Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Gondárné Sőreg Katalin–Gondár János: A Balaton-felvidék karsztvízföldtani vizsgálata

GONDARNÉ SOREGI K.-GONDÄR K.: A Balaton-fevidék 351 kednek el. A pásztákat az előbbi irányra merőleges haránttörések szabdalják fel, amelyek mellett néhol nagyobb oldalirányú elmozdulások is történtek. Az elmozdulás lehet látszólagos is, az egyenlőtlen lepusztulás miatt. Ez főleg az idősebb haránttörések esetén valószínű. A Balaton-felvidék összes ENv—DK-i irányú völgye (Zánkától Fűzfőig) a haránttörések tektonikus zónáiba vágódott be. Hasonló nagv haránttörés észlelhető Hajmáskér és Vilonya között is a Veszprémi-Séd völgyében. A vízföldtani egységek kapcsolatát befolyásoló másik fő tényező a feltolódások során létrejött pikkelyes szerkezet. A feltolódások klasszikus példája a Litéri-áttolódási öv, amely Gyulakeszitől egészen Litérig jól nyomon követhető. Kisebb pikkelyek találhatók még Hidegkút, Nemesvámos, Szentkirályszabadja, Kádárta és Hajmáskér környékén is. A feltolódások következtében a jó vízátadó képességű karbonátos rétegcsoportok folytonosságát ismételten gyengébb vízvezetőképességű, sőt vízrekesztő jellegű alsó- és középső-triász képződmények, illetve a szerkezeti zónákba „becsípett", elvonszolt márgarétegek szakít ják meg. Az alaphegység szerkezeti viszonyainak elsősorban a karszt víztárolóban végbemenő természetes vízmozgások kényszerpályáinak kialakításában van szerepe. A kőzettömegekben tárolt karsztvíz jelentős része ugyanis csak a feltolódások vízrekesztő rétegeinek csapásirányában mozoghat a természetes megcsapolások, a kisebb nyomású övek, vagyis a haránttörések irányába (Alföldi et al., 1977). Ezt igazolja az a tény is, hogy a források mindig a képződmények csapásirányában, illetve az erre merőleges törések mentén lépnek a felszínre. Összefoglalva megállapítható, hogy a Balaton-felvidék karsztvíztároló összleteiben a vetőzónák mentén az egyes vízföldtani egységekben uralkodó eltérő nyomások regionálisan kiegyenlítődhetnek, vagyis a karszthidrológiai lefólyási rendszer egységes. 4. A terület kasztvízszint-térképe és a karsztvíz mozgása A Balaton-felvidék jellemzője az ún. szabadtükrű „magaskarsztvíz" (

Schmidt et al., 1962), amelynek vízjárása elsősorban a csapadék függvénye. A forráshozamok a csapadék-maximumokra 1—2 hónapos késéssel reagálnak. Ezt a mechanizmust azonban több tényező befolyásolhatja: (a) A kút vagy forrás közvetlen környezetének áteresztőkópességi tényezője, vagyis a kőzet helyi vízvezető képessége; (b) A kiugró maximumokat a Balaton folyamatos depressziós hatása a partközeli zónákban leszívja, lmB.f.1 211 216 215 274 213 212 211 210 269 268 261 204 266 203 202 201 200 199 180 119 118 108 101 lmB.f.1 277 276 275. 274 273 212 211 210 269 268 261 204 266 203 202 201 200 199 180 119 118 108 101 t Balatonakaii-1 2. Mindszentkálla-1 3. Füred-Siske 4 Nemesvámos-1 2. ábra. A karsztvízszint alakulása a Balatonakaii-1, a Füred-Siske, a Mindszentkálla-1 és a Nemesvámos-1 karsztvízszint észlelő kutakban