Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
4. szám - Nováky Béla: A műszaki-hidrológiai jellemzők térképi bemutatásának módszertani kérdései
NOV aKY b. : Hidrológiai térképezés 197 A vízgyűjtő felbontásának a hálóvonalak közötti távolsággal összefüggő részletessége a feladathoz igazodóan választható meg. Egy-egy négyzeteíem negyedelésével egy részletesebb felbontású, négy négyzetelem összevonásával pedig egy kevésbé részletes felbontású hálózat alakul ki. A vízgyűjtő ilyen négyzethálós felbontásában nem nehéz felismerni a számítógépi modellezést. A vízgyűjtőfelbontás részletezettségének növelésével a modell pontossága nő, ugyanakkor növekszik a modellváltozók és modellparaméterek pontatlansága is. A 3. ábra a Tarna verpeléti szelvényéhez tartozó vízgyűjtőre példázza a négyzethálós felbontást. A vízgyűjtőt olyan négyzethálóval fedtük le, amelyben a négyzetelemek élhosszúsága a szélességi körök irányában 2'30", a hosszúsági körök (a délkörök) irányában 1'40". A pontszerű elemi vízgyűjtőket helyettesítő véges kiterjedésű négyzetek kiterjedése 0 km 2. A modellezés során feltételeztük, hogy egy elemi vízgyűjtőről a kifolyás csak a négyzetéleken és csak egyetlen négyzetélen keresztül történhet egy szomszédos elemi vízgyűjtőbe. Ugyancsak az éleken át történhet az elemi vízgyűjtőbe a befolyás (hozzáfolyás), a kifolyástól eltérően akár valamennyi olyan élen keresztül, amelyen át nincs kifolyás. A modellezésnek ez a feltételezése a valóság ieírásának csupán közelítése, hisz a valóságban egy ilyen négyzetelem elemi vízgyűjtőről több irányban is történhet kifolyás, részint a felszíni lefolyást koncentráló természetes vízhálózati elemeken keresztül, részint a térben megosztottan akár a felszínen, még inkább a felszín alatt. Mégis, bármilyen legyen is a felbontás, minden elemi vízgyűjtőre kijelölhető egy fő kifolyási irány. Ennek a fő kifolyási iránynak a megválasztása annál egyértelműbb, a valóságot jobban közelítő lesz, VERPELEI , 47 "50 3. ábra. A Tarna verpeléti szelvényéhez tartozó vízgyűjtő felosztása elemi vízgyűjtőkre 1. ábra. Az elemi vízgyűjtők kapcsolódása a Tarna verpeléti szelvényéhez tartozó vízgyűjtőben minél részletesebb a felbontás, a pontszerű felbontású modell pedig már a valóságost fogja adni. A 4. ábra a Tarna verpeléti szelvényéhez tartozó vízgyűjtő terület előzőek szerint elvégzett felbontását és a négyzetelemek kapcsolódását mutatja be. Látható, hogy a vízgyűjtőnek a vízválasztókhoz közel eső elemi vízgyűjtőiről csak kifolyás van. A vízgyűjtők négyzethálós felbontása esetén az elemi vízgyűjtők azonosítását a mátrix elemek indexelési szabályainak megfelelően végezzük el. Az i-edik sorban és j-ed\ k oszlopban lévő térelemet e i 3-vel jelöljük. Mindazon elemi vízgyűjtők halmazát, amelyek az e tj elemi vízgyűjtő feletti teljes vízgyűjtőt fedik le — tehát amelyekről a lefolyás eljuthat az e tj elemi vízgyűjtőre — Ny-vel jelöljük. Amennyiben tehát egy eu elemi vízgyűjtő vizet szállít az ey elemi vízgyűjtőbe, úgy eu része ennek a halmaznak, azaz e*;£N„ ellenkező esetben nem, azaz úgy e H$ Ny. Az elemi vízgyűjtők közötti kapcsolódás gráfokkal is leírható. Az 5. ábra a Tarna verpeléti szelvényéhez tartozó vízgyűjtő elemi vízgyűjtői közötti kapcsolódások gráfreprezentációját mutatja be. A gráfreprezentációból a vízhálózat Horton szerinti hierarchikus felépítése is kiolvasható. Ez a hierarchikus felépítés abból indul ki, hogy a vízhálózati hierarchia legalsó fokán álló elsőrendű vízfolyások mellékág nélküliek, két elsőrendű vízfolyás összefolyása másodrendű, két másodrendűé harmadrendűt és így tovább, alkot ( Horton, 1945). A valóságos vízhálózat Horton-ié\e rendűségériek a felépítése különböző léptékű térképek segítségével kijelölhető a valóság annál jobb megközelítésével, minél részletesebb a térkép (Nováky, 1983). Ezzel, a térképekről szerkesztett vízhálózati hierarchikus felépítéssel lehet összevetni az elemi vízgyűjtők kapcsolódásából szerkesztett modell
