Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
1. szám - Altnőder András–Aujeszky Géza–Scheuer Gyula: Vízszerzési lehetőségek a Paks–Sió közötti Duna partszakaszon
ALTNÖDER A.—AUJESZKY G.— SCHEUER GY.: Vízszerzési lehetőségek 43 3. ábra. Vízföldtani keresztszelvények 1. Finom homokos iszap, finom homok (fedő üledékek) 2. Durva homok, 3. Kavicsos homok, 4. Homokos kavics,5. Lösz, agyag, iszap rétegek (fekűképzödmények) zett. Az egykori ártér kb. 5—8 km kiterjedésű volt, ahol ma mezőgazdasági művelés folyik. A vizsgálatok szerint a folyóvízi összlet feküjét túlnyomó részben felsőpannóniai képződmények alkotják. A fúrásokban leggyakrabban szürke agyagos, iszapos, csillámos homokeres rétegek formájában jelentkezett. De több fúrásban a szemcsés üledékek alatt 3—30 m-es vastagságban a pannóniai emelet után képződött vörösagyagos rétegek és a pleisztocén löszösszlet lepusztult roncsai is megtalálhatók. A süllyedéket nyugatról lezáró dunaszentgyörgyi magasparton 180 mBf-i magasságban telepített fúrás (tengelici Szőlőhegy) a felsőpannóniai alemelet után képződött összletet 71,6 m-es vastagságban harántolta (2. ábra). Az összletben a számos vörösbarna fosszilis talaj- és löszréteg mellett mocsári agyag, homok és egyéb rétegek voltak kimutathatók, jelezve az egykori dinamikus üledékképződést és lepusztulást okozó földtörténeti események sorozatát. A folyóvízi összlet alatt feltárt és megismert felsőpliocón—alsópleisztocén rétegek azt bizonyítják, bogy a terület a megsüllyedés előtt szerves tartozéka volt a ma is felszínen levő, a süllyedek határvonalát kirajzoló, lösszel borított területeknek és csak a szerkezeti vonalak mentén végbement süllyedés miatt vált el azoktól ós lett a dunai üledékek akkumuláló felszínóvó, miközben a folyó a feisőpliocén—alsópleisztocén rétegekot nagyrészben lepusztította. A kutatási munkálatok vízföldtani szempontból átfogó ismereteket adtak a süllyedéket kitöltő folyóvízi üledékekről. A kapott adatokat a Dunára merőlegesen és ezzel párhuzamosan szerkesztett szelvényeken mutatjuk be (3. és 4. ábra).
