Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

1. szám - Gulyás Pál–Vermes László: Szemlecikk: Biológia a vízgazdálkodásban

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 198(1. 68. ÉVFOLYAM, 1. SZAM 2.3. Biológiai part- és töltésvédelem. A növény produkciójának szabályozása A vízi biotechnikai megoldásokat hazánk vízgazdálkodásában a XVIII—XIX. században kezdték alkalmazni. Az évek folyamán az egyes fogalmak értelmezése is változott. Ennek eredményeként tudományosan is megalapozott, tudatos biotechnika^alakult ki a vízépítésben. Az ezzel kapcsolatos fogalirak rendszerbe foglalása most folyik ( Turi). A Szovjetunióban már 1956-ban elkezdődtek olyan kísérletek, amelyekben kidolgozták a növények övszerű telepítési módszerét, de azok túlnépesedésének a megakadályozására is végeztek kísérleteket. A kevert füzes, a nád, a tavi káka ültetése és az úszólápok kialakítása, továbbá növények és útburkoló anyagok (fűzfa, kő) együttes használatának az eredményeit ismerteti Orekhovszky. A hazai vízügyi gyakorlat különböző módszerei között megtalálható a nád, káka, egyes sásfélék, különleges gyepkeverékek, bokros és fás növények (Tavas). Az árvízvédelmi töltések hullámverés elleni védelmének céljára a Tisza hullámterén mindenütt füzesekből álló energiaerdőt használnak, amely véderdőként is szolgál. Nagyon fontos a gallyak 3—4 évenkénti levágása (botolás), mert, ha a védfüzesek ágaikkal az árvízszint fölé nőnek, akkor elvesztik hullámzáscsillapító hatásukat ( Nagy). Több szeiző arról számol be, hogy a vízfolyások partvédelmére bokorfüzesekből sokféle élőmű alakítható ki, amelyek jól illeszkednek a környezetbe. Összegyűjtötték a Magyarországon rendelkezésre álló, vízépítési célokra ígéretesnek tartott fűzfajtákat, amelyeket anyatelepen szaporítanak és azokból szükség szerint előregyártott „élő műveket" készítenek (Bárdy, Kelecsényi, Tompa, Rácz). A vízügyi földművek biológiai védelménél a vízfolyásmeder part- és töltésfenntartásához különböző kemikáliákat, peszticideket is használnak. Ezek fő csoportjai a műtrágyák, produktumszabályozó peszticidek, mechanikusan alkalmazott vegyi termékek (speciális fóliák, műanyagok), baktérium- és gombaspórás kemikáliák, szelektívherbicidek, cserjeirtó szerek (László ). A folyók medre biotechnikai szabályozásának alapjait, a különböző technológiai eljárásokat azok típusait ismerteti Palczynski. Hangsúlyozza hogy a folyó „él", ezért az ökoszisztéma zavartalan működését mindenkor fenn kell tartani. A gyakorlati megvalósítások után röviden szólunk a vízgazdálkodás biotechnikai megoldási rendszerezéséről, amelynek szükségessége 1984ben merült fel. Ennek célja az, hogy teljesebbé váljék a biotechnikai megoldások köre. A munka lényege — melyet Varga foglal össze az, hogy a különböző létesítményekhez megfelelő biotechnikai megoldásokat rendelnek. Ennek egyik konkrét példáját mutatja be Máté a növényzettel való hullámcsillapítás szabványosításán keresztül. A növényi borítottság és a nádsáv hatása közötti összefüggés segítségével megállapítható egy adott szélességű nádsáv hullámcsillapító hatása, így annak szélessége előre tervezhető. 3. A vízkezelés és a szennyvíztisztítás biológiája A biológia, a biológiai módszerek alkalmazásának a vízgazdálkodásban nagy múltja van. Ezen belül is a legrégibb törekvések közé tartozik a biológiai folyamatok tudatos felhasználása a szennyvízkezelésben, elhelyezésben és hasznosításban, majd az ivóvizek és az ipari tápvizek előkészítése során. Mindez azon a — korábban tapasztalati, majd tudományosan is bizonyított — felismerésen alapszik, hogy a szennyvizekben, szennyezett vizekben lévő szerves anyagok lebontása, átalakítása, valamint az ásványiasodott komponensek legtöbbjének feldolgozása •—• vagyis a víz tisztítása — túlnyomórészt biológiai folyamatok és a vízben élő szervezetek révén megy végbe, miközben természetesen érvényesülnek fizikai jelenségek és kémiai reakciók is. A második szekció a vízkezelés és a szennyvíztisztítás biológiáját, az ezzel összefüggő tudományos és gyakorlati kérdések megtárgyalását, az e téren született újabb eredmények megismerését és megvitatását tűzte napirendjére. Ez a témakör hatalmas és igen szerteágazó, a vele világszerte egyre intenzívebben foglalkozó tudományos kutatás ós a fejlesztőmunka az elmúlt évtizedekben könyvtárnyi ós egyre gyarapodó, szinte exponenciálisan növekvő szakirodalmat „termelt ki". Nem múlik el év — de talán egyetlen hónap sem — anélkül, hogy a témakör valamelyik ágát — szélesebb horizonton vagv szűkebb, de mélyebb áttekintés igényével — ne tűzné programjára egy-egy nemzetközi, regionális, vagy legalábbis országos, nemzeti méretű tanácskozás. Ezen nem csodálkozhatunk, sőt természetesnek kell vennünk még akkor is, ha a rendezvények nagy száma miatt már-már áttekinthetetlenné, követhetetlenné válnak az ilyen témájú viták és találkozók. A téma ugyanis minden kétséget kizáróan aktuális, és még hosszú ideig az is marad. Az elért eredmények továbbfejlesztésével, a kialakult módszerek hatékonyabbá ós gazdaságosabbá tételével, a megismert folyamatok még jobb, még pontosabb feltárásával, részleteinek további kutatásával foglalkozók pedig újra ós újra fórumot keresnek maguknak eredményeik szélesebb körű nyilvánosságra hozatala céljából; ugyanakkor a szennyvíz- és vízkezelés mindenkori helyzetét javítani szándékozó gyakorlat folyamatosan igényli az új és új eredmények, részeredmények, módszerek megismerését, hogy alkalmazásuk révén mindennapi feladatait egyre hatékonyabban láthassa el. 3.1. A vízkezelés biológiai módszerei A vízkezelés biológiai módszereivel foglalkozó dolgozatok közül kiemelendőek azok, amelyek a fluidágyas technológia alkalmazására hívják fel a figyelmet. Major és Fleit arra mutat rá, hogy a vízés szennyvíztisztításban a hagyományos technológiákkal és berendezésekkel megvalósított biológiai eljárások teljesítményhatárait tovább bővíteni nem lehet. Ezért egyre intenzívebb kutatás folyik a vegyiparban már régóta alkalmazott fluidágyas technológia bevezetésére a víz- és szennyvíztisztításba. A 0,6—1,0 mm átmérőjű szemcsés anyaggal töltött ágyban jelentősen megnövekedett felület alakul ki a baktériumok megtapadására, így egységnyi reaktortérfogatban nagy (20—40 kg/m

3) biomassza koncentráció érhető el, ami fokozza a lebontás hatékonyságát. Szerzők azon kutatásaikról számolnak be, amelyek arra irányulnak, hogy miképp valósítható meg az ivóvíz denitrifikálása, a szennyvízben lévő szerves anyag lebontása ós a nitrifikáció fluidágyas