Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Mike Károly: A Duna szerepe a Fertő-tó kialakulásában

MIKE K.: A Fertő tó kialakulása 385 ImB.t 100-101 Fertőzug l-erto-tó 6 J3Z 9. ábra. ,,A" jelzésű holocén ősmeder-menti földtani szelvény . I 17,5 m71 f-i szintet el nein érő felszín; 2. agyag, 3. kőzetiisztes agyag, 4. agyagos kőzetliszt; 5. kózetliszt; (i. homokos kőzetliszt; i finom homok; 8. homok; 0. apró kavicsos homok; 10. kavicsos homok; 11. homokos aprókavics; 12. homokos kavics; 13. kavics A tómedence É-i részeben a tó víztükre ekkor már megjelenhetett. (A szelvények iránya a 11. ábrán láthatók.) Nehézásvány-összetételük alapján is az utóbbi (tölgykorszaki) patakhordalékoknak merőben más a jellege mint a dunai eredetű mogyorókoriaké. A nagyobb és mélyebb mogyorókori medrekben a homokok gránát-részesedése 50—56%-os, akár­csak a Duna hordalékáé, míg a kisebbekben csak 20—30 % -os. A tavi üledékek megjelenése a tó magyarországi részén — megállapításaink szerint — tölgykorszak (szubboreális) második felében volt, tehát a ma­gyarországi Fertő-szakasz fiatalabbnak látszik, mint ahogy azt az eddigi kutatók nagyrésze felté­telezte. A tó fenekén kimutatott 8000 évesnél idő­sebb mocsári képződmények a tó déli részén tehát csak a pangó vizű, kisesésű vízfolyások ártéri üle­dékei lehetnek (8. ábra), hacsak nem átfolyó-tó volt a Fertő. Szádeczky—Kardoss (1983) szerint a tó kora néhány 100 000 éves lehet. Schuster (1917) szerint a tó csak kb. 9000 éves, Sauerzopf és az újabb oszt­rák irodalom 15 000 évesnek becsüli a nyílt víztü­kör megjelenését a tóban. Vizsgálataink arra enged­nek következtetni, hogy a magyarországi rész korát ezek közül Schuster közelítette meg a leg­jobban és hogy a tó megjelenése a magyarországi szakaszán nem lehet 8000 évnél sokkal idősebb. A kérdésre azonban még visszatérünk. A vízvezető durvább üledékek vastagsági térképe A 3. ábra is arról tanúskodik, hogy a Fertő­környéki üledékek dunai eredetűek. Az a hordalék­kúp, amelynek kavicsa 40—45 m-rel mélyebben fekszik, mint a Parndorfi-plató eróziós klimatikus terasza, kelet felé többszáz méterre kivastagodik, jelezvén a terület kelet felé való billentését. A durva üledék a Duna-sziget—Mosonmagyaróvár—Moson­szentjános vonalában levő mélyedésben éri el először a 400 m körüli vastagságot, amely kelet felé újra 200 m körülire mérséklődik (3. ábra). A durva üledékek vastagságában mutatkozó sávok (lineációk) nem kelet felé haladnak, mint ahogy a Duna mai iránya alapján feltételeznénk, hanem dél felé ka­nyarodnak, sőt (osztrák felmérés alapján) a hordalék­sávok a Fertőzugban újszerűen szót is ágaznak, mint általában a delta-üledékek, ós a Fertő feló ívelnek (je­lezvén, hogy a Fertőzug kavicsa csakugyan dunai ere­detű). A 3. ábrán a kavics vastagság szerint kirajzolódó folyásirányokat láthatjuk. Ahol mélyebb volt a meder ott vastagabb kavics halmozódott fel idők folyamán. A vonalak arra utalnak, hogy a Fertő­-medence maga is a Duna egyik ágának hajdani medre lehetett. A folyó kavicsának a tó medencé­jében megállapított viszonylagos hiánya azzal ma­gyarázható, hogy e terület emelkedőben volt, emiatt a folyó eróziós tevékenységet fejtett ki, tehát még azt az anyagot is elszállította medréből, amit a partokról bontott le. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a kavicsvonulatok a Fertő felé egyre vékonyabbak. A kavics vonulatok azonban a tó vonalaihoz illeszkednek. A durva üledékek fedővastagsági viszonyai (5. ábra) ugyancsak arra utalnak, hogy ahol ma vas­10. ábra. A felszínközeli üledékek minőségi elrendeződésé­ből adódó hajdani mederágak helyszínrajza

Next

/
Thumbnails
Contents