Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
4. szám - Nováky Béla: A műszaki-hidrológiai jellemzők térképi bemutatásának módszertani kérdései
NOV AKY B. : Hidrológiai térképezés 205 lati változások hatásvizsgálatainak módszertani kérdéseit tekinti át a SCOPE (Kates et al., 1985) közelmúltban kiadott kézikönyve. A kézikönyv egy fejezete az éghajlati változások vízkészletre ós vízgazdálkodásra gyakorolt hatásaival foglalkozik (Nováky et al., 1985). A jelen tanulmányban bemutatott éghajlat-lefolyás modell segítségével vizsgálható az éghajlati változásoknak a lefolyásra gyakorolt hatása, tehát az, hogy adott térség vagy vízgyűjtő lefolyása, vízkészlete miként változik a vízgyűjtőben feltételezett éghajlati változásokra. Ez utóbbi, ahogy maga az éghajlat is, elsősorban két alapvető elemének, a csapadéknak és a hőmérsékletnek a változásával jellemezhető. Az éghajlati változások szimulálása során a térben osztott modell tetszőleges input eleme megváltoztatható: csökkenthető vagy növelhető az elemi vízgyűjtő csapadéka nagy hőmérséklete. Feltételezve, hogy maga az éghajlatlefolyás modellbeli összefüggése az éghajlat változásra invariáns, a vízgyűjtő új, hipotetikus éghajlati állapotára a lefolyás számítható. A megváltozott éghajlati állapotra számított lefolyásértéknek az eredeti éghajlati állapotra számított lefolyásértékével való összehasonlítás alapján értékelhető a lefolyás éghajlati érzékenysége. A Zagyva vízgyűjtőjében végzett vizsgálatok szerint, a lefolyás nagymértékben érzékeny az éghajlati változásokra. Az évi átlagos csapadék, a csapadókosság egész vízgyűjtőre kiterjedő 5%-os megnövekedése mintegy 20%-nyi növekményt idéz elő az óvi átlagos lefolyásban. Hasonló mértékű változást okozhat az évi középhőmórsóklet mintegy 1,0 °C csökkenése is. Az éghajlati változások (ingadozások) hatásai a lefolyásban felerősödnek (Nováky, 1985). A Zagyvára kapott eredmények jó összhangban vannak a külföldi irodalom adataival, így Stockton és Bogges (1979), Nemec ós Schaake (1982), llevelle ós Waggoner (1984) közléseivel. Az éghajlati változások hatásai a lefolyás megváltozásán keresztül tovább terjedhetnek mind az ökoszféra, mind a társadalom-gazdaság különböző folyamataiban. Megváltoznak pl. a vízgazdálkodás hidrológiai adottságai, ezzel együtt a társadalomnak a vízgazdálkodással szembeni elvárásai. Az éghajlat-lefolyás modell csupán egy rész modellje egy szélesebb körű éghajlati hatásvizsgálatnak. A tanulmányban bemutatott éghajlat-lefolyás modell a lefolyás múltbeli alakulásában bekövetOravitációs vízellátás fajlagos értékei [Is 1 km'] 14. ábra. A gravitációs vízellátás fajlagos értékeinek változása a magasság f üggvényében a Zagyva-vízgyűjtőben 15. libra. A gravitációs vízellátás fajlagos értékei a Zagyvavízgyűjtőben kezett változások okainak helyes értékelését is elősegítheti. A vízhozammérő állomások adatainak tanúsága szerint a lefolyás jellemzőiben, így az évi átlagos lefolyásban is, sokszor jelentős változások tapasztalhatók pl. két, viszonylag hosszabb időszakot összehasonlítva. Ezek a változások sok esetben igazolhatóan az emberi beavatkozások következményei. Ugyanakkor nem lehet kizárni az emberi beavatkozásoktól független hatásokat sem, így elsősorban az éghajlat természetes változásait vagy ingadozásait. A Zagyva jásztelki vízgyűjtőjében pl. az 1928—1978 közötti 50 évben az időszak második felében az évi átlagos lefolyás 20%-kai kevesebb volt az időszak első feléhez képest. Ez a statisztikailag is kimutatható szignifikáns eltérés könnyen vezethet arra a következtetésre, hogy a lefolyás ilyen mértékű csökkenését az emberi beavatkozások okozták. Az éghajlati adatokból a két időszakra külön-külön modellezett lefolyás eltérése nagyjából megegyezik az észlelésekből számított eltérés nagyságával, s ez igazolni látszik azt a feltételezést, miszerint az éves lefolyás megváltozását az éghajlat ingadozása váltotta ki, tehát az emberi beavatkozás hatása még mindig elhanyagolható (Nováky, 1985). Irodalom Budiko, M. I., 1948. Iszparenyije v esztyesztvennüh uszlovijah. Gidrometizdat, Leningrad. Budiko, M. I., 1951. O klimatocseszkih faktorah sztoka. Problemü Fizicseszkoj Geografii, XVI. Akademija Nauk SzSzSzIi, Moszkva. Csermák B., 1955. Kis vízfolyások árvízi hozamának számítása. Beszámoló a VITUKI 1954. évi munkájáról, Budapest. Domokos M., 1986. Hidrológiai módszerek a hegy- és dombvidéki vízrendezés szolgálatában. Hidrol. Köz. 3. szám.
