Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
6. szám - Mike Károly: A Duna szerepe a Fertő-tó kialakulásában
364 , HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF., 5. SZÄM tagabb fedőrétegsávok vannak, ott hajdan elhagyott Duna-medrek voltak, amelyek finomabb üledékekkel töltődtek fel a későbbiek folyamán. E vonalakat elemezve kiderült, hogy nemcsak a Fertőzug, hanem maga a tó teknője is eredetileg a Duna medre volt. Már a pleisztocén elején, a Parndorfi-plató kavicsának lerakása után volt a Dunának egy É-ról a mai Fertő tengelyével egyező medre, amely ma a magas teraszon kb. 10—14 m vastag lösszel van feltöltve. A Duna itt a kavics egy részét teljesen kivájta. Ezt Tauber (1959) 2. sz. földtani szelvénye is tanúsítja, de látható az 5. ábrán is. A későbbi, holocénkori medrek keletebbre vannak, de azok sem vitathatók. Mosonmagyaróvár felől előbb Mosonszolnok—Várbalog majd Mosonszent jános felé fordult és a Fertő felé kanyarodott. Az üledékek holocén kora alapján is megállapítható, hogy a tó teknőjének kialakításában a jelenkori (holocén) Duna egyik ágának volt döntő szerepe. A tó-medencéből kijövő ág a kutatási terű létünk ön kí v ü 1 re esik, vagyis a vizsgált terű lettől délebbre. A Fertőzugi apró-tavak elemzését bemutató domborzati és vízrajzi térkép vázlat (4. ábra) utal arra, hogy az apró tavak vonala is egy hajdani Dunaág medre volt. A fedővastagságból feltételezhető medervonalak és az apró tavak gyöngyfűzérszerű vonulata szervesen kapcsolódik egymáshoz; a tavak e vonalak folytatásaiban fordulnak elő. Sauerzopf (1956) még azt feltételezte, hogy e tavak jéglakkolitok elolvadása révén (a würm-ben) keletkezett ,,szöllék", (vagy ,,szol"-ok). Ennek azonban több adat ellene mond. Először is az a tény, hogy a tavak sorozatban fordulnak elő és az egyes tavakat csak holocén eolikus üledékek választják el egymástól. 17° 0 10 20 30 iO 50 Ikml •—i—i 1 1—i •i 600m fölött ^ ^ í00-600m EE] 200WO m f I 200 m alatt J A földtani szelvények '' vonala és ábraszáma 11. ábra. Áttekintő térképvázlat a Fertő környékéről A tavak tehát hajdani elhagyott folyómeder reliktumai. A jégformációnak ellene mond az a tény, hogy sehol máshol Magyarországon hasonló jégolvadásos felszínrogyásokkal nem találkozunk, pedig ha csakugyan ilyen eredetű volna az apró tavak „gyöngysora", akkor az máshol is előfordulna Magyarországon. De még a környező országokból sem ismerünk hasonló formákat. A kavicsrétegek közé települt agyaglencsék holocén kora (Sauerzopf, 1956) is kizárja annak feltételezését, hogy a kavicsokra települt tavacskák pleisztocén koriak lehetnének. Meghatározott tengerszint feletti magasságokban (2,5 m-enként) szelet-térképeket is készítettünk a földtani képződményekről (6. ábra). A földtani képződmények minőség szerinti vonalas elrendeződése is arra utal, hogy eme vonalak mentén vízfolyások haladtak, amelyek (egyre alacsonyabb szintre kerülve) befordultak a Fertő irányába, majd a Rábca táján (és ettől délre) jöttek ki a Fertő öblözetéből. A folyó medre nem volt beágyazódva. A fedővastagságból feltételezett vonalak mentén a kavicsok minősége a környezettől elütő volt. A fedővastagsági vonalak mentén jelentkező kavicsok a haladás irányában egyre mélyebben fordulnak elő. Az üledéksávok általában D felé lejtenek és a Fertő felé fordulnak. Rekonstrukciós térképeket is készítettünk (amelyből egyet közlünk (7. ábra). Meghatározott évezredekkel ezelőtti domborzatot, illetve a lefolyási viszonyokat megközelítő pontossággal tudjuk rekonstruálni. A rendelkezésünkre álló (Bendefy, 1964) szintváltozási adatok alapján ugyanis meghatározott időegységekre kiszámítottuk a korrekció-értékeket, izovonalas korrekciótérképeket szerkesztettünk, majd ezen értékekkel módosítottuk a jelenlegi domborzatot. A nagyon leegyszerűsített művelet olyan domborzati formát eredményezett, amely teljes összhangban van a kavicsvastagsági és fedővastagsági és kavicsminőséget feltüntető földtani szelettérképekkel. A legmélyebb pontokat összekötő vonal ugyanis a rekonstrukciós térképeken is befordul a Fertő-öblözetbe, mégpedig az említett térképeken mutatkozó vonalak mentén. Ez lehetett a folyó medrének tengelye. Az aprótavak „gyöngysora" (4. ábra) is szinte folytatása a rekonstruált „völgy vonalaknak". Az eddigi többoldalú megközelítéshez csatlakozva — ezek a térképek is a Fertő felé tartó ős-Duna-ágra utalnak. A rekonstrukciós megközelítés azonban már nemcsak irányokat és összefüggéseket közöl, hanem évszámokat is, azaz a vonalakhoz tartozó üledékek korára is utal. A 7. ábra a 6.500 évvel ezelőtti domborzat megközelítő rekonstrukcióját ábrázolja. (Azért csak „megközelítő" a rekonstrukció, mert ez alkalommal csak a szintváltozások okozta domborzat-módosulásokat igyekeztünk „visszavarázsolni". (6500 évvel ezelőtt már csak egy kisebb Duna-ág érintette a Fertő-medencét, amelynek É-i része a Duna morotvája gyanánt vált tóvá kb. 1—2 ezer évvel a rekonstrukciós állapot előtt. 3. Összefoglalás A több módszerrel való megközelítés mindegyike arra utal, hogy a Fertő-öblözet a Duna eróziós tevékenysége révén alakult ki, és hogy a Fertővölgy medencéjét a Duna által szállított és lerakott kavics-hát zárta le kelet felé. Azt is megállapítottuk, hogy a Fertő magyarországi részén a nyílt víztükör megjelenése holocénkori és nem lehet sokkal több a kora kb. 8000 évnél.
