Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

4. szám - Nováky Béla: A műszaki-hidrológiai jellemzők térképi bemutatásának módszertani kérdései

200 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF.. 4. SZÁM A sugárzási egyenlegnek előbb a kádpárolgással, majd az utóbbinak az évi átlagos csapadékkal, ill. évi középhőmérséklettel való helyettesítése után az éghajlat-lefolyás kapcsolatát leíró (11) összefüggés egy elemi vízgyűjtőre az r« = 2T«exp[—««(36 4007

7

i,X-i + 104)Z"^] (18) formában írható át, amelyben a jobboldalon egyrészt éghajlati elemek, másrészt a térszín adottságait kifejező «y- tényező szerepel. 3.3. A modellparaméter beazonosítása A lefolyás előzőek szerinti modellezésének teljesebb és a valóságot jobban közelítő esetében figyelembe kell venni a térszíni adottságok területi változásait, azaz — a modellnek megfelelően — számolni kell az árértékek elemi vízgyűjtőnkénti változásával. A modellezés során tisztázni kell, hogy melyek azok a térszíni jellemzők, amelyek a (évi átlagos) lefolyásra számottevő hatással vannak, miként paramefcizálhatók ezek a térszíni jellemzők, a különböző térszíni jellemzők miként vethetők egymással össze a lefolyásra gyakorolt hatásaikat illetően. A térszíni adottságoknak az elemi vízgyűjtőnkénti ismeretében kijelölhetők egy adott térszíni jellemző vagy akár több térszíni jellemző tekintetében homogén elemi vízgyűjtők, amelyek egy nagyobb térségen belül sokszor mozaikszerűen, véletlenül rendeződnek egymás mellé. A lefolyás teljesebb, a térszín adottságait is területi változásában figyelembe vevő modellezése helyett modellezésünk célkitűzései szerényebbek, amint azt a bevezető rész is említette, csupán az éghajlat lefolyásra gyakorolt hatását kívánta feltárni. Ez viszont azt a modellezést nagyban elősegítő feltételezést engedi meg, miszerint — legalábbis a modellezett nagyobb térségen belül — a térszín adottságai, pontosabban az éghajlati elemekben nem tükröződő térszíni adottságok, változatlanok. Ebből a feltételből kiindulva, az ay állandónak tekinthető és így helyettesíthető az adott vizsgált A térségen belül egy a értékkel. Az évi átlagos lefolyás csupán éghajlattól függő, az éghajlattal determinált részének — vagy ahogy a hidrológiai irodalom elterjedten nevezi, az éghajlati lefolyásnak (Budiko, 1951) vagy eszményi lefolyásnak (Lászlóffy, 1954) —elemi vízgyűjtőnkénti modellezése az Yij y-Xyexp[—a(36 4:00T

i

jX1.+ 104)X;/] (19) képlettel történhet, nagyobb vízgyűjtőre összegzett, koncentrált lefolyás pedig a (8)-nek megfelelően az Yn értékek ismeretében. Az oc paraméterek becsléséhez a vízhozammérési szelvények észleléseiből számított Yy* értékek A használhatók fel. Az oc azonosítható akár egyetlen, megbízható észlelőállomás adata alapján. A Több ilyen állomás esetén olyan a érték fogadható el, amely minimalizálja a modellezett éghajlati 6. ábra. A felszíni, felszín alatti és mederbeli lefolyás kapcsolata lefolyás és a tényleges lefolyás közötti különbséget a paraméter becslésbe bevont vízhozamészlelő szelvényekre. A modellezés során még azt is feltételeznünk kell, hogy a vízhozammérő szelvényekben észlelt lefolyás a szelvény feletti vízgyűjtő teljes lefolyását tartalmazza, azaz a felszíni és felszín alatti összegyülekezésű lefolyást egyaránt. Ez annyit jelent, hogy feltételezni kell a felszíni és felszín alatti vízgyűjtő egybeesését, amely a valóságban közel sem mindig teljesül. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felszíni és felszín alatti vízgyűjtők, különösen kisebb vízgyűjtők esetén térnek el egymástól jelentősebb mértékben, s így a felszíni vízhálózatban észlelt lefolyás adott szelvényben (amit célszerű egyébként mederlefolyásként nevezni, a felszíni lefolyást a ténylegesen felszínen lefolyó vízmennyiségre fenntartva), nem azonos a vízgyűjtő teljes felszín alatti összegyülekezésű részét is tartalmazó lefolyásával. A 6. ábra a felszíni, felszín alatti és mederbeli lefolyás egy ikonikus modelljét mutatja be; az (1 j-gyel jelölt vízfolyás mederbeli lefolyása csupán a vízgyűjtő felszíni összegyülekezésű hányadát tartalmazza, míg a (2) jelölésű — a hierarchikus felépítés tekintetében többnyire magasabb rendű —- vízfolyás a felszín alatti összegyülekezést is. A felszíni és felszín alatti vízgyűjtők egybeesése elsősorban a geológiai viszonyoktól függ, a térszín jellemzői egyikének tekinthető, ezért a lefolyás általánosabb, a térszíni tényezőket is figyelembe vevő modellezésénél az ay paraméterbe építhető be. Az évi átlagos lefolyás ezekkel a feltételezésekkel elvégzett modellezéseinek a tapasztalatai azt mutatják, hogy adott, lehatárolt térségben, pl. A egy vízrendszerben vagy egy vízgyűjtőben oc azonosítható úgy, hogy az adott térségen belül a modellezés hibája csupán olyan mértékű, hogy a tényleges (azaz a nem éghajlati) lefolyás térképével szemben támasztott pontossági igényeket is kielégíti, így az éghajlati térkép a valóságos lefolyás térképeként is elfogadható. A pontossági igények A jobb kielégítésére az oc regionálisan — mozaikrégióként — differenciálható (Noválcy, 1986). A modell széles körű és hatékony alkalmazását nagymértékben elősegíti az a feladatra orientált, interaktív számítógépi programrendszer, amely