Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
4. szám - Nováky Béla: A műszaki-hidrológiai jellemzők térképi bemutatásának módszertani kérdései
193 A műszaki-hidrológiai jellemzők térképi bemutatásának módszertani kérdései Nováky Béla* Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1095 Budapest, Kvassay J. út. 1. Kivonat: A szerző eljárást mutat be az évi átlagos lefolyásnak az alapvető éghajlati jellemzők, az évi csapadék ós évi közóphőmórséklet alapján történő térképezésére, amely számol ezen éghajlati jellemzők területi megoszlásával. Az eljárás az évi átlagos lefolyást is térben osztott hidrológiai jellemzőnek értelmezi. Az éghajlati lefolyás modellezése a térszíni adottságokat a vizsgált térségen belül homogénnak tekinti. Ez megkönnyíti az éghajlat-lefolyás összefüggések vízrajzi észlelések alapján történő beazonosítását. Maga a modell elvileg lehetőséget ad a térszíni adottságok területi változásainak a figyelembevételére is. A modell széles körű ós hatékony alkalmazását elősegíti az a feladatorientált, interaktív számítógépi programrendszer, amely lehetővé teszi a számítások gyors elvégzését és az eredmények grafikus megjelenítését. Kulcsszavuk: éghajlat, térszíni adottságok, koncentrált lefolyás, elemi vízgyűjtő, hidrológiai térképezés 1. Bevezetés A társadalomnak és a gazdaságnak a vízgazdálkodással szemben adott térségben támasztott követelményeit, egyúttal a vízgazdálkodásnak a lehetőségeit nagymértékben meghatározzák a térség hidrológiai adottságai. A hidrológiai adottságokat jellemző folyamatok időbeli alakulásának a vizsgálata, ennek során a folyamatok verbális leíráson túlmenő matematikai modellezése, a különböző vízgazdálkodási feladatokhoz a mértékadó műszaki-hidrológiai jellemzők számítása a vízfolyások azon szelvényeiben lehetséges, amelyekre megbízható, elegendő hosszúságú időszakot felölelő észlelések állnak rendelkezésre. Ugyanakkor a vízgazdálkodási feladatok jelentkezésétől függően, így a vízgazdálkodás regionális feladatainak a tervezésében is, szükség van a műszaki-hidrológiai jellemzők ismeretére az észlelésekkel nem rendelkező térségekre is, szükség van tehát a hidrológiai folyamatok térbeli alakulásának ismeretére is. A hidrológiai folyamatok térbeli alakulásának vizsgálatára ugyanazok az észlelések állnak rendelkezésre, mint amelyek az időbeli vizsgálatoknál is, azaz a hidrológiai folyamatok jellemzőinek az észlelési szelvényekre számított értékeiből lehet és kell következtetni, információt nyerni ugyanezen jellemzőknek a vízrajzilag fel nem tárt szelvényekre vonatkozó értékeire. Ezt a feladatot oldja meg a hidrológiai térképezés. A hidrológiai térképezés a hidrológiai folyamat valamely célszerűen megválasztott jellemzője területi alakulásában meglévő rendeződés felismerése és képi megjelenítése rendszerint izovonalak segítségével. Ezek az izovonalas térképek a hidrológiai jellemző valóságbeli területi alakulásának egyfajta modell* A tanulmány megírása idején a Vízgazdálkodási Intézet (VGI) főmunkatársa jei, a modellezés elvárható pontossága annál nagyobb, minél aggregáltabb időben maga a hidrológiai jellemző. Különösen alkalmas térképezésre az évi átlagos lefolyás. Az évi átlagos lefolyásban a területi rendeződós megjelenése annak a következménye, hogy ez a földrajzi fekvéshez (elsősorban a szélességi körökhöz ós az óceánoktól való távolsághoz) igazodó rendeződós — zonalitás — a lefolyást alapvetően alakító éghajlati adottságokban is megvan. Ugyanakkor a lefolyást alakító másik tényezőcsoport, a térszín adottságai sokszor oly mértékben eltérőek lehetnek az egymáshoz közel fekvő vagy akár szomszédos vízgyűjtőkre is, hogy ez megnehezíti, kisebb térségek áttekintésében meg is hiúsíthatja a rendeződós felismerését. A térszíni adottságok egy része maga is szoros összefüggésben van az éghajlat területi alakulásával, mindenekelőtt a talaj- és növénytakaró követi hűen az éghajlat zónális (vagy azonális) változásait. A térszíni adottságok szerepe a lefolyás alakításában elsősorban ott válik hangsúlyozottá, ahol az éghajlat és a térszín adottságainak nagytérségi, zonáiis kapcsolata lokálisan megbomlik. Ilyen lokális hatást elsősorban az éghajlattól függetlenül ható geológiai és geomorfológiai adottságok fejthetnek ki a lefolyásra, közismert például a karsztok hatása. Az évi átlagos lefolyás térképezése szinte kivétel nélkül számol az éghajlat és/vagy a térszíni adottságok területi alakulásával, esetenként e tényezőcsoportok egyikére helyezve a hangsúlyt. Az Országos Vízgazdálkodási Kerettervhez (OVH, 1984) csatlakozó hidrológiai feltárások során az évi átlagos lefolyás hidrológiai térképezése az éghajlati adottságok területi alakulását újszerű megközelítésben vette figyelembe. A jelen tanulmány középpontjában ennek a módszernek a bemutatása, ill. a módszerben rejlő további lehetőségek ismertetése áll. Maguk a hidrológiai térképek a
