Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

5. szám - ifj. Goda László: Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv továbbfejlesztésének hidrológiai feltárásaihoz készült számítógépi programrendszer

268 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 19B8. (Sit. ÉVF., 5. SZÁM IPOLY- BALA SS AGYA RMA T jan-dec.mó-föl 1975-ig Árhullám lomegek valószínűségi eloszlása F(X\Y)=PtVm,.<X\X=Y) 7 7. ábra. Az évi legnagyobb tömegű árhullámok valószínű­ségi eloszlása az alapvízhozam függvényében (4) A fentihez hasonló jellegű a 11. ábra, amely az évi legnagyobb tömegű árhullámok valószínű­ségét adja meg az alapvízhozam függvényé­ben. 3.3. Árvízi terhelés A folyóinkat szegélyező árvédelmi gátak méretezé­sekor, ellenőrzésekor az árhullámok tetőző vízállása nem a számítás egyetlen mutatószáma. A gátak és az altalaj ellenálló képességét, állékonyságát, a gátat ter­helő, a gát, illetve az altalaj átázását okozó vizek idő­tartama is veszélyezteti. A gátak elázása szempontjából a nagyobb nyomású víznek nagyobb a hatása, mint annak, amely alig ér el a gát lábához. Ezért vezették be a töltésterhelés, vagy árvízi terhelés fogalmát, amelyet a töltésláb feletti víznyomás ós a hozzátartozó időtartam szorzataként definiáltak. Tehát, ha 4-val jelöljük az árvízi terhelést, Hi-vel az i-edik napi vízállást, H 0-val a töltéslábnak megfelelő vízállást, ós At-vel az időegysé­get (napot), akkor A=Z(Hi-H 0) -At. A értékét minden különálló árhullámra kiszámítjuk. Számítástechnikai szempontból a feladat új valószínű­ségi változó bevezetését jelenti. Azaz a kiválasztott vízállásadatsort a megfelelő magasságban (a töltésláb szintjénél) elmetszük, az így leválasztott árhullámokra számoljuk a fenti A értéket, végül az így létrejött új adatsorral eloszlásvizsgálatot végzünk. 4. Vízkészletszámítás A vízkészletek ésszerű és gazdaságos felhasználásakor fontos szempont, hogy a rendelkezésre álló készletekkel az igények milyen biztonsággal (mekkora kockázat vállalása mellett) elégíthetők ki. A problémának több­féle megoldása lehet. Ezért fontos, hogy a megválaszo­landó kérdést úgy fogalmazzuk meg, hogy az valóban „reprezentálja" a megoldandó feladatot. 4.1. A vízhozamok átlagos gyakorisági eloszlásának (tartósságának) számítása A program az ellenőrzött napi adatokat hóna­pok szerint rendezve 12 statisztikai mintára bont­ja. A 12 hónapra vonatkozó statisztikai minta gyakorisági feldolgozásának az eredményét kí­vülről megadott intervallumok szerint szolgál­tatja. Az egyes hónapoknak és az intervallumok­nak megfelelően négy érték található: az inter­vallumgyakoriság napban, az összegzett gyakori­ság (átlagos tartósság) napban és százalékban, valamint mennyiségi biztonság, amit a Pt> — I/Inévl hányadossal definiálunk, ahol l név ] az adott intervallum felső határának megfelelő vízigény, I pedig a lehetséges átlagos vízszolgáltatás. Ez az érték azt mutatja meg, hogy hosszú idő átlagában az igénynek hányad része biztosítható. Az átlagos tartósság és a mennyiség biztonsági értékeit a 12. ábra mutatja grafikusan (szaggatott vonal) o Zagyva példáján. HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK i TARTÓSSÁGI FELÜLET IAUGUSZTUS) ÁTLAGOS TARTÓSSÁG. MENNYISÉGI BIZTONSÁG IÁ SZTÉLÉK . n 1941-1980 0 10 2025 50 7580 9095 Megnemhaladási gyakoriság Itartósság l,Rl%] o"w 202S 50 , 7580 9095 Meghaladási gyakoriság /tartóssági, /%/ mennyiségi biztonság, /%] 12. ábra. A tartóssági felület, az átlagos tartósság és a mennyiségi biztonság grafikus ábrázolása 4.2. A vízhozamok tartóssági felületeinek számítása Míg az átlagos tartósság a teljes vizsgált időszak egészét jellemzi, a tartóssági felülettel egyévnyi vagy annál rövidebb időszak vízjárása jellemezhe­tő.

Next

/
Thumbnails
Contents