Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

4. szám - Nováky Béla: A műszaki-hidrológiai jellemzők térképi bemutatásának módszertani kérdései

204 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF.. 4. SZAM 12. ábra. A fajlagos energiatartalom izovonalas térképe a Zagyva vízgyűjtőjében ge megengedi, hogy az összefüggés felhasználásával a pontszerű elemi lefolyás értékeit átszámítsuk a pontszerű árvízi tényező értékévé. Az összesen 153 elemi vízgyűjtőre számított pontszerű árvízi tényező között interpolálva kaptuk meg az osztott paraméterként értelmezett átlagos árvízi tényező területi változását, amelyet a 11. ábra mutat be. A lefolyás fajlagos energiatartalmának területi változása Adott tereppont fajlagos energiatartalma a tereppontnak az erózióbázisra vonatkoztatott magassága és a vízoszlopban kifejezett fajlagos lefolyás értékének szorzataként számítható. Az egyes tereppontokhoz tartozó fajlagos energiatartalom értékét a legmagasabb tereppontra számított fajlagos energiatartalom értékével vetjük rendreössze, és számítjuk az Yij(Hij—H

0) Y(H,nax)(Hnmx H 0) (22) képlet szerint az energiatartalom relatív értékeit. Az e mutató az egyes tereppontról lefolyó víz potenciális energiájának tereppontok közötti öszszehasonlítását teszi lehetővé. A Zagyva vízgyűjtőjének a legmagasabb tereppontja az 1014 m magas Kékes, a fajlagos lefolyás itt 175 mm. A vízgyűjtő erózióbázisként elfogadott legalacsonyabb tereppontja H

0 = 79 m a Zagyva-torkolatnál. A Kékeshez tartozó fajlagos energiatartalom tehát (1014—79)175 —163 625, amelyet 100%-nak tekintünk, s ehhez viszonyítjuk a további tereppontok Y\j, (fíjj — H

0) formában számított fajlagos energiatartalmát. A fajlagos energiatartalom területi változását a 12. ábra mutatja be. A gravitációs vízellátás fajlagos értéke Egy vízgyűjtőben valamely választott szintvonalnál magasabban fekvő területről összegyülekező víz a szintvonal alatti területekre gravitációsan rávezethető. Az adott szint feletti vízgyűjtő vízkészletének (az átlagos évi lefolyásnak) és a szintvonal alatti területnek a hányadosa fejezi ki az utóbbi terület gravitációs vízellátásának (vízpótlásának) fajlagos értékét. Nyilvánvaló, hogy minél alacsonyabban választjuk ki ezt a szintvonalat, annál nagyobb lesz ez a fajlagos lefolyási érték. A gravitációs vízellátás fajlagos értékének szintvonaltól függő változása megszerkeszthető a vízgyűjtő terület, ill. a vízkészlet (évi átlagos lefolyás) magasság szerinti megoszlásából. A 13. ábra a Zagyva vízgyűjtőjének és évi átlagos lefolyásának magasság szerinti megoszlását mutatja be. Azonos szintvonalhoz leolvasható a szintvonal feletti terület vízkészlete ós a szintvonal alatti, gravitációsan uralt terület kiterjedése, majd azok hányadosaként a gravitációs vízpótlás fajlagos értékei. Több szintvonalhoz leolvasva ezeket az értékpárokat szerkesztettük meg az utóbbinak szintvonaltól való függősét (14. ábra). Az ábra szerint a 100 m-es szintvonalhoz 10 l/s -km

2, 120 m-hez l/s km

2 és 150 m-hez 2,5 l/s -km

2 fajlagos értók tartozik, a 15. ábrán a gravitációs vízpótlás fajlagos értékének térkópén ezeket az izovonalakat húztuk be. 5.3. Éghajlati hatásvizsgálatok A modell segítségével vizsgálható a lefolyás éghajlati érzékenysége, vagyis az, hogy az éghajlati változások milyen hatással lehetnek a sokévi átlagos lefolyásra. Az éghajlati hatásvizsgálatok iránti érdeklődés a legutóbbi években erősen megnövekedett, mindenekelőtt azzal a feltételezéssel kapcsolatosan, hogy a légtér szén-dioxid-tartalmának antropogén eredetű megnövekedése következményeként, az üvegházi hatás növekedése miatt, Földünk éghajlata összességében melegebbé válik. Az éghajlat ilyen változásának komoly következményei lehetnek úgy az ökoszférában, mint a társadalmi-gazdasági folyamatok szférájában. Az égliaj13. ábra. A vízgyűjtő terület (1) és az évi átlagos lefolyás (2) magassági megoszlása a Zagyva-vízgyűjtőben