Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
4. szám - Varga Csaba: A testvérkromatid-csere (SCE) analízis alkalmazása a vízminőség-vizsgálatban
VARGA CS,: SCE analízis a vízminősígvizs,gálatban 231 latok azerint a hólyagrák gyakorisága is sokkal jobban korrelál a bróinos formák jelenlétével. Ezek magasabb fiziológiai aktivitását a Br—C kötés instabilabb voltával magyarázzák (Koch ós Strobel, 1980). Az illékony frakció mellett jelentékeny hányadban keletkeznek vízben jól oldódó, nem illékony kis molekulájú vegyületek is a klórozás során. Ezeknek a genotoxicitás szempontjából jóval nagyobb szerepet kell tulajdonítanunk (Uehleke, 1980; Dassonville, 1985), a vizek bakteriális mutagenitása nem köthető a trihalometánokhoz (Cheh et al., 1980; Marouka és Yamanaka, 1980). Mi ve az e csoportba tartozó anyagok azonosítása igen nagy számuk és relatíve kis mennyiségük miatt egyenlőre reménytelen, így a genotoxicitás-vizsgálatok leggyakrabban a vízminták koncentrátumaival ill. izolátumaivaldolgoznak. A biológiai aktivitás vizsgálatához — ivóvizek esetében — feltétlenül szükséges a mikroszennyezők feldúsítása a kimutatható hatás eléréséhez. Az ehhez felhasználható módszer vagy módszerkombináció kiválasztása függ a tesztelendő szerves anyagok illékonyságától, a szükséges töményítési foktól, továbbá a használni kívánt biológiai tesztrendszertől. A rövid távú biológiai tesztekben az egyik legjobban bevált eljárás az XAD-izolálás (Jolley, 1981). 2. A testvérkromatid-csere analízis, mint genotoxicitás-teszt 2.1. Genotoxicitás-tesztek és alkalmazhatóságuk Napjainkban az emberi környezetben előforduló anyagok vizsgálatára mintegy 50 genotoxicitás-teszt áll rendelkezésre (Knuutila, 1984). Sajnos azonban a tesztelés jelenlegi gyakorlata — sem minőségi, sem mennyiségi szempontból — nem tekinthető hatékonynak. Epidemiológiai megközelítéssel csupán a legerősebb mutagének deríthetők fel, e módszerek lassúak és a mutációkat csak manifesztálódásuk után jelzik. Az ivóvíz szerves szennyezőinek megítélésében is fontos szerepe lenne az epidemiológiai megközelítésnek, az eddigi vizsgálatokat azonban nem tekinthetjük kellő érzékenységűnek a kitett egyéneket érő hatások sokfélesége, és a rákelőfordulások többségében kimutatható 20—40 éves lappangási idő miatt (Cotruvo, 1981). A kísérletes mutációs tesztek nagy hátránya, hogy többségük alacsonyabb rendű organizmusokon dolgozik, így eredményeik extrapolálása a humán genomra egyáltalán nem, vagy csak erős fenntartásokkal végezhető el. Nyilvánvalóan legjobban elfogadhatók az emlős- és humántesztek a DNS mennyiségének, elrendeződésének, tulajdonságainak, a metabolikus rendszernek stb. hasonlósága vagy azonossága miatt. Az elvégzendő tesztek körét elsősorban a kitett emberi népesség mérete szabja meg. Korlátozott előfordulású anyag vagy kis méretű populációt érő kitettség esetén elegendő a szűrővizsgálat elvégzése, egyéb esetben (peszticid, élelmiszeradalék vagy pl. az ivóvíz) viszont teljes genotoxicitás-tesztelést kell végezni (Srám, 1981). Ivóvizeink genotoxicitás-spektrumának elbírálásában már az is jelentős lépés lenne, ha minél több minta szűrővizsgálati eredménye állna rendelkezésre. Egyre sürgetőbb feladatunk ehhez a célhoz adekvát vizsgálati módszert vagy módszereket hozzárendelni. 2.2. A testvérkromatid-csere (SCE) analízis előnyei Jelenleg a legszélesebb körben használt genotoxicitás-teszt az Ames-teszt (Salmonella typhimurium-mutagenitás) gyors kivitelezhetősége és alacsony költségigénye miatt (Farrow et al., 1986). /. ábra. A nukleozid-analóg beépülése a krornoszomális DNS-be, és a testvérkromatid-cserék kialakulása. (A folytonos vonal az eredeti DNS-láncot ((7,-fázis), a pontozott vonal az analógot tartalmazó szálakat jelöli. Az első osztódás (M x) során mindkét kromatid egységesen festődik (sematikus ábra), míg a második mitózis (M.,) sorún különbözően. Az SCE létrejöttét a nyilak jelzik. Jobb oldalon a fénymikroszkópos megjelenés látható emberi sejteken.)
