Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
5. szám - ifj. Goda László: Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv továbbfejlesztésének hidrológiai feltárásaihoz készült számítógépi programrendszer
262 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1038. 68. ÉVF., 5. SZAM Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv továbbfejlesztésének hidrológiai feltárásaihoz készült számítógépi programrendszer Ifj. Goda László Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság 6501 Baja, Széchenyi u. 2/c Kivonat: A tanulmány az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság számítóközpontjában kidolgozott műszaki-hidrológiai programrendszert vázolja fel. Az adatkezelés, adatellonőrzés módszereinek rövid ismertetése után a vízgazdálkodási feladatok szerint csoportosítva (árvízszámítás, vízkószletszánütás, tározóméretezós) mutatja be a rendszer elemeit. Kulcsszavak: műszaki hidrológia, gépesített adatellenőrzés, árvízszámítás, vízkészletszámítás, tározóméretezós, Vízgazdálkodási Keretterv 1. Bevezetés 1975-ben a vízgazdálkodási ágazat központi erőforrásokból 2 db alapkiépítésű VIDEOTON R—10-es kisszámítógópet vásárolt. Az első gép a VITUKI-ba került. A másik gép helyeként — tekintettel a vízgazdálkodási műszaki szakemberek számítástechnikai képzésére a bajai Vízgazdálkodási Főiskolán — az OVH az Alsódunavölgyi VIZIG-et jelölte meg. Az R—10 1975 júliusában állt munkába. A kezdeti konfiguráció a következő volt: 32 Kbyte központi tár, 1 db 800 Kbyte -os fix mágneslemez, konzolírógép, display, papírszalag-olvasó, papírszalag-gyorsperforátor, gyorsnyomtató. A Számítóközpont kezelésébe tartozott még egy db EMG—666 típusú asztali kalkulátor. A gépeket 15 fős személyzet üzemeltette. Az R—10 konfiguráció (mivel semminemű cserélhető háttértárat nem tartalmazott) alkalmatlan volt ügyviteli és gazdasági számítások, nyilvántartások és mindenféle, e témakörbe tartozó, illetve egyéb nagy adatigényű feladat megoldására. Emiatt a számítógép felhasználása elsősorban a kis adat-, de nagy számításigényű műszaki feladatok megoldásában kezdődött meg. (Pl.: hidraulikai, statisztikai számítások, tározóméretezós stb.) A vízgazdálkodási műszaki alkalmazás a számítóközpont mindmáig meglévő fő irányvonalává vált. Az R—10 konfiguráció legnagyobb kiépítettségét 1980-ban érte el: 64 Kbyte központi tár, 2 db 800 Kbyte-os fix mágneslemez, valamint néhány további perifériális egység (kártyaolvasó, konzol display és mágnesszalag egységek). Időközben vásároltunk egy négy munkahelyes VT 20/A típusú kisszámítógópet is. (64 Kbyte központi tár, 2x2,5 Mbyte fix-, 2x2,5 Mbyte cserélhető lezem, nyomtató.) Az EMG—666-hoz egy RA01 típusú rajzdigitalizátort és egy A3 méretű, GÖERZ GP211 típusú rajzgépet illesztettünk. Megvalósult a három gép összekapcsolása is. A manapság már muzeális értékűnek számító R—10 meglehetősen csekély memória- és lemezméretei csak rendkívül megfontolt helykihasználással tették lehetővé összetettobb rendszerek kialakítását. 1979-ben, a kerettervi munkák kezdetekor műszaki-hidrológiai programcsomagunk jórészt készen volt. Az azután felmerülő' újabb igények, és a felhasználás tapasztalatai alapján később is sokat javítottunk, módosítottunk rajta és újabb funkciókkal bővítettük. Mindezek ellenére be kell látnunk, hogy egyes részei ma már nem mindenben tesznek eleget azoknak a megnövekedett elvárásoknak, amelyeket egyrészt a számítástechnikai eszközök gyors fejlődése idézett elő, másrészt a vízrajzi adatok egységesített feldolgozását célzó szabályozási törekvések alakítottak ki. A korszerűbb szoftver iránti igény jelentkezése manapság éppen egybeesik a hardver eszközök minőségi cseréjével. Az alábbiakban ismertetendő programcsomag átdolgozása a most elterjedőben lévő nagy teljesítményű személyi számítógépekre jelenleg folyik. 2. A vízrajzi adatok gépre vitele és ellenőrzése. Vízhozamadatok előállítása 2.1. Az adatkezelő rendszer Alkalmas egyszerű, fájlszerkezetű adattár létrehozására és kezelésére (adatbevitel, módosítás, kimentés, betöltés, egyéb mozgatások) az R—10 fix diszkjén. Egy-egy fá jl tartalma egy állomás teljes napi vízállásés vízhozamadatsora (egy-egy adat/nap; jég ós adathiány esetén a megfelelő kódok), vízhozamgörbék, havi és éves jellemző adatok. Eredetileg csak vízállás- és vízhozamadatok tárolására szolgált, később más vízrajzi adatok fogadására is alkalmassájtettük. Az adattár archiválása mágnesszalagon történik. 2.2. A nyers adatok gépre vitele és ellenőrzése Az adatrögzítést a VT—20/A gépen végezzük. A rögzítők által elkövetett fizikai hibák (félreütés, félreolvasás kiszűrése ellenőrző rögzítéssel történik, melynek során a program folyamatosan összehasonlítja a másodszor beütött adatokat az eredetivel. A hiba javítása közvetlenül annak észlelése után megtörténik. Ezt követően az adatsor; átkerül az R—10 vízrajzi adattárába, ahol további, összetett ellenőrző program szolgál a már eredetileg, az észlelés során bekerült fizikai hibák, illetve gyanús adatok kiszűrésére. A gépesített adatellenőrzés A kézi ellenőrzés leghatásosabb módszere a vízállásidősor felrakása s ennek vizuális ellenőrzése. A felrakott vonalban az árhullámok és kisvízi időszakok görbéiben a hibás adatok szinguláris pontokként jelentkeznek (1. ábra). Az adatellenőrzés még hatékonyabbá tehető úgy, hogy az egyes vízrendszerek vízmércéinek vízállásadatsorait azonos koordináta-rendszerben rakjuk fel, s így a vízrendszerben kialakuló folyamatok térben és időben egyaránt követhetők, ellenőrizhetők.
