Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Pálfai Imre: A belvizek hidrológiai jellemzése

320 A belvizek hidrológiai jellemzése Pálíai Imre Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 6720 Szeged, Tanácsköztársaság útja 4. Kivonat A tanulmány az Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásakor elvégzett s később kibővített belvízhidrológiai feltáró munkáról ad számot. A belvízi elöntés országos adatai mellett megadja és statisztikailag elemzi hat nagyobb síkvidéki vízgyűjtőnk fajlagos elöntéseit is. Tájékoztat az elöntések tartósságáról ós az elöntésben tározódott vízmennyiségről. A területi változást az elöntések relatív gyakoriságát ábrázoló térképrészlettel szemlélteti, ismerteti a belvízi veszélyeztetettség mérőszámának meghatározási módját. A belvízi lefolyás évszakos és évi csúcsértékeit, tartósságát, a havi és az évi lefolyást főként az Alsó-Tisza balparti tájegység adatainak statisztikai vizsgálatával jellemzi, de országos kitekintést is nyújt. Az évi átlagos lefolyási tényező értékeit az Alföld belvízi tájegységeire közli. Az elöntés és a lefolyás kapcsolatának kifejezésére a belvízi jelleggörbe és a belvízi hurokgörbe bevezetését ajánlja. Tájékoztat a képződött összes belvíz mennyiségéről. Kulcsszavak: belvízi elöntés, belvízi veszélyeztetettség, belvízi lefolyás, lefolyási tényező 1. Bevezetés Síkvidéki területeink legsajátosabb hidrológiai jelensége a bélvizek keletkezése. A belvíz-elnevezés onnan ered, hogy — a múlt században — a folyószabályozás és ármentesítés során épített töltésekkel az ártereket lezárták, ós ezzel az ártéren belül keletkező ós a kívülről idejutó vizek levonulását megakadályozták, illetve gátolták. Mai szóhasználattal belvíznek nevezzük a folyók árterületén kívül, de még sík jellegű területen képződő, ott elöntéseket okozó vizeket is. A belvizek közvetlenül csapadókból (hóolvadásből, esőzésből.) származnak, vagy a talajból törnek föl, de bizonyos esetekben a felszínre nem kerülő, nyílt medrű csatornákkal vagy talajcsőhálózattal lecsapolt vizet is belvíznek nevezzük. A belvizek rendszeres és kiterjedt mérése hazánkban — más hidrológiai eseményekhez képest — meglehetősen későn, csak az 1960-as években kezdődött meg. így annak ellenére, hogy belvizeinkről — az elméleti munkák mellett — sok értékes följegyzés, beszámoló és hazai mérésekre támaszkodó vizsgálati eredmény látott napvilágot (pl.: Babos, 1957; Balló, 1966; Bárczay, 1943; Bogárdi, 1944; Bratán et al. 1963, Breinich, 1963; Csekő, 1974; Fehér, 1978; Hartyányi, 1974; Kienitz, 1962, 1967, 1972, 1974; Kovács, 1977; Lupkovics, 1940, Molnár, 1974; Orlóczi-Schlegel, 1967; Oroszlány, 1978, Salamin, 1942, 1966, Sági, 1968; Szeifert, 1965; Szesztay, 1956; Szőcs, 1967; Trümmer, 1945; Vágás, 1967), az 1970-es évek végén még számos tisztázatlan kérdés várt megválaszolásra, s hiányzott a belvízi viszonyok átfogó hidrológiai jellemzése is. Ezért határozták el az Országos Vízgazdálkodási Keretterv szerkesztői, hogy a belvizekről — a vízügyi igazgatóságoknál föllelhető mérési adatokra alapozva — nagyszabású földolgozást végeztetnek, s ehhez az alkalmas módszert is kidolgoztatják. 1. ábra. A belvízi elöntés naponkénti változása az Alsó- Tisza vidékén