meteorológiai körülmények között (Lászlóffy, 1934). A 7. ábra jól mutatja a víz járási éven belüli változását az 1872-i szabályozás után a X— III. hónap középvizei süllyedtek (a legjobban februárban), a IV—IX. hónap középvizei pedig emelkedtek (a legerősebben májusban). Az ábrán feltüntetett 20 éves közópvízhozamok azonban arra is rámutatnak, hogy a vízállások a soroksári ág elzárása miatt emelkedtek: az 1831— —1850 időszak közép vize +343 cm volt, KÖQ = = 2415 m 3/s értékkel, míg az álló jéggel kevésbé terhelt 1881—1900 időszak középvize ugyan csak -f-334 cm volt, de vízhozama (2134 m 3/s) már jelentősen kevesebb. A duzzasztás mértéke különböző számítások szerint más és más volt. A legvalószínűbb értékeinek 95%-os konfidencia határait Kuzmann (1981) közölte. Eszerint az emelkedés a szabályozás előtti +100 cm vízállásra vonatkoztatva még csak 1—11 cm között mozgott, de a +300 cm-nél már 32—45, és a + 500 cm-nél 32—79 cm között; maximális értéke a 91 cm-t nem haladta meg. Ez az emelkedés szerencsétlen módon egybeesett a nagyvízi hozamok erőteljes növekedésével (5. ábra), így a soroksári ág 1872. évi májusi lezárása — noha a jeges árvizek előfordulását jelentősen csökkentette — a jégmentesekét növelte. A nagyközönség szemében ezek az elzárási munkák voltak a nagyvizek emelkedésének okai. Ezért — de természetesen műszaki megfontolások alapján is — 1871—1879 és 1881—1887 között a promontori ágban jelentős kotrási munkákat végeztek. A geológiai adottságok miatt a medret csak kisebb mértékben tudták mélyíteni, viszont jelentősen szélesítették. Ezzel a duzzasztás magasságát — korabeli számítások szerint — 33—34 cm-rel csökkentették, tehát a régi + 300 cm-es vízállásnál 0—9 cm, a +500 cm-nél 0—46 cm maradó vízállás-növekedést tételeztek fel. A 7. ábra alapján a + 396 cm vízállásnál a duzzasztás 21 cm, ami azt jelenti, hogy a tényleges vízállásnövekedések inkább a (Kuzmann, 1981) tanulmány által adott felső konfidenciaszinten valószínűsíthetők. 7. Összefoglalás A hidrológiában különösen fontosak a hosszú, folyamatos adatsorok, amelyek alapján az antropogén befolyások hatása és azok jövőbeni kihatása is jól megbecsülhető. A Duna budapesti szelvényében 1817. május 1-tői rendelkezünk vízállásadatsorokkal. Az 1832ben kezdődő vízhozammérések lehetővé tették a vízhozamadatsor kibővítését is, amelyet a területi csapadékadatok 10 éves átlagainak sora tett •— 1821-től kezdődően — teljessé. Ezzel jól felismerhetővé vált a folyamszabályozási. munkák hatása, amelyek közül (Budapest szempontjából) kiemelkedő volt a soroksári Dunaág elzárása. Ez a vízjárás jellegét teljesen átalakította: a jeges nagy vizek magassága erősen lecsökkent, a jégmenteseké viszont — ha kismértékben is —nőtt. Irodalom Baur, F. 1951. Linkes meteorologisches Taschenbuch. Leipzig. Brose, K. Monats-, Jahres- und Tagessummen des Niederschlags in Bayern bis 1950. Bad Kissingen, 1955. Commission du Danube 1965. Ouvrage de reference hydrologique du Danube 1921—1960. Budapest. Discharge selected rivers of the world. Volume II. Monthly and annual discharges recorded at various selected stations (from start of observations up to 1964). Hydrographisches Zentralbureau im K. und K. Ministerium für öffentliche Arbeiten. 1913. Beiträge zur Hydrographie Österreichs, X. Heft: Die Niederschläge in den Österreichischen Flussgebieten. Lieferung I.: Das Donau- und das Marchgebiet. Wien. Karlbaum. , H. 1970. Zum Fehler der Niederschlagsmessung I— II. Zeitschrift für Meteorologie, 10—12. Kuzmann, G. 1981. Hidrológia észlelések a Duna budapesti szelvényében. Hidrológiai Közlöny. No. 8. Lászlóffy, W. 1934. A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára. Vízügyi Közlemények. Magyarország éghajlati atlasza. 1967. II. kötet. (Adattár). Budapest. Mendel, O. 1975. Kotázke vypoctu zdrázkovych uhrnov na základe redukcie ich systematickych chyb mereni. Vodcspodársky Casopis. (XXIII) 6. Priadka, O. 1974. Systemativcó chyby mereni srázek. Vodohospodárska Spravodajca. 11. Sevruk, B. 1974. Correction for the wetting loss of a Hellmann precipitation gauge. Bulletin des Sciences Hydrologiques, Vol. XIX. pp. 549—559. Steiner, L., Fleischmann, if. 1936. Harmatmérósek Kompolton, a nagy magyar Alföld északi szegélyén. Budapest. Szász G. 1972. A talajfelszín közelében keletkező csapadékmennyiség meghatározása. Időjárás, No. 4. Kézirat beérkezett: 1988. január 30. Közlésre elfogadva: 1988. február 7.
