Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

4. szám - Vita - Fehér Ferenc: Hozzászólás Pálfai Imre: „Vízelvezető rendszerek felhasználása öntözővíz-szállításra az Alföldön” című cikkéhez

VITA 239 Vita Hozzászólás Pálfai Imre: „Vízelvezető rendszerek felhasználása öntözővíz-szállításra az Alföldön* című cikkéhez Fehér Ferenc AGROBER Központ 1117 15udapest, Budafoki út 79. Pálfai Imre tanulmánya a síkvidéki vízelvezető (belvíz-) rendszerek öntözési célú felhasználási lehetőségeit reálisan, az adottságokat figyelembe véve közelíti meg. Alapvetően egyetértek cikkének azon részeivel is, ahol a vízelvezető rendszerek vízpótlásra történő felhasználásának előnyeit és hátrányait, valaminta fejlesztési elképzeléseket mutatja be. Hozzászólásomnak az a célja, hogy a tanulmány gondolatait a kettős működtetés mezőgazdasági üzemi kérdéseivel kiegészítsem,és elmondjak néhány gondolatot az ilyen rendszerek üzemeltetési, vízminőségi, fenntartási és fejlesztési problémáiról. (1) Mezőgazdasági üzemi kérdések Bár kétségtelen tény, hogy a tanulmány maguknak a vízelvezető rendszereknek, tehát a vízügyi létesítményeknek az öntözési célra történő felhasználásával foglalkozik, azonban mégsem lehet szem elől téveszteni magának a vízpótlásnak, az öntözésnek a követelményeit és lehetőségeit. Az újfajta * Megjelent a Hídról. Közi. 1987/2—3. szám 65—69. oldalán. vízszétosztó berendezések és a növény vízigényének pontosabb megismerése, kiegészülve a talaj nedvességkészlet- és tenzióváltozásával kapcsolatos ismeretekkel a korábbiaktól alapvetően eltérő öntözést tesz lehetővé. Ezt pedig a teljes vízpótlási vonal megtervezésénél figyelembe lehet venni. A korszerű öntözésnek az az alapkövetelménye, hogy a növény gyökérzónája a növény fajtájának és fejlettségi fokának megfelelő tenzió-állapotban legyen. A vízpótlás fő célja a talajtenziónak megfelelő határértékek között tartása. A kiadható öntözővíz mennyiségét tehát a talaj tenzió-állapota, tározóképessége (a gyökérzóna mélységének függvényében) és a valószínű természetes nedvességutánpótlás határozza meg. Az öntözési igény ennek megfelelően a többszöri, kisebb vízadagokkal történő öntözés felé tolódik el. A korszerű, félautomatikus vagy automatikus vízszétosztó berendezések lehetővé teszik a gyakorlatilag folyamatos vízellátást. A nagy csapadékkal való egybeesés valószínűsége kiszámítható, de ennek az egybeesésnek a hatása éppen a kis vízadagok és a talaj tározóterének figyelemmel kísérése hatására már messze nem olyan kedvezőtlen, mint korábban. Mindez a vízellátó rendszertől a kisebb vízmennyiségekkel történő folyamatos ellátást (vízelvezető rendszer esetén elvezetőkapacitás szabadon hagyását) követel meg, ugyanakkor pedig a csapadékból történő lefolyás is csökken. Ezek a körülmények csökkentik a vízellátó rendszer öntözésre történő felhasználásának veszélyét. Fontos kérdés a kettős működésűvé tett, így folyamatosan vagy a korábbinál hosszabb ideig vízbenálló csatornáknak akörnyezőtalajvízzel való kapcsolata. Nyilvánvalóan kiegyenlítettebb hatás alakul ki: nem jelentkezik a tavaszi leszívó, ill. a nyári feltöltő hatás (a tisztán belvizes vagy öntözőcsatornával összehasonlítva). Ezt a kiegyenlítettebb hatást azonban az agrotechnikában figyelembe lehet venni, sőt ki lehet használni (2) Üzemeltetési kérdések A vízelvezető rendszereket vízpótlásra hatékonyan csak úgy lehet felhasználni, hogy azokban esésirányban mozog a víz. Ez nem csak a hidraulikai szempontból amúgy is kedvezőtlen paraméterekkel redelkező művek gazdaságos kihasználását jelenti, hanem az előzőekben vázolt levezetési biztonság megteremtését, a víztakarékos vízutánpótlás biztosítását és szükség esetén a funkcióváltás (a vízpótlási funkcióból vízelvezetési funkcióba való átmenet) gyors megvalósítási lehetőségét is. A helyi vízkivételt olyan könnyen mozgatható szerkezetekkel lehet lehetővé tenni, amelyek szinte tetszőleges helyen gyorsan felállíthatók, és funkció-