Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

1. szám - Gether István–Haszpra Ottó: Az eszperantó nyelv terjedése a nemzetközi tudományos kapcsolatokban

GETHER I.—HASZPRA O.: Az eszperantó nyelv 57 A sorszámnevek melléknévi végződést kapnak: unna (első), tridekdua (harminckettedik). Fentiek ragozása egységes. Tárgyeset: -n, többes szám: -j. Ez érvényes a melléknévi igenevekre is. A névelő és a tőszámnév nem ragozódik. Igeragozás. Főnévi igenév: -i, múlt, jelen, jövő:-is, -as, -os. Feltételes mód: -us, felszólító mód: -u. A személyt a személyes névmás jelöli. Viajn riverojn (az önök folyóit) mi bonc konas (én jól ismerem). Éigardu la niajn (nézzék meg a mieinket). Melléknévi igenevek. Cselekvő: -nt-, szenvedő: -t-, előttük a múlt, jelen, jövő -i-, -a-, -o- hangja. La leginta knabo (a fiú, aki olvasott), la leganta knabo (az olvasó fiú), la legonta knabo (a fiú, aki olvasni fog), la legita libro (az elolvasott könyv), legata libro (egy olvasás alatt álló könyv), legota libro (egy könyv, amelyet olvasni fognak). öss zetett igealakok esti (lenni) segédigével: Mi estis leganta (olvastam, éppen akkor, folyamatosan). Li estus leginta (olvasott volna; szószerint: ,,ő volna olvasott") stb. Az elöljárók az alanyeset elé kerülnek, de a hol és liová kérdésre is felelők az utóbbi esetben tárgyesetet vonzanak. En la urbo logis ingeniero (a város&an lakott egy mérnök). Mi kuris en la donion (befutottam a házba). Új szavak képzése. 1. szóösszetétellel: riverponto (folyóhíd); 2. elő- ós utókópzőkkel: mai- (ellentótkópző), bona (jó), malbona (rossz); -ej (vminek a helye), riverejo (folyómeder); -in (nőkópző) patro (apa), patrino (anya), knabo (fiú), knabino (leány); ge- (kétnemű csoport): gepatroj (szülők), geknaboj (fiúk, lányok vegyesen); 3. nemzetközileg elterjedt szavak „eszperantósításával": radio (rádió), radiuso (sugár), matematiko, hidrologio, absoluta, relativa, organizi, transformi, perfekte. * * * Az egyszerű, kivételt nem ismerő alaktan és a viszonylag kevés, valóban megtanulandó szó azt eredményezi, hogy még a felsőfokú nyelvvizsgához is bőven elegendő kb. 1800 szótársor megtanulása. (Gyakorolni persze mindent kell.) Az angol felsőfokú vizsgához viszont kb 10 000 szótársort keli megtanulni, a rendhagyó alakok, különleges vonzatok ós kapcsolatok folytán azonban ez legalább 12 000 szótári adatot jelent, meg a kiejtést. 4. Az eszperantó a természettudományokban és a technikában (Lapenna, 1974; Esperanto, 1987, 1988; Az eszperantó, 1988) Az eszperantó kezdettől fogva az emberek közötti egyenlőség, a népek közötti béke és barátság gondolatával mintegy társulva terjedt (Lins, 1986), ós a mozgalomnak ez a vonása különböző ideológiai megvilágításokban mindmáig fennmaradt (

