Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

4. szám - Nováky Béla: A műszaki-hidrológiai jellemzők térképi bemutatásának módszertani kérdései

202 , HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF., 5. SZÄM Az éghajlati lefolyás, mm 9. ábra. Az éghajlati lefolyás számítógépi térképezése Magyarországra kátai, a Tarna verpeléti ós jászdózsai, a Galga galgamácsai és hévízgyörki, a Tápió tápiószelei ós a Gyöngyös jászárokszállási szelvényeire. A vízhozammérő állomások észlelései különböző hosszúságú időszakot ölelnek fel, ós eltérnek az éghajlati elemek atlagainál figyelembe vett 1901—1950 időszaktól. Az éghajlati elemek alapján modellezett évi átlagos lefolyásértókeket egybevetettük az észlelésekből számítottakkal. A kétféle módon számított értékek relatív eltéréseinek az átlaga 8—9%, az egyik szelvényben tapasztalt 25% maximális eltérés mellett. A Az a paraméternek az értékét becsültük mind a 10 A állomás figyelembevételével is. Változtatva a értékét az 1,80 ós 2,10 közötti intervallumban, a lefolyás modellezett ós észlelésekből számított értékei közötti A relatív eltérések minimuma ugyancsak a a—1,95-nél adódik. Az éghajlat-lefolyás összefüggés beazonosítása után valamennyi négyzetelemre az éghajlati tcrkópek digitalizálásával nyert csapadék- és hőmérsókletértókek alapján kiszámítottuk a pontszerű elemi lefolyásokat, majd közöttük interpolálva húztuk meg a lefolyás izovonalait. A Zagyva-vízgyűjtő (éghajlati) lefolyástérképét a 8. ábra mutatja be. A 8—9% relatív eltérés olyan nagyságrendű, amely megengedi, hogy az éghajlati jellemzők alapján modellezett éghajlati lefolyás területi megoszlását a tényleges lefolyás területi megoszlásának a becslésére is felhasználjuk. Az éghajlati ós a tényleges lefolyás jó egyezése arra utal, hogy a lefolyás térbeli alakításában az éghajlat alapvető ós döntő szerepet játszik. A számítógépi program lehetőséget ad a lefolyási térkép raszterszerű megjelenítésére a képernyőn vagy mátrix-nyomtatón. Ez utóbbira mutat be példát a 9. ábra, amelyen az ország teljes területére az éghajlati jellemzőkkel szerA kesztett lefolyástórkóp látható. A szerkesztéshez a = 2,0 paramóterértóket vettünk fel, amely közel áll az optiA málishoz, ha az országot egyetlen a. értékkel, annak regionális differenciálása nélkül szándékozunk jelleA mezni. Mivel regionális bontásban az a értéke az egyesrégiókra nagyobb mértékben eltérhet az országra általában jellemzőtől, maga a térkép adott régió lefolyásásnak a becslésére nein alkalmas. 5. A modell alkalmazási területei A modell alapvető alkalmazási lehetőségei: — évi átlagos lefolyás területi megoszlásának térképezése, ami egyúttal lehetőséget ad az évi átlagos lefolyás (az évi közéj)vízhozam) hosszszelvényeinek megszerkesztésére is, további hidrológiai jellemzők területi megoszlásának térképezése; a kerettervi hidrológiai feltárások során a modellt felhasználtuk az osztott paraméterű árvízi tényező térképezésére, illetve az évi átlagos lefolyás térképéből kiindulva, két további műszaki-hidrológiai jellemző: a fajlagos energiatartalom és a gravitációs vízellátás mutatójának a térképezését végeztük el, — a lefolyás éghajlati érzékenységének, illetve az éghajlati ingadozások lefolyásra gyakorolt hatásainak a vizsgálata.