Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kuzmann Gábor: A Duna hidrológiai viszonyai a XIX. században

66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF., 2. SZÄM A Duna hidrológiai viszonyai a XIX. században Kuzniann Gábor 1155 Budapest, Lenin u. 11. Kivonat: A Duna szabályozatlansága a XIX. században több árvízkatasztrófát okozott. Az egyik legemlékezetesebb dunai árvízkatasztrófa az 1838. évi pesti és budai árvíz volt. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a magyar főváros alatti 1872-ben végrehajtott mederrendezés miként hatott a Duna vízjárására. Ennek megállapításához azonban ennél részletesebben kellett vizsgálni, hogy a meteorológiai és vízjárási viszonyok szekuláris változásai önmagukban hogyan hatottak a Dunára. Kulcsszavak: vízjárás, hidrometeorológia, árvíz, klímaingadozás, Duna, csapadókmérés 1. Bevezetés A XIX. század végén az a nézet volt általános, hogy a meteorológiai és hidrológiai jellemzők ingadozása irányzatmentesen véletlen jellegű, és az időjárás nem mutat fel egyirányú változást. Először tí. Heitmann vetette fel egy hosszú klímaingadozás gondolatát (1918); a vizsgálatokat A. Wagner kiterjesztette egész Európára (1928), Kirde pedig az egész északi féltekére (1938). Eredményeik az átlaghőmérséklet szekuláris változását támasztották alá. A csapadókidősorok egyirányú változására G. D. Redd ós L. F. Page figyelt fel az USA-ban (1930, ill. 1937), az évszakonkénti eloszlás változására pedig K. Brose (1955). A széles körű vizsgálatok ellenére a csapadókmagasság hosszútávú változása semmiképpen sem látszott olyan egyértelműnek, mint a hőmérsékleté. Mindent összevetve azonban, a XIX. század éghajlata — és ezzel együtt a hidrológiai jellemzők is — meglehetősen különböznek az 1901—1950 időszak adatai nyomán kapható jellemzőktől. Az alábbiakban megkíséreljük az eltéréseket a Duna Budapesthez tartozó vízgyűjtőjére vonatkozóan ismertetni. 2. A hőmérséklet Az 1. ábra tünteti fel a XIX. század kiegyenlített 10 éves átlaghőmérsékleteinek eltérését az 1901— —1950 évek átlagától, Baur (1951) nyomán. Ennek megfelelően az évi átlaghőmérséklet az 1770-es évek közepétől az 1840-es évekig (kisebb ingadozásokkal ugyan, de folyamatosan) csökkent, 1. ábra. A hőmérséklet általános menete. (De Bilt, Berlin és Wien 10 éves kiegyenlített hőmérsékleteinek eltérése az 1901—1950. évi átlagtól) majd attól kezdve egyre növekvő intenzitással emelkedett. Ezzel egyidejűleg az éghajlat kontinentalitása mérséklődött: & tél viszonylag melegebbé, a nyár viszonylag hűvösebbé vált. Budapest hőmérsékleti sora (Magyarország Éghajlati Atlasza, 1967) jellegében ugyanezt mutatja. 3. A csapadék A Duna vízgyűjtőjén a rendszeres csapádékmegfigyelések mannheimi Societas Meteorologica Palatina működésével (1780—1795) kezdődtek. Ennek megszűnésével a megfigyelő helyek száma erősen csökkent, majd az 1820-as évektől újra szaporodni kezdett. A rendszeres mérések a vízgyűjtő különböző részein 1840 és 1866 között indultak meg ismét. Az 1905-ig terjedő észlelési anyagot — a Morva folyó vízgyűjtőjével bezárólag a Duna vízgyűjtő efölötti részeiről — az Osztrák Központi Hidrográfiai Hivatal publikálta (

Hydrographisches Zentralbureau, 1913), a csapadékadatok havi bontásával ós a főbb megfigyelő helyek rövid leírásával. A további időszak mérési adatai viszonylag könnyen hozzáférhetők. Rendelkezésre állnak a területi csapadókadatok is a Duna Wien—Nussdorf mércéjére és Vilshofenre (189(5—1922), és az Inn-re Schürdingnél (1904—1921). Mindezen adatok alapján a területi csapadékra hosszú adatsorok állíthatók elő, az egyes csapadékmérők adatait kettősösszeg-analízissel homogenizálva és ellenőrizve. Ezekkel az adatokkal megbízhatóan vissza lehet haladni az 1820-as évekig. A csapadék változásának megítélésére Baur (1951), közölte 14 német állomás —részben a Duna vízgyűjtőjéről származó — homogén adatsorát az 1851—1950. időszakról. A lényeget mutató 2. ábra szerint az 1851—1900 közti évi átlag 3,3%-kal alatta marad az 1901—1950 közötti évi átlagértéknek, tehát a csapadékmennyiség némileg nőtt. Ezt támasztja alá Brose (1955) tanulmánya is, amely az összes bajor állomás adatát feldolgozza. A 2. ábra féltünteti a IV—IX. havi csapadék vonalát is. Ez hol az évi viszonyszám alatt halad, hol fölötte, így a csapadék éven belüli eloszlásának egyirányú változásáról (hosszabb távon) nem lehet beszélni. Amíg csak viszonyszámokat használunk, ezek az adatok megállják a helyüket. Nem lehet eltekinteni azonban attól, hogy a bármely pontosan homogénné tett adatsorok nem a tényleges, ha-