Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

4. szám - Bratán Mária: Az emberi tevékenység hatása a Balaton vízháztartására

BRATÁN M.: Emberi tevékenység hatása a Balatonira 211 lógiával történt meghatározásának megbízhatóságát jellemzi, hogy a hozzáfolyás és a leeresztés kapcsolata igen szoros: a korrelációs tényező 0,86. Az évi összegek idősorának homogenitásával ellentétben, az egyes hónapok idősorai már általában inhomogenek. A számításokat mellőzve, itt csak néhány jellegzetességet említünk meg. A hozzáfolyások tekintetében, a források és kis vízfolyások kis vízi hozamai természetes állapotban széles határok között változó, befolyásolt állapotban a közel állandó mennyiségű bányavízbetáplálás hatására kiegyenlítetté válik; de észrevehető az üdülési szezon megnőtt szennyvízbevezetési hatása is. A leeresztések éven belüli képe az 1977. január 1-től érvényben lévő (de már 1971-től alkalmazott) új vízszintszabályozási utasítás következtében változott: nyáron kevesebb, télen több vizet engednek le, mint régebben. A szórásvizsgálat érdekessége, liogy a leeresztés szórása az utóbbi időszakban megnövekedett, mert megnőtt a zsilip áteresztőképessége, de a vízkészletváltozás előrejelzésének a megbízhatósága nem változott, ós így a eeresztós kevésbé alkalmazkodik a hozzáfolyáshoz. 4. Következtetések A mesterséges beavatkozások elemző vizsgálata szerint tehát a Balaton vízháztartási viszonyaiban újabban némi pozitív változás valószínűsíthető. A változás olyan kismérvű, hogy az a hidrológiai statisztika módszereivel nem mutatható ki. 25 év változásainak és a jelenlegi helyzetnek az értékelő áttekintése alapul szolgálhat arra, hogy 10—15 évi közeljövő fejlődési tendenciáját felvázoljuk. A vízkivétellel járó vízhasználatokat a gazdasági nehézségek ellenére fejleszteni kell, hogy a balatoni viszonyok a kulturált üdülés feltételeit legalább részlegesen megközelítsék. A vízkivételek és víz visszavezetések nagyjából alighanem egyensúlyban lesznek, így témánk szempontjából érdektelenek. A nyirádi bányászat 1993. év körüli időpontokra előirányzott megszűntével — a kapcsolatos határozatok szellemében vagy éppenséggel ellenére a Balatont tápláló bányavíz mennyiségének csökkenésével kell számolni, míg a források és a felszíni vízfolyások természetes vízjárási viszonyait többé-kevésbé megközelítő állapot csak távlatban remélhető. A jelenlegihez képest becsült vízelvonás 25—30 millió m

3/a. A Kis-Balaton, valamint (minimális fejlesztést feltételezve) kisebb új vízfelületek többletpárolgása 10—12 millió m

3/a. A mezőgazdaság intenzifikálási szándékából, a komplex meliorációs tevékenységekből is várható realizáció, ami a jelenlegi 25 millió m

3/a körüli elvonást megkétszerezheti. A közeljövőben várható vízelvonások összege tehát 60—70 millió m

3/a-ra becsülhető. Ellentétes, növelő hatással jár a belterület és a művelésből egyéb célra kivont területek további növekedése, a meliorációnak a felesleges vizek levezetését célzó beavatkozása — amelyek összességükben aligha haladják majd meg a 10—20 millió m

3/a mennyiséget. Fentiek alapján várható, hogy a század utolsó éveiben a jelenleginél mintegy 50 millió m

3/a ( = 1,5 m

3/s = 80 tómm) mennyiséggel kevesebb víz táplálja majd a Balatont. — Ami sok, ha azt nézzük, hogy ez a 954 tómm/a hozzáfolyásnak 8%-a: kevés,'ha az 1921—58.és az 1921—70. évekre számított évi átlagok közötti eltéréshez (64 tómm/a) viszonyítjuk, amit a vizsgált időszakok és az alkalmazott módszerek különbözősége eredményezett. Irodalom Bárányi S., 1975. A Balaton hidrológiai jellemzői 1921—70. VITUKI: Tanulmányok és Kutatási Eredmények 45. szám. Bárányi S. (Szerk.), 1980. A Balaton kutatása ós szabályozása. VITUKI: Közlemények 27. szám. Bárányi S., Csuka J., 1982. A Balaton vízkészlet-szabályozása. Vízügyi Közlemények 3. szám. Bárányi S., 1982. A Balaton hidrológiai jellemzői ós vízszintjének szabályozása az 1971—1980. években. Vízügyi Közlemények 1. szám. Bratán M., 1972—1983. Jelentós a Balaton vízszintszabályozásáról és vízháztartásáról. KDT VÍZIG, Székesfehérvár. Kézirat. Déri ./., 1977. Trendek ós prognózisok a vízgazdálkodásban. VIZDOK, VMGT 85. szám, Budapest. Déri J., 1986. A vízgyűjtő területi növénytakaró-változás hatásai a tápanyagok kimosódására. Hidrológiai Közlöny, 6. szám. Gilyénné Hof er A., Domokos M., 1984. A bővített Balaton-vízgyűjtő vízkészlet-gazdálkodásának szimulációs modellje. Vízügyi Közlemények, 2. szám. Madas A., 1985. Ésszerű környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. OVF, 1965. Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Budapest. OVH, 1984. Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Budapest. OKTH (Szerk. Bencze I., Katona S.), 1985. A Balaton regionális környezetvédelmi kutatása. A/12 jelű program. Társadalomtudományi kutatások. Kézirat. Palotás L. (Szerk.), 1985. Mérnöki Kézikönyv III. kötet. Műszaki Könyvkiadó. SomlyódyL., 1983 A Balaton eutrofizálódása. VITUKI Szesztay K., 1962. A Balaton vízháztartása. VITUKI: Tanulmányok ós Kutatási Eredmények, 9. szám. VGI (Kardos M.), 1983. A Balaton vízgyűjtője hasznosítható vízkészletének meghatározása. Kézirat. VÁTI, 1979. Balatoni Központi Fejlesztési Program. Kézirat. VITUKI (Faludy), 1976. Adatok a Balaton hidrológiai viszonyairól. Kézirat. VITUKI (Sugár), 1983. Szakvélemény a nyirádi bányászatnak a Balatont tápláló felszíni vízfolyásokra gyakorolt ós várható hatásáról. Kézirat. VITUKI (Varga Gy.), 1986. Hidrológiai vizsgálatok végzése a vízfolyásokon a Balaton modellezéséhez. Kézirat. V. Nagyi., 1970. A Balaton. BME. Kézirat. Kézirat beérkezett: 1986. július 10. Átdolgozás beérkezett: 1987. február 17. Közlésre elfogadva: 1987. március 4.