Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Nováky Béla: Az évi lefolyás változékonyságának függése az éghajlati elemektől

316 , HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF., 5. SZ

ÄM és a maradék idősornak alakulása a Zagyva jásztelki szelvényében sere kidolgozott módszerét (Ezekicl és Fox, 1970), a kapott korrelációs tényezőről csupán azt lehet állítani, hogy a véletlen anyasokaságot jellemző valódi korrelációs tényező nagy valószínűséggel nem kisebb 0,55-nál. Ugyanakkor még ez az érték is igazolja, hogy az évi lefolyás változékonysága (szórása) mintegy harmadrészben a két legalapvetőbb éghajlati elem, az évi csapadék és az évi középhőmérséklet változékonyságával magyarázható. Az évi éghajlat-lefolyás kapcsolat jelentős mértékű javítása várható az éghajlati eleinek éven belüli megoszlásának figyelembevételétől. Az éghajlat-lefolyás kapcsolat ugyanis nem lineáris, amiből következik pl., hogy az éghajlat-lefolyás összefüggésekből rövidebb időszakokra (hónap, dekád, nap) számított lefolyások összegzése szükségszerűen eltér az évre átlagolt (koncentrált) éghajlati jellemzők alapján számított évi lefolyástól. Az éghajlat-lefolyás nem lineáris kapcsolata így elvezet az időbeli osztás, a rész ós az egész kapcsolatának az éghajlat-lefolyás összefüggéseken túlmutató problémájához (

Kontur, 1984). 3. Az évi lefolyás és az éghajlat évi jellemzői változékonysága közötti mennyiségi kapcsolat Az évi lefolyás ingadozásának a mérésére a hidrológiai gyakorlatban két mutató használata terjedt el: a matematikai statisztikából ismert szórás és a relatív szórás. Ez utóbbi a szórásnak az átlaghoz — esetünkben az évi lefolyás szórásának az évi átlaghoz — viszonyított értéke, amelyet változékonysági vagy variációs tényezőnek is neveznek. Az évi lefolyás változékonyságának éghajlati adottságaival foglalkozó irodalom — szemben az átlagos óvi lefolyás éghajlati összefüggéseivel — jelentősen szegényebb. Ezek sorában felemlíthető Szokolovszkij (1930) munkássága, aki az óvi lefolyás változékonysági tényezője földrajzi változásának térképezése kapcsán felismerte e tényező éghajlattal való összefüggéseit, s mutatott rá arra, hogy e tényező az erősen humid éghajlatú Karólia 0,45-es értékétől az arid éghajlatú Alsó-Volgavidék 1,00-es értékéig változik. Az évi lefolyás ós az éghajlati elemek változékonysága közötti kapcsolat első mennyiségi kifejtése a szovjet irodalomban Davidov (1948) nevéhez fűződik, aki ezt a kapcsolatot a C

V(Y) = C

v(X)-A.

v-i (11) képletben fejezte ki. A képletben r; a lefolyási tényező. A a csapadók ós párolgás, illetve a csapadék és lefolyás közötti korreláció tényezőiből számítható kifejezés, G

V(Y) ós Gv(X) az évi lefolyás, illetve az óvi csapadók variációs tényezői. Ehhez az összefüggéshez hasonló, empirikus úton levezetett képletet ad meg Csebotarjev (1951). A vízgyűjtő területileg átlagolt éves csapadékának változékonysága ós az óvi lefolyás változékonysága közötti kapcsolatot a C

V(Y) = C

V(X)

V-™ (12) képletben fejezte ki, ahol — a (11) képlet jelölései mellett — m földrajzi paraméter, amelynek értéke a Szovjetunió európai területeinek vízfolyásaira átlagosan 0,5. Ratkovics (1976) Budiko éghajlat-lefolyás összefüggéseiből kiindulva elemezte az évi lefolyás változékonyságát, az óvi csapadék változékonysága ós az R/LX alakban kifejezett ariditási index (R a sugárzási egyenleg [MJm2]; X évi csapadók [mm]; I a párolgáskor felszabaduló hő [MJkg1]) függvényében. E három változó közötti összefüggéseket vi/.sgálva megállapította, hogy az évi lefolyás variációs tényezője az óvi csapadék variációs tényezőjének állandósága esetén is változó lehet az éghajlat jellegének függvényében. Megállapította, hogy az óvi lefolyás az évi csapadóknál nagyobi) mórtékben ingadozik. Ez utóbbira utalnak Schaake és Kaczmarek (1979) vizsgálatai is. llazai víz folyásai tik esetében Szesztay (1963) mutatott rá arra, hogy folyóink vízhozamai erősebben inga-