Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

4. szám - Nováky Béla: A műszaki-hidrológiai jellemzők térképi bemutatásának módszertani kérdései

198 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF.. 4. SZÁM Modellezett vízfolyás rendűsége / • II 5. ábra. Az elemi vízgyűjtők kapcsolódásának és hierarchikus jelépítésének grájreprezentációja a Tarna-vizgyűjtőben vízhálózat hierarchikus felépítését, az összevetés során tapasztalt eltérésekből vagy egyezésekből értékelni magát a modellezett vízhálózatot. A négyzethálós elemek modellbeli funkciója kettős. A modell az elemi vízgyűjtők Y

r

j elemi lefolyásait a négyzetháló elemeire számítja az éghajlati változók függvényében, egyszerűbb és a tanulmányban tárgyalt esetben a térszín adottságait homogénnek tekintve valamely nagyobb vízgyűjtőre vagy a tér egy elhatárolt részére, általánosabban figyelembe véve a térszín adottságainak vízgyűjtő elemenkénti változását is. Az elemi lefolyásoknak az összegyülekezésnek megfelelően összegezett értékével lehet megkapni egy nagyobb vízgyűjtő lefolyását. A nagyobb vízgyűjtők zárószelvényei kijelölhetők a vízhálózat valamilyen szempontból jellemző pontjainál (pl. jellemző földrajzi környezet, töréspont stb.), a mellékvízfolyások becsatlakozásánál, az észlelési szelvényeknél. Az e

i

;- elemi vízgyűjtőben lévő zárószelvényhez tartozó Yjj* lefolyás az elemi lefolyásokból az összefüggéssel számítható, ahol 3. _ í°> h

a 1

1 U, ha eleien a Kronecker-szimbólum; N,j az elemi vízgyűjtő feletti vízgyűjtőt lefedő elemi vízgyűjtők halmaza (Novákyés Szalay, 1985). Az X lefolyás tehát öszs^egzi az elemi lefolyásokat, így egy koncentrált jellemző (ezt fejezzük ki a * jelöléssel); az egyenlet pedig az osztott és koncentrált jellemzők, a rész és az egész kapcsolatát fejezi ki. Megjegyezzük még, hogy évi átlagos lefolyás modellezéséről lóvén szó, az összegyülekezés időbeli lefolyásának, az időbeliségnek a modellezésben nincsen szerepe. Ezért is kerülhetjük el annak vizsgálatát, hogy egy elemi vízgyűjtőből mennyi idő alatt lép át a lefolyás egy másikba, s jut el végül is a vizsgált zárószelvényig. Nyilvánvaló, hogy adott konkrét csapadók eseményekhez tartozó összegyülekezési vizsgálatnál, annak modellezése az időbeliséget már nem hagyhatja figyelmen kívül, s így a vízgyűjtő terület modellünkben e szempontból egyszerűsített térbeli megosztása konkrét csapadókok összegyülekezési vizsgálatában ebben a formában közvetlenül nem alkalmas. Az összegyülekezés időbeliségének figyelembevételére egyfajta lehetőséget mutat be a VITUKI-nak a Póli-völgy árhullámai modellezésére kidolgozott, a terepi és hálózati levonulást külön-külön vizsgáló terepmodellje (VITUKI, 1986). A négyzethálós lefedéssel kapott elemi vízgyűjtők a modellváltozók, ill. a modellparaméterek térbeli osztásának is az alapja. M odellváltozóknak tekintjük az éghajlati elemeket, adott esetben az éghajlat-lefolyás kapcsolat szerkesztésénél figyelembe vett átlagos évi éghajlati jellemzőket. Az éghajlati jellemzőket ezekre az elemi vízgyűjtőkre számítjuk, ill. tartjuk nyilván. Az éghajlati jellemzők vízgyűjtő elemenkénti számítása lényegében az ezen jellemzők térbeli (területi) változását folyamatosan leíró izovonalas térképek digitalizálását jelenti. Modellparaméternek a térszín adottságait valamiféle módon kvantitetíve leíró mérőszámot tekintünk, amelyet^ időben állandónak fogadunk el. 3.2. Az éghajlat-lefolyás összefüggések modellezése A vízgyűjtőre — így a modellezésünknek megfelelően az elemi vízgyűjtőre — hulló csapadék egy része a légtér és a térszín állapotától függően visszapárolog a légtérbe, egy más része felszínen vagy felszín alá szivárogva, felszín alatt elhagyja a vízgyűjtőt. Elegendő hosszú időszak átlagában a párolgás és az elf oly ás egyensúlyt tart a csapadékkal, a vízgyűjtőn tározódó készletekben változás nincsen. Az elemi vízgyűjtőre tehát sokévi átlagban felírható az Xij Yjj+Zp (9) (8) vízháztartási egyenlet, ahol Xy az évi átlagos csapadék, V

rj az elemi vízgyűjtőről felszíni vagy felszín alatti összegyíilekezésével távozó lefolyás, Zij a térszíni párolgás. A térszíni párolgást közvetlen észlelések hiányában többnyire empirikus összefüggésekből számítják. Ezek az empirikus összefüggések minden