Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Pálfai Imre: A belvizek hidrológiai jellemzése

PÄLFAI I.: Belvizhidrológia 321 Ennek az 1979—1982 között folyó munkának az eredményeit a keretterv —-terjedelmi korlátok miatt — csak röviden ismerteti (OVH, 1984). A vizsgálatokról bővebben és újabb eredményeket is bemutatva a Magyar Hidrologiai Társaság 1983. szeptember 8-i előadóülésén számoltunk be (Pálfai, 1986). Néhány kérdést részletesebben is kifejtettünk a MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságában (Pálfai, 1985). Jelen dolgozat ezeket a publikációkat egészíti ki. Egyrészt újabb részleteket közöl az eredeti kéziratos anyagból, másrészt hosszabb időszak adatait és újabb szempontok szerinti földolgozásukat mutatja be. A belvíz két fő mennyiségi jellemzője: a belvízi elöntés és a belvízi lefolyás. Ezeket először külön-külön tárgyaljuk, majd kapcsolatukról szólunk. A belvizek minőségi jellemzése, mellyel a keretterv sem foglalkozik, külön tanulmányt igényel. 2. A belvízi elöntés jellemzői 2.1. Az elöntés csúcsértékei A belvízi elöntések napi adatainak grafikus földolgozására az 1. ábrán mutatunk be példát. Ez az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területéi! 1961—1985 között fölmért elöntések éven belüli változását szemlélteti. Erről, valamint más területekre vonatkozó hasonló földolgozásokból is, a belvízi elöntések három jellegzetes időszaka rajzolódik ki: a téli-tavaszi (december—április), a nyári (május—augusztus) és az őszi (szeptember— november). Ezekben az időszakokban a belvíz keletkezésének és levonulásának körülményei, valamint az elöntés következményei (a fajlagos belvízkárok) lényegesen különböznek, ezért az elöntéseket célszerű ilyen időbeli megkülönböztetés szerint vizsgálni, s az elöntés csúcsértékeit is évszakonként meghatározni. Az évszakos elöntések legnagyobbika egyben az évi legnagyobb elöntésnek felel meg (a belvízi évet decembertől számítva). Több belvízhullám esetén — különösen, ha azok eltérő évszakban alakulnak ki — az elöntések más-más helyen keletkezhetnek, s így az év során elöntött összes terület nagyobb lehet, mint az évi csúcsérték. A bevezetésben említett beszámolónk az évszakonkénti és az évi legnagyobb elöntéseket Magyarország teljes, közel 44 000 km

2-nyi síkvidéki területére és az 1966—1980 közötti időszakra közli. Most ezeket — ugyancsak a vízügyi igazgatóságoktól kapott adatok összesítésével — tíz évvel kiegészítve, az 1961—1985-ig terjedő 25 éves időszakra adjuk meg (1. táblázat). A táblázat utolsó oszlopában feltüntettük az elöntött összes terület nagyságát is, melyet — a belvízhullámok számát, időszakát és nagyságát figyelembe véve — hozzávetőleges becsléssel határoztunk meg. Adatsorainkat — a szóban lévő beszámoló egyöntetűségi elemzésére hivatkozva — statisztikai földolgozásra alkalmasnak ítélhetjük. Kétségtelen, hogy az üzemi vízrendezés hatékony módszereinek az 1970-es óvek végétől tapasztalt fokozódó térhódítása a belvízképződés föltóteleiben számottevő változást hozott, de ez a nagyobb térségekre vonatkozó adatsorainkat túlzottan még nem torzíthatta el. Az 1. táblázatban megadtuk az elöntések átlagér tekét, de ezeknél jellemzőbbek az elöntés bizonyos előfordulási valószínűségű értékei. A táblázat adatsoraival végzett eloszlásvizsgálatból pl. meg1. táblázat Belvízi elöntések Magyarországon Egyidej ű legnagyobb elöntés (ha) Évi öszÉv téli-tanyári szes elönvaszi nyári őszi évi tés (ha) 1961 42 000 0 0 42 000 42 000 1962 24 000 0 0 24 000 24 000 1963 170 000 0 1 000 170 000 170 000 1964 6 000 10 000 0 10 000 12 000 1965 101 000 129 000 16 000 129 000 170 000 1966 349 000 11 000 19 000 349 000 370 000 19(i7 258 000 13 000 400 258 000 265 000 1968 800 0 800 800 1 000 1969 154 000 500 100 154 000 154 000 1970 208 000 116 000 10 000 208 000 270 000 1971 153 000 200 300 153 000 153 000 1972 0 600 4 000 4 000 4 000 1973 0 14 000 100 14 000 14 000 1974 4 000 64 000 87 000 87 000 130 000 1975 11 000 138 000 5 000 138 000 145 000 1976 15 000 4 000 100 15 000 16 000 1977 189 000 900 0 189 000 189 000 1978 33 000 46 000 200 46 000 68 000 1979 212 000 3 000 100 212 000 212 000 1980 28 000 128 000 48 000 128 000 170 000 1981 155 000 300 0 155 000 155 000 1982 92 000 8 000 1 500 92 000 96 000 1983 17 000 3 000 0 17 000 18 000 1984 0 2 600 0 2 600 2 600 1985 103 000 56 000 0 103 000 130 000 Átlag: 92 992 29 924 7 744 108 016 119 224 állapítható, hogy a 10 %-os előfordulási valószínűségű, azaz átlagosan tíz évenként előforduló évi összes elöntés 250 000 ha. Ugyanilyen valószínűségnél az évi legnagyobb elöntés 235 000 ha, a téli-tavaszi 225 000 ha, a nyári 90 000 ha, az őszi 20 000 ha. Ezek az értékek "kb. 20%-kai kisebbek, mint amelyek a belvizesebb időszakot reprezentáló 1966—1980 évi adatokból szerkesztett eloszlásgörbékről olvashatók le (OVH, 1984; Pálfai, 1986). A belvízi viszonyokat az országos helyzet mellett kisebb-nagyobb tájanként is jellemezni kell. Összehasonlítási célra — a vizsgált tájegységek eltérő nagysága miatt — a fajlagos elöntés meghatározása és használata ajánlható. Ez az elöntött terület és a vizsgált teljes terület (pl. vízgyűjtő) hányadosa, melyet célszerűen ha/km

2ben fejezhetünk ki. Ez egyúttal százalékos arányt 2. ábra. Magyarország nagyobb síkvidéki vízgyűjtői