Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

1. szám - Altnőder András–Aujeszky Géza–Scheuer Gyula: Vízszerzési lehetőségek a Paks–Sió közötti Duna partszakaszon

42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 198(1. 68. ÉVFOLYAM, 1. SZAM vízkutatás indult meg. Ennek eddigi eredményeiről számol be a tanulmány. 2. A feltárási munkálatok ismertetése A Duna jobb part Dunaföldvár és a déli országhatár közé eső szakasza vízszerzési lehetőségeinek feltárására — az OVH központi erőforrásai terhére — vízkutatási terv készült. Ez a terv összesítette a meglevő ismereteket és annak alapján jelölte ki a vízkutatásra alkalmasnak mutatkozó területeket. A terv első lépésben előzetes vízföldtani és vízminőségi feltárás végrehajtását irányozta elő a részletes vízkutatásra való érdemesség eldönthetőségé érdekében. Az előfeltárásra 1985—86ban a Duna jobb part Paks és Sió közé eső szakaszán került sor (1. ábra). 2.1. A feltárás részletes ismertetése Az előzetes vízföldtani és vízminőségi feltárás keretében fúrások mélyültek a korábban adathiányos területeken mind a parti sávban, mind a háttérterületelen a dunai üledékek feküszintjének meghatározására, továbbá a vízadó összlet és az azt takaró fedőösszlet vastagságának, valamint kifejlődésének megállapítására. A fúrások figyelőkúttá történő kiképzése a szivatytyúzásos vízminta vételezés lehetőségének megteremtését célozta. A vízminták vízkémiai vizsgálata u vízadó összletben tárolt víz minőségének átfogó területi megismerésére irányult. A közvetlen Duna-parton 11 db 30,0—50,5 m talpmélységű fúrás mélyült. A Dunaparthoz háttérben kapcsolódó, dunai üledékekkel feltöltött medence süllyedek területén 18 db 22,0—49,5 m talpmélységű fúrás készült, a Dunára merőleges 4 db szelvényirány mentén sorakozva. A közvetlen Dunaparton két különböző helyszínen (Bogyiszló, illetve Dombori külterületén) egy-egy próbakútpár létesült. A próbakútpár sekélyebb tagja a kb. 40 m vastag vízadó összlet felső, mélyebb tagja pedig annak alsó szintjére nyert szűrőzést. A próbakútpárok létesítésével a vastag vízadó összlet különböző szintjeiben lejátszódó vízmozgások jellegét kívántuk tisztázni. Ennek érdekében a víz korának meghatározására a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI) elvégezte a kiszivattyúzott vízből vett minták tríciurnvizsgálatát 2.2 A vizsgált terület általános vízföldtani jellemzése A Budapest—Mohács közötti Duna jobb parti területek vízföldtanilag igen különbözőek, mert a folyót hol sík területek, hol pedig 30—60 m magas partfalak kísérik (Bulla, 1937). Parti szűrésű vízszerzés vonatkozásában a magaspartok között elhelyezkedő folyóvízi szemcsés üledékekből feltöltődött süllyedékek a jelentősek. A Budapest—Mohács közötti jobb parti részen 5 ilyen süllyedéket lehet kimutatni. Ezek közül az általunk vizsgált Paks—Sárköz i süllyedék a legnagyobb és legjelentősebb. A kutatási munkálatok ennek északi, Paks—Sió torkolata közötti területszakaszára terjedtek ki. A vizsgált területet nyugatról a Paks—Dunaszentgyörgy-i kiemelt helyzetben levő löszterület határolja, amely déli irányban fokozatosan alacsonyodik és belesimul a Sió völgyébe. Délen a Sió, keleten pedig a Duna határolja. A süllyedék nyugati részének felszíne 5—10 m-rel magasabban fekszik, mint a keleti rész. Ez annak köszönhető, hogy az óholocén során a dunai üledékekre szélfújta hotalaj finom homokos lösz homoMiszks homok finom homokos losz humuszos színi erősen meszes lösz barna talaj lösz rétegzett lösz erős barna talaj erősen homokos losz mocsári talaj apró rneszkonkréciós lösz homokos lösz losz tola/ vörös-barna talaj lösz delié uiedek rétegzett lösz lejtőlösz idős lösz rétegzett losz idős lösz vorös-oarna talaj vörös-bafna talaj konkrecios vörös-barna talaj vörös talaj csillámos homokos lösz mocsári talaj vöros-barna talaj homok öth almozott lösz vörös talaj homokos iszap felsőpannoniai iszapos homok 2. ábra. A V3/B jelű fúrás réterjszclvénye mok halmozódott fel és ez a felszínt megemeli, míg az alacsonyabban fekvő keleti részt a szabályozás előtt a Duna fő és mellékágai hálózták be, és a folyó itt üledékfeltöltő tevékenységet vég-