Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
4. szám - Varga Csaba: A testvérkromatid-csere (SCE) analízis alkalmazása a vízminőség-vizsgálatban
234 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ,ÉVF.. 4. SZÁM a szignifikáns sejttoxikus hatás szintjének tekinthető (Latt et al., 1981). Mindazonáltal a későbbi vizsgálatok során a 7000X-es koncentrálás látszik célszerűbbnek, továbbá újabb adatok szerint a gyanták feltárása pH 2-nél jelentősen fokozható (Ringhand et ál., 1987). Az eredmények összefoglalása a 3. és 4. ábrákon látható. A teszt eredménye mindkét minta hidrofób és hidrofil frakciója esetében negatívnak tekinthető, mivel a hárompontos dózishatásgörbe nem mutatott progresszív emelkedést az SCEalapfrekvenciához képest. 10 4. ábra. A II. minta hatása az SC E-gyakoriságra. (A 20 ^l/ml-es koncentrációnál mitózisgátlás miatt nincs értékelhető adat.) A kapott eredmények összevethetők az előzetes vizsgálatok adataival. Az I. minta előzetes SCEvizsgálata jóval kisebb analizált mitózisszám alapján és más tenyésztési feltételek mellett is hasonló eredményt adott. (Varga, 1987b). Egyezést tapasztalhatunk a két minta X AD—2 /4 frakcióinak in vivo — Rana esculenta komplexen végzett kromoszómaaberrációs analízisének eredményeivel is (Varga, 1987b). 4. Megbeszélés A legtöbb megfigyelést az ivóvizek mutagenitásával kapcsolatban Salmonella typhimuriumon tették. Több tanulmány is közvetlenül ható, nem illékony mutagének keletkezéséről számol be Ames-tesztben ivóvíztisztítási folyamat laboratóriumi modellezése során. Cheh et ál. (1980) vizsgálatai szerint a különböző eredetű vizek klórozásakor főleg nem illékony mutagének keletkeznek, amely folyamatot a deklórozás csökkenti. Salmonella TA 100-as törzsben a klórozott vizek XAD—4-es izolátumai szignifikánsan pozitív eredményt adtak. Metabolikus aktiválás után a hatás még mindig jelentkezett, bár kisebb mértékben. Mutagenitás klóramin kezelés hatására is kialakult, de alacsonyabb aktivitással. A deklórozás mutagenitást csökkentő hatásának elméleti alapja az lehet, hogy a mutagen-karcinogének általában elektrofil tulajdonságúak, és a nukleofil vegyületek (pl. a vizsgált deklórozószer: a szulfit) feltehetően az elektrofil csoportokat támadja meg. A szulfit az alkilkloridokkal és epoxidokkal reagál, melynek következtében szulfonsavak keletkeznek (Cheh etal., 1980). Marouka ós Yamanaka (1980) is közvetlenül ható nem illékony mutagóneket detektált különböző eredetű vízminták laboratóriumi klórozása után. Csak a klórozott felszíni vizek (tó- és folyóvíz) mutattak emelkedett mutagen aktivitást TA 100-as törzsben. TA 98-as törzsben a folyóvíz klórozás előtt csak metabolikus aktiválással bizonyult mutagónnek, klórozás után viszont aktiválás nélkül is. Az alkalmazott vízkoncentrálási eljárás kizárta az illékony komponensek jelenlétét. Monarea et ál. (1985) nyolc norvég felszíni vízmintát tanulmányoztak. Klórozás után dózisfüggő mutagen aktivitást találtak minden mintánál TA 98 és 100-as törzsben metabolikus aktiválás nélkül. Kool et al. (1981, 1982, 1983) mutatták ki a Rajna ós a Mass folyók vizének mutagen aktivitását metabolikus aktiválás mellett. A vízkezelés több tisztítóműnél az Ames-mutagenitás növekedéséhez vezetett, az előállított ivóvíz XAD—4/8 izolátumai aktiválás nélkül erősebb mutagenitíst mutattak. Tapasztalataik szerint az ózonozás — a klórozással ellentétben — többnyire csökkenti az ivóvíz Ames-mutagenitását (Kool és Van Kreijl, 1984). Sajnos jelen pillanatig sincs tudomásunk SCE, vagy egyéb citogenetikai vizsgálatról ivóvizekkel kapcsolatban a közölt adatokon kívül (Varga, 1988). Ez pedig éppen azért lenne fontos, mert ug/an a bakteriális vizsgálatok során az ivóvizek feltűnően nagy arányban bizonyultak mutagénnek, de ezek alapján a genetikai kockázat nem becsülhető. Az eddigi eredményeink alapján nem következtethetünk arra, hogy a Keleti-Főcsatorna Felszínivíztisztítómű által termelt ivóvíz a genotoxicitás szempontjából egészségügyi kockázattal bírna. Feltétlenül szükséges azonban a továbbiakban a metabolikus aktiválással kiegészített (vagy in vivo) SCE-teszt elvégzése. A pozitív eredmény valószínűsége aktiválással — a bakteriális adatok alapján — még kisebb. Célunk az előállított ivóvíz teljes genotoxicitástesztelését elvégezni. Ehhez a fentebb ismertetett SCE-analízis csak az első, bár igen fontos lépésnek tekinthető. További vizsgá'ati lehetőséget nyújt a vízműben a közeljövőben megtörténő technológiai váltás. Az előklórozás helyett az oxidálás 1988-tól ózonnal fog történni, így a két ivóvíztípus genotoxicitásáról összehasonlító adatokhoz juthatunk. Hazai ivóvizeink genotoxicitás-spektru mának feltárására szükséges lenne — a külföldi próbálkozásokhoz hasonlóan (Irmer és Lehmann, 1985) — egységesített szűrővizsgálati rendszert kidolgozni az egészségügyi kockázat csökkentése érdekében. Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki Major Zoltán kollégámnak az ábrák megszerkesztéséért, továbbá Lakatos Gábornak (Rohm and Haas) az XAD—4 gyantáért. Irodalom Abe, S., Sasaki, M., 1982. SCE as an index of mutagenesis and/or carcinogenesis. In: Sandberg, A. A. (Ed.): Sister chromatid exchange ARL, New York, pp. 461—514. Ames, B. N., McCann, J ., Yamasaki, E., 1975. Methods for detecting carcinogens and mutagens with the Salmonella/mammalian microsome mutagenicity test. Mutation Res., 31: 347—364. Beek, B., Obe, G., 1975. The human leucocyte test system, VI. The use of sister chromatid exchanges as possible indicators for mutagenic activities. Humangenetik, 29: 127—139. • XAD-2/i • yAO-8
