Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kuzmann Gábor: A Duna hidrológiai viszonyai a XIX. században

KUZMANN G.: A Duna hidrológiai viszonyai 57 2. ábra. Tíz német állomás 10 éves csapadékátlagainak eltérése az l'JOl—1950. évi átlagtól nem csak a mérőedény által felfogott csapadék adatait tartalmazzák. Az eltérés jelentős, és mindig többletről van szó. Mivel a korrekció a csapadékmérő kialakításától és felállításától, valamint a vizsgált időszak meteorológiai jellemzőitől is függ, az adatsorokat ennek megfelelően módosítottuk. 3.1. A mért csapadék korrekciós tényezői Az alábbiakban számított korrekciós tényezők csak a legkevesebb 1 év hosszúságú csapadékérték meghatározásánál használhatók. A főbb korrekciók: a) Nedvesítési veszteség (K

x) Részletes vizsgálatok alapján (Karbaum, 1970; Sevruk, 1974), az adatokat összesítve, a mérőműszer egyszeri nedvesítési vesztesége: (e = 0,95 konfidencia szinten) 0,25±0,10 mm. Ennek megfelelően M = (0,25±0,10)-_£-. 100 [%] ahol C

0 a mért (legalább 1 évi) csapadékmennyiség, M

0 pedig a csapadékos napok száma, (amely napokon 0,1 mm-nél több csapadék esett). b) Párolgási veszteség (K

2) A korrekciós tényező, elméleti alapon levezetve M = 25-^(1 +CV)P„[%] ahol C

0„ a IV—IX. hóban leesett csapadék részaránya, P

n pedig a szabad vízfelszín 1 napi átlagos párolgása a IV—IX. hóban (mm), szélcsendben. A kapott értékek jól megegyeznek a Rybárik (Csehszlovákia) állomáson 1966—1973 között mért adatokkal (

Mendel, 1975). ségtől, a vízcseppek alakjától, nagyságától és halmazállapotától függ. További kutatások (Priadka, 1974) alapján K

3 = K

3Jh (0,6S h=s 2,0 m) ahol K

3

n az 1,0 m peremmagasságú mérő kisodrósi vesztesége, h pedig a vizsgált mérő peremmagassága. A részletes mérések szerint, jó közelítéssel K

3t

l=llA W(0,85 C

0í+ 0,15) [%] ahol W a szélsebesség a mérőperem magasságában (m/s), Cot pedig a szilárd alakban lehullott csapadék részaránya. d) Korrekció a nem, mért csapadék miatt (K

4) Mivel a legkisebb mért mennyiség 0,1 mm, a nedvesítési veszteség miatt a 0,35 ±0,10 mm alatti csapadékokról van szó. A mérési adatok (Steiner és Fleischmann, 1936; Szász, 1972) összevetéséből, grafikus kiegyenlítéssel «ffijd«.,

00[%

] ahol R

0 a relatív nedvesség, T

0 pedig a hőmérséklet terminus-közepeinek átlaga. e) Veszteségek a gondatlan kezelés miatt (K

s) A Csehszlovák Ilidrometeorológiai Szolgálat vizsgálatai szerint K

5 értéke kb. 0,02-re, azaz 2%-ra tehető. Ez kissé túlzottnak látszik, mivel a mérőperem 5%-os keresztirányú deformációja és a vízszintestől való 5°-os eltérése együttesen K$ = = +0,8% javítást tenne szükségessé. A továbbiakban ezt az értéket fogadtuk el. 3.2. A területi csapadékok számítása A fentiek szerint egy mérőre — ha a mért, minimum 1 évi csapadék összege C

0 — a tényleges csapadék: ahol EK a meteorológiai adatok — és a mérőműszer kialakításának, elhelyezésének — függvénye. A területi csapadék ebből egyszerű arányosítási tényezővel fejezhető ki: Cj

1 — ŰC *Cr ahol a a terület átlagos csapadékának és a mérővel mért csapadékátlagnak a hányadosa. Minél több mérő adataiból számítjuk a területi csapadékot, a számítással elkövetett véletlen hiba annál inkább csökken. Ennek értéke az elvégzett ellenőrző számítások alapján: c) Veszteségek a szél miatt (K

3) Az elég nagyszámú vizsgálat (

Mendel, 1975) arra V= ±4,2 mutat, hogy a kisodródási veszteség a szélsebes-