Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

5. szám - ifj. Goda László: Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv továbbfejlesztésének hidrológiai feltárásaihoz készült számítógépi programrendszer

GODA L.: A Keretterv hidrológiai programrendszere 265 segódállomások ellenőrzésével igazolhatjuk is. A jelen esetben — tekintettel arra, hogy a csekély anomália az adatsor statisztikai jellemzőit gyakorlatilag nem befolyásolja — a javítást nem találtuk indokoltnak. 2.3. Vízhozamgörbék számszerűsítése — írott vízhozamgörbe A program a pontpárokkal megadott vízhozamgörbére sima görbét fektet, azaz átkarolva három-három pontonként másodfokú görbéket illeszt. Az átkaroló szakaszon belül a két csatlakozó görbe számértékeinek súlyozott átlagát számítja. Majd az így meghatározott számszerűsített vízhozamgörbe értékeit cm-kónt kinyomtatja, szolgáltatva az írott vízhozamgörbét. 2.4. Vízhozamidősorok előállítása A vízállás adatsorok és a vízhozamgörbék birtokában történik, a vízhozamadatsorok előállítása. A rendszer tetszőleges számú, de csak egyszerű, kétváltozós vízhozamgörbét tud kezelni. (Bár a kerettervi számításokhoz esetenként többváltozós összefüggéseketis felhasználtunk, mint pl. a Maros—Makó, Tisza—Szeged adatsoroknál a Vágás— Marjai-féle algoritmust, vagy a mederérdesség változásának követését a vízhozammérések alapján.) Álló jég esetén a vízhozamgeneráló program a Lászlóffy-féle (1964) jégkorrekciót is végrehajtja. Az álló jeget a program a jégkódok alapján ismeri fel. A jég beállása visszaduzzasztást okoz, azaz a vízállás hirtelen megemelkedik. Így a vízhozaingörbe alapján a reális Q' vízhozam helyett egy látszólagos Q vízhozamot kapunk. A beállás első napjának Q' vízhozamát még jól becsülhetjük a megelőző napok adatai alapján. Meghatározunk egy <p — Q'IQ < 1 viszonyszámot. Hasonlóképpen meghatározzuk cp értékét az álló jeges időszak utolsó napjára. A közbenső időszakban feltételezzük, hogy cp lineárisan változik, így a reális vízhozamot a Q

t' = cpiQi összefüggés alapján kapjuk. (5. ábra). Végül — a vízállásadatokra ismertetett módszerek értelemszerű alkalmazásával elvégezhető a vízhozamadatok ellenőrzése is. Az adatok elsődleges feldolgozása az igények szerinti statisztikák és táblázatok kinyomtatásával fejeződik be (évkönyvszerű vízállás- és vízhozamstatisztika jellemző adatok táblázata stb). 3. Árvízszámítás 3.1. Az árvízi vízhozam meghatározása Az árvízvédelemmel kapcsolatos tervezések talán legfontosabb mutatója a valószínűségi értékkel jellemzett árvízi vízhozam (Zsuffa, 1984). Számítása többnyire a gyakorlatban alkalmazott valószínűségi eloszlásfüggvények felhasználásával történik. Érdemes viszont megemlíteni, hogy ez a műszaki hidrológiának egy viszonylag könynyen automatizálható területe, ahol számos döntést a gépre lehet bízni (6. ábra). AZ A

RVIZSZAMITAS IA II. rvÍ2t terhelés! r h ultómkép, 5. ábra. A vízhozam becslése álló jég esetén (Lászlóffy Woldemár nyomán) 6. ábra. Az árvízszámítás vázlatos sémája (Zsuffa István nyomán ) A program első lépésként az adattárból összeállítja az évi maximumok idősorát, majd elvégzi az egyöntetűségi vizsgálatot. Ha az egész adatsor egyöntetűnek bizonyult, (70%-os szignifikanciaszinten), a továbbiakban az egész adatsorral dolgozik. Kétes egyöntetűség esetén (ha a vizsgálat eredménye 30 és 70% közé esik), adatsor frissebb felével ismétli meg a vizsgálatot. Amennyiben még a legfrissebb húsz év adata sem egyöntetű, a további számításhoz kétes egyöntetűségű adatsort vagy adatsorrészt is felhasznál, de a kétes homogenitásra a figyelmet felhívja. Ha az adatsor 70%-os szignifikanciaszinten inhomogénnak bizonyul, a program csak a legfris-