Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Starosolszky Ödön: A Balaton jege

178 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZANt — csónakmenhely 'szigetfeje, bejáró mólójának eölöpös keretszerkezete; — kikötő part felőli, függőleges fala; — két mólószáras zártöblű kikötő hőtágulásból eredő terhelése; — kőszórásos partvédő mű, földgát, ideiglenes vízbeli zagygát; — természetes partszél terhelése merőleges mozgásirányú jégzajlásnál; — előregyártott vasbeton cölöpökre és cölöpsorokra ható erőhatások jégzajlás ós hőmórsóklet-változásból eredő expanzió esetén. 5. A jég teherbírása A jégsportok terjedése és terjesztése igényli elsősorban, hogy a balatoni jég teherbírásával is kell foglalkozni. A balatoni jég vastagságára statisztikai vizsgálatból megállapítottuk, hogy különösen hideg télen 110 napon át, átlagos télen mintegy 50 napon át lehet számítani 95 % -os megbízhatósággal sportolásra alkalmas jégre. Ez az időszak általában januárra és februárra tehető, amikor is összefüggő időszakban szinte minden évben van jég. A jégtakaró teherbírása, terhelhetősége közvetlenül a jégtakaró vastagságától és a jég szilárdságától, ezek pedig közvetve elsősorban a hőmérséklettől, a terhelés alakjától és időbeli alakulásától függnek (Panfilov, 1961; Starosolszlcy, 1971). A jég húzó-szakító szilárdságát — amely törés szempontjából érdekes — a mintavételek alapján 0 °C hőmérsékletre redukálva Szepessy 1070 kPaban állapította meg 95%-os megbízhatósági szinten. Ez az érték azonban a Szovjetunióban folytatott vizsgálatok szerint mintegy 500 kPa-ra csökkenhet le, a naponkénti hőfokváltozások hatására. 4. ábra. Jellegzetes repedések a Balaton jegén (Balatonfüred, 1982) 5. ábra. Jellegzetes repedések a Balaton jegén (Balatongyörök, 1982) Mivel a repedések (Metge, 1976) a jégtakaró teherbírása szempontjából lényegesek, elemezték a repedéseket és megállapították, hogy a nedves, széles repedések jelentenek komoly veszélyt. A repedések alakulását légi felderítés és felvételek alapján mutatták be. Különösen a kikötők környékén lévő jég gazdag repedésekben (4 és 5. ábra). A jég teherbírását elméletileg a hidraulikus közegekre rugalmasan ágyazott lemez differenciálegyenleteinek megoldásával lehet leírni (Gold, 1958). A jégtakaró, amely rugalmas-plasztikus anyag, máshogy válaszol a pillanatnyi, mint a hosszú idejű terhelésekre ós a gyorsan mozgó terhelésre. A rövid ideig tartó viszonylag lassan mozgó terhelésből jóval nagyobbat képes elviselni, mint a helyben állóból. Az alapvető összefüggéseket főleg kanadai kísérleti és helyszíni vizsgálati eredmények támasztják alá. A jégtakaró teherbírásának meghatározására Panfilov (1961) összefüggéseit fogadták el, amely viszonylag egyszerű, tapasztalati képletet ad a teherbírás becslésére. A teherbírás számítását a balatoni viszonyokra jellemző paraméterekkel elvégezték és módszert adtak a pillanatnyi és a tartós terhelés elbírásának számítására (2. Függelék). A közreadott eljárással emberek és járművek alatt a jég teherbírása egyaránt becsülhető. E szerint hideg időben pl. személyautók 15 cm-es jégre ereszthetők rá, de tartósan csak 20 cm-es jégen tartózkodhatnak mozdulatlanul. A biztonság növelése érdekében szabályozás szükséges, amelynek szempontjaira az 1984. évi jelentésben javaslatot tesznek, nevezetesen a hely kijelölésére, a jéghelyzet figyelésére, a mesterséges vastagításra, a jégtakaró-változás előrejelzésére, a jogi szabályozásra, amelyben az illetékes tanácsi és rendőrségi szervek vehetnének részt. A tanulmány lehetőséget teremt a jégsportok biztonságosabb fejlesztésére, és a jégen való munkavégzés szabályainak meghatározására, illetve a megfelelő szabályozás elvégzésére.