Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

5. szám - Vitális György: A régi térképek vízföldtani tanulságai a XIX. sz. első felében kiadott térképek tanulmányozása alapján

300 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY IM«, SD. ÉVF., 5. SZAM 11. kép. Nagyharsány és Villány térsége Koczián József 1838-ban kiadott térképén tőit pedig az előzőeknél sűrűbb vonalkázás érzékelteti. A kép felső felén látható árkok és vízmosások a terület eróziós veszélyeztetettségére hívják fel a figyelmet. Az Ördög-árok — a Budai-hegység legnagyobb felszíni vízfolyása — szabályozatlan medrének helyzete a mélyépítések számára jelzi, hogy hol várhatók jelentékenyebb vizesedések. Az Ördögárokba a kép baloldalán a Pasarét és a Diósárok felől csatlakozik egy-egy vízfolyás. A Pasarét, a Városmajor és a Vérmező viszonylag széles síksága arra utal, hogy a pleisztocén végén, illetve az óholocénben ezek a patakok nagyobb vízmennyiséget szállítottak, és ezáltal alakították ki tál alakú völgyüket. Az 1838. évi pesti árvizet* követően a császári és királyi 5. tábori tüzérezred kiadta Buda és Pest árvízzel borított területeinek térképét. Ennek topográfiai alapja azonos az előbbiekben tárgyalt 1836. évi térképpel. A 10. képen bemutatott térképrészlete a Margit-sziget és közvetlen környékét szemlélteti. A 10. kép felső részén a Buna főágában látható ,,Bad-IIaufen Wurme Quelle" (= Fürdő-sziget — meleg forrás) feliratú kis szigetet később elkotorták, a feltörő meleg források vize pedig részben a Szabadság strand 1944-ben létesített hévízkútját táplálja. A Margit-sziget déli csúcsa melletti ,, Kleine Ofner Insel" ( = Kis Budai sziget) az 1871—75. évi partszabályozások során épült össze a Margit-szigettel (Lászlóffy, 1938; Némethy, 1938: Tőry, 1952). Az 1838. évi pesti árvíz március 15—lü-i legmagasabb vízszín melletti legnagyobb elterjedését — a Duna óholocén teraszának megfelelően, illetve az óholocén teraszt egyértelműen kijelölhetően — a térképen + + -f— vonal jelöli. A 10. képen közölt térképrészleten ez csak a kéj) jobboldalán látszik jól kivehetően. A Duna halpartján, a vízzel borított részből két nagyobb, magasabb fekvésű szárazon maradt rész, az újpleisztocén * Részletes ismertetését I. a. Ilidről. Közi. 1988/2. számában. agyag" jelentős elterjedését jelzi (v.o.: Jaskó, 1985). A Rókus-hegy, a (Kis-) Sváb-hegy (=Martinovics-hegy) és a Rózsadomb déli lejtői vonalkázással jelölve emelkednek ki a környező mélyebb fekvésű területekből, a Várhegy északi meredek lej10. kép. A Margit-sziget térsége az 1838-ban — a tüzérek által — kiadott árvízi térképen