Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

1. szám - Gulyás Pál–Vermes László: Szemlecikk: Biológia a vízgazdálkodásban

ŰULYÁS P.—VERMES L.: Biológia a vízgazdálkodásba!! ii 2.2. Vízminőséget javító tavak, tározók A felszíni vizek, elsősorban tavak és tározók rohamos elszennyeződésének megállapítására, vízminőségük javítására egyre több helyen építenek sekélyvizű védő-tisztító előtározókat. A lakó- és ipartelepekről, mezőgazdasági területekről származó csapadékvizek tározása is elkezdődött. Vízminőségvédelmi és vízellátási célokra egyaránt felhasználhatók ( Wisnovszky). Hazánk eddigi legnagyobb vizminőségvédelmi védőrendszerét a Kis-Balaton első ütemét 1985-ben helyezték üzembe. Az akkor kezdődött ós azóta is folyó munkákról, vizsgálatokról számol be egy kutatócso[>ort hót dolgozatában. Joó vázolja a Kis-Balaton fogalmát, múltját, összefüggésben a Balaton vízszintjének évszázados változásával. Az építés tervezésekor 16 különféle tervezetet vizsgáltak meg. Ismerteti az elfogadott változat létrehozását megalapozó tanulmánytervek, beruházási programok főbb jellemzőit, az üzemelés néhány problémakörét és a kapcsolatos kutatás-fejlesztési munkákat. Az első 18,5 km

2 felületű Felső-tározóban a Zala lebegő anyagának döntő többsége kiülepszik. A makrofita fedettség 50%-os, ebből 6% a nád. A víz tartózkodási ideje a rendszerben kb. 40 nap. A kémiai vizsgálatok szerint a tápanyageltávolítás hatásfoka a vízből a következő: P0

4 —P 60%, lebegő anyag 80%; összes P 53%; N0

3 —N 56%; összes nitrogén 16%. A tározott víz huminanyagokban erősen dúsul. A tápanyageltávolítás fő folyamatai a biológiai tápanyagfelvétel, a szorpció és az ülepedés (Szilágyi). A planktonikus algafajok prezencia-abszencia adatai alapján a tározó 5 részre osztható. Az aklorofill mennyiségének időbeni változásai szerint ezek 3 eltérő trofitásfokú csoportra különülnek. Tartós kékalga vízvirágzásokat is észleltek (Németh, Vízkeleti). A gyűjtött protozoológiai mintákból 187 egysejtűt határoztak meg. A Zalához viszonyítva a védőrendszer belseje felé haladva a víz minősége javul. A domináns ragadozó fajok azonban a rendszer instabil állapotára utalnak. A különböző kékalgafajok zavaróan hatnak az egysejtű szervezetek elszaporodására (Cs. Bereczky ). A Rotatoria, Cladocera és Copepoda fajok taxonómiai mintázata alapján végzett Cluster elemzés alapján a tározó 6 részre osztható. Középső részén tavasszal és nyáron tömegprodukciójuk alakul ki. Az állatok faj- és egyedszáma a befolyótól távol eső részeken és a kifolyó vizében lényegesen kisebb (Gulyás). A próbahalászatok során összesen 18 halfajt találtak. Az ezüstkárász, a ponty, a compó és a csuka került elő legnagyobb gyakorisággal. Az ivadékállomány túlnyomó részében szélhajtó küszből állt. Az évek folyamán a halfauna valószínűleg megváltozik, nagyobb szerepük lesz a planktont és makroszkópos gerincteleneket fogyasztó ás ragadozó fajoknak (Csányi). A vizi és mocsári növényzettel a Zala által hozott összes N és P 20—30%-át lehet évente eltávolítani. A botanikai vizsgálatok alapján a területen 10 víztájat lehetett elkülöníteni, amelyeken eltérő növénytársulások vannak. Az azokban lejátszódó változások is eltérő irányúak (Pomogyi). Másik nagy vízi létesítményünk, a Kiskörei-vízlépcső ós tározó elsősorban a Nagy-Alföld legszárazabb területeinek öntözővíz ellátását biztosítja. A tározó duzzasztása 1973-ban kezdődött, azóta a szakaszosan ismétlődő feltöltés és leürítés következtében létrejött sajátos feltételeknek megfelelő szukcesszió játszódik le. A sekély vizű tározóra a nagy mozaikosság jellemző (Bancsi). Több külföldi szerző is foglalkozik a vízinövényzet tápanyageltávolító hatásával. Gopal szerint a víz alá merült növények kis mennyisége létfontosságú a víz oxigénellátottsága szempontjából. A parti növényzet pedig csökkenti az eróziót. A szennyvíztisztításban is fontos szerepet játszanak a makrofita állományok. Ezt hangsúlyozza Zlateva is, megállapítva azt, hogy a biológiai úton tisztított szennyvizek utótisztítása makrofitákkal igen jó hatásfokú. Pieczynska a Mazuri tavakon 20 éven át végzett vizsgálatok eredményeit összefoglalva értékeli a parti régió szennyeződésekre adott válaszait és annak a tavak védelmében betöltött szerepét. Kaul 18 makrofita növényfaj tápanyag eltávolító képességét állapította meg indiai tavakban. Tanulmányából kiderül, hogy a növények élő anyagában nagy mennyiségben találhatók meg a szennyező anyagok, ami hatékonyságukat mutatja. A vízi makrofiták az előzőekben ismertetett szerepükön kívül alzatként is szolgálnak más élőlények számára. Ennek egyik formája az élőbevonat, aminek az elnevezése terén nagy a terminológiai bizonytalanság. Ezt próbálja feloldani Lakatos egy fogalomrendszer alapjainak ismertetésével. Ennek gyakorlati jelentőségét 4 hazai víztározónkban végzett vizsgálatok eredményein keresztül mutatja be több szerzővel írott dolgozatában (Balázs, Kiss, Lakatos). Vymazal kísérleti eredményeiből pedig azt tudjuk meg, hogy a perifiton (Lakatos fogalomrendszere szerint élőbevonat) hogyan, milyen feltételek között telepszik meg a Vltaia vizébe helyezett mesterséges alzaton. Ezekben a szabadföldi kísérletekben a N és P eltávolítása négyórás tartózkodási idő alatt 80%-os volt. Eljárása a gyakorlatban széles körben alkalmazható. A három hazai nagy tavunkon folyó rendszeres hidrobiológiái, vízminőségvédelmi kutatásokról sajnálatosan csak egy előadás érkezett. Ebben Dinka a szikes vizű Fertő-tó különböző jellegű területei fenéküledékében határozta meg a szerves szén, a N és P tartalmat. Eloszlásukban horizontális és vertikális különbségeket egyaránt megállapított. Nagy eltéréseket talált a nyílt vízi zóna és az izolált belső tavak között.