Blanke, 1978), bár világos, hogy a nyelvi megértés az egyetértésnek csak szükséges, de nem elégséges feltétele. Magának a nyelv fejlődésónak gerincvonulatát a szépirodalom képezte, és mindmáig az eszperantisták legnagyobb büszkesége az a tízezernyi mű, amely eszperantó fordításban mutatja be a világirodalmat a Gilgames-mondától a Kalevaláig, a Bibliától ós a Korántól a spiritizmusig és az Oomotóig, Camoestól Puskinig, Shakespearetől Brechtig, Sapphótól Heinéig, Ezópusztól és Andersentől a magyar népmesékig ós Asterixig, Balassitól Petőfin és Madáchon át Adyig, Sánta Ferencig ós Nemeréig, a filozófus-politikus szerzők közül pedig Platóntól Gorbacsovig. Az eredeti eszperantó szépirodalom minden lakott kontinenst képvisel, bármely kis nép irodalmával felveszi a versenyt, a költészetben pedig világirodalmi színvonalú gyöngyszemek is találhatók (Auld, 1985). A magyarok közül a költő, regénvés drámaíró Baghy Gyula, a költő és műfordító Kalocsay Kálmán, a szatirikus regényíró ós novellista Szathmári Sándor világszerte elismertek. Jelenleg, főként az if júság körében, Nemere István részben eredeti, részben magyarból fordított munkái kapósak. A nyelv tudományos és szakmai alkalmazása — a nemzeti nyelvű irodalmakhoz hasonlóan — a szépirodalomhoz képest késéssel indult. Mindenesetre már 1904-ben a párizsi Hachette kiadó megkezdte egy tudományos folyóirat megjelentetését, 1905-ben megjelent az első (matematikai) szakszótar és szöveggyűjtemény, 1908-ban megalakult az első nemzetközi tudományos egyesület, 1909-ben az első nemzetközi szakmai (vasutas) szervezet. 1910 és 12 között megjelenik három kötetben az első nagyobb tudományos mű, a Bolyai geometriáról, Vörös Cyrill (1910, 1911. 1912) tollából. Az első világháború félbeszakítja a fejlődést és a magyar eszperantó mozgalmat további súlyos csapások érik a fasizmus, a második világháború és a személyi kultusz éveiben. Ezt a négy évtizedre terjedő, valójában még hosszabb kihatású időszakot, a nyelv előző létének csaknem kétszeresét, a mozgalom súlyos létszámveszteséggel és kevés megmaradó produktummal élte át, habár éppen szakmai vonatkozásban az idősebbek emlékezhetnek Aisberg Most már értem a rádiót! c. könyvére, amely a 30-as években nemcsak magyarul, hanem húsz más nyelven is nagy sikert aratott, s amelynek eredetijét a szerző eszperantóul írta. A 40-es évek végén, az 50-es évek elején újra folyamatosan megjelenik Hollandiában, később Jugoszláviában a Scienca Revuo (Tudományos Szemle) c. folyóirat, kis szakszótárak (köztük út-, híd- és vasútépítési, valamint meteorológiai) jelennek meg. A Nemzetközi Eszperantó Szövetség 1948 óta évről évre megrendezi világkongresszusai keretében a kongresszusi egyetemet. A 60-as években Belgiumban és Magyarországon, később más helyeken is eszperantó nyári egyetemek indulnak, több tudományos és népszerű tudományos folyóiratot alapítanak (kémiai, orvosi, matematikai, geológiai, csillagászati, általános, hogy csak a természettudományiakat említsük). 1972 óta klubokban tudományos előadásokat és vitákat tartanak. 1976-ban a Szovjet Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete kiadja Az interlingvisztika kérdései c. gyűjteményt, több, az eszperantó bevezetését támogató tanulmánnyal (BoKapeii 1976; HcaeB, 1976; Danovszkij, 1978). A Tudományos Dolgozók Világszövetsége az angol, francia, német, orosz változat mellett 1976 óta Scienca Mondo (Tudományos Világ) címen eszperantóul is kiadja hivatalos orgánumát. 1977-től kezdve megjelennek és szaporodnak a nem eszperantista tudományos és tudománynépszerűsítő folyóiratokban a tudomány nyelvi problémáival foglalkozó és az eszperantót mint megoldást ajánló cikkek. A sort éppen egy amerikai vízügyi szakember nyitja meg (Kent Jones, 1977, 1978). majd mások következnek (Peevski, 1977; Haszpra, 1977, 1979; Vetter, 1978; Novobilsky, 1979; Stoberski, 1979; Sherwood, 1979; Miniero,