Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

4. szám - Fejér László: Megemlékezés Fodor Ferencről, a magyar vízrajzi térképezés történetírójáról

237 Megemlékezés Fodor Ferencről, a magyar vízrajzi térképezés történetírójáról Fejér László 1123 Budapest, Alkotás u. 15. Ma már valószínűleg kevesen emlékeznek a magyar vízügy- és térkép-történetírás jeles alakjára, aki egy Bihar megyei kisközségben a Fekete-Körös parti Tenkén látta meg a napvilágot 1887. március 5-én. Születésének centenáriumáról nemigen adott hírt a hazai földrajztudomány, pedig Fodor Ferenc (1. kép) hosszú évtizedeken át e tudományág szorgalmas munkása volt. A hallgatásnak oka lehet, hogy a sorsfordító 1945-ös (de még inkábt az 1948-as) esztendő Fodor Ferenc sorsát oldalirányba térítette el

1). A hazai gazdasági f ildrajz úttörő művelője kiszorulva a Földrajzi Társaság választmányából a — napi politikai változásokat csak igen áttó telesen érzékelő — tu domány- ós technika tör ténet területén talált« meg a neki kedves tudo mányos témákat. 1. kéj Amint az az Akadémia kézirattárában őrzött önéletrajzából (Fodor, 1949) kiderül, fiatal diákként Budapestre feljutva eredetileg a képzőművészeti főiskolára akart jelentke zni. Mivel a létszám ott már betelt, választotta a tudományegyetem földés természetrajzi szakát. Az egyetem nagy hírű professzorának, Lóczy Lajosnak hatására azonban megtalálni látszott igazi hivatását. 1911-ben a pályakezdő középiskolai tanárt Karánsebesre, az ottani főgimnáziumba nevezték ki. A Szörényi-havasokban tett gyakori kutatóútjainak eredményeként született első igazán jelentős munkája „A Szörénység tájrajza", amellyel a Teleki Pál által 1916-ban kitűzött tájrajzi pályázatot megnyerte. 1) ' Igaz, az eredményhirdetésre a háborús viszonyok miatt csak 1920-ban került sor, amikor Fodor már a Földrajzi Társaság kitűnő folyóiratának a Földrajzi Közleményeknek szerkesztője volt

2 ) Fodor e tájrajzi tanulmánya révén került kapcsolatba Teleki Pállal, s aztán több mint két évtizeden át hűségesen kitartott mellette a tudományban és a politikai életben egyaránt. Kapcsolatuknak köszönhető, hogy figyelme fokozottan a gazdaságpolitikai problémák földrajzi vonatkozásai felé irányult, s az 1924-ben megjelent ,,Magyarország gazdaság/öldrajzá"-val elsőnek foglalta össze az akkor még fiatal tudomány tárgykörét, megalkotva a gazdaságföldrajzi kutatás hazai módszertanát is. Tudományos tevékenységében jelentős szerepet kapott a középfokú földrajzoktatás elméletének és gyakorlatának megvalósítása, melyet mint a közoktatási minisztérium tankönyvügyi bizottságának előadója, s később mint egyetemi magántanár és tankerületi főigazgató segített elő 3 > A rövid megemlékezésnek nem célja Fodor Ferenc széles körű földrajzi publikációs tevékenységének ismertetése, amely a klimatológia és a morfológia kivételével a földrajztudomány csaknem teljes területét felölelte. Inkább a vízügytörténeti kutatás szempontjából jelentős, forrásértékű munkáiról adunk rövid áttekintést, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azok nemigen ismertek a vízügyi szakmai körökben. Fodor Ferencet már korábban is érdekelték a hazai térképezés történetének szélesebb összefüggései, csakúgy mint a fejlődés apró mozaikkockái. Ez utóbbiak közé tartozik a harmincas években megjelent két Bedekovich tanulmánya (Fodor, 1933; 1935). A reformkori vízimunkálatok egyik vezéralakjának, Beszédes Józsefnek jelentőségét, a hazai műszaki haladásban betöltött szerepét a feledés homályából Fodor Ferenc emelte ki újra; bemutatva az Akadémia első mérnök tagjának sokirányú tevékenységét a nagyszabású csatornatervek elkészítésétől, a gyakorlatban is megvalósult munkák sikerén át egészen műszaki-nyelvújítói törekvéséig (Fodor, 1952). Hasonló céllal írta meg Balla Antal életrajzát is (Fodor, 1953), amely egy jelentős, ma már sajnos megszűnt technikatörténeti sorozat

4 'második kiadványaként jelent meg 1953-ban. Fodor alapos levéltári kutatásaiból vált ismertté a 18. század második felében élt mérnök pályafutása, s ennek tükrében vízügyeink akkori helyzete. A fenti életrajzok megírásával Fodor arra törekedett, hogy a magyar tudománytörténet-írás addig eléggé elhanyagolt területének, a magyar technika múltjának megismeréséhez minél több adalékkal járuljon hozzá. Kis példányszáma ellenére is nagyszabású vállalkozásnak tekinthetjük ,,A magyar térképírás" című háromkötetes munkáját (Fodor, 1952—1954).