Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Starosolszky Ödön: A Balaton jege

174 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZANt tartamra, míg Fonyódnál, Badacsonynál, Révfülöpnél, Tihanynál és Balatonföldvárnál az exponenciális eloszlás mutatkozott jellemzőbbnek. A várható érték 50—75 nap között, a szórás 24—34 nap között ingadozott. Javasolható, hogy a jégtakaró időtartamát T= 60 nap ±60 nap összefüggéssel közelítsük 95%-os megbízhatósági szinten. 2.2. A jégmegjelenés, -beállás és -eltűnés korrelációja Részint az adatok megbízhatóságának jellemzésére, részint a jelenségben előálló esetleges szabályszerűségek kimutatására Tihany, Balatonaliga, Badacsony és Siófok állomásokon észlelt jellemző időpontokat az összes lehetséges változatban korrelációba állítottuk egymással, éspedig a következő viszonylatokban: Siófok—Aliga; Siófok—Tihany; Siófok—-Badacsony; Aliga—Tihany; Aliga—Badacsony; és Tihany—Badacsony. A vizsgálatainknál lineáris korrelációt tételeztünk fel. A jég megjelenésére, beállására és eltűnésére egyaránt Siófok és Aliga egyezése látszik elfogadhatónak, amit egyébként az azonos földrajzi helyzet is alátámaszt. A korrelációs együtthatók értéke 0,780 és 0,939 között változik a jógmegjelenést leíró kapcsolatoknál, 0,702—0,883 a beállást illetően és 0,864—0,975 az eltűnést illetően, djZäZ cl beállást illetően a leglazább, ami megint érthető és fizikailag magyarázható. Az elég laza kapcsolat azonban felhívja a figyelmet az észlelésekben rejlő szubjektivitás veszélyeire. 2.3. Az egyidejű napi jégvastagság-észlelések összehasonlítása A jégvastagság helyi változékonyságát megkíséreltük szintén korrelációval jellemezni. Ehhez az 1954/55. évi tél adatait választottuk ki öt állomáson, Siófokon, Badacsonyban, Balatonföldváron, Révfülöpön és Fonyódon, mivel ez volt a legvastagabb jeget előállító tél. Az állomások közötti korrelációt az összes lehetséges variációban meghatároztuk. A vizsgálat azt mutatja, hogy a kapcsolatok szórása a Balatonföldvárt tartalmazó kapcsolatokra a legnagyobb, és ha ettől eltekintünk 5 cm alatt marad. Ez az átlagos 2—4 cm nagyságú szórás az 50 cm-t meghaladó jégvastagságoknál elfogadható lenne, azonban sajnálatosan a 10 cm alatti vastagságoknál is jelentkezik, és a jégvastagság függvényében változása szabályosságot nem mutat. A vizsgálat alapján feltételezhető — hogy a Balatonföldváron jelentkező szabályos hiba elhanyagolása után — a jég vastagsága egyetlen állomás adataiból ±10 cm hibasávon belül lehetséges, 95%-os megbízhatósági szinten, és ez nyilvánvalóan nem elégséges, főleg 40 cmnél kisebb jégvastagságok esetén. 2.4. A maximális jégvastagságok összefüggése Az észlelt évi legnagyobb jégvastagságot Siófok, Badacsony, Balatonaliga, Tihany állomásokon hasonlítottuk össze, ahol körülbelül azonos hosszúságú adatsorok álltak rendelkezésre. A várakozással ellentétben ez a kapcsolat se szoros, rendkívül laza Siófok és Aliga között és elfogadható csupán Aliga ós Tihany, valamint Badacsony és Tihany között. A kapcsolatok szórása elég nagy, ±3—6 cm. 2.5. A jégvastagodás és -vékonyodás folyamata A jég vastagodását és elvékonyodását mintaként Siófok állomásra 1953/54., 1955/56., 1959/60., 1965/66., 1967/68., és 1968/69., évekre vonatkozóan elemeztük. Idősorba raktuk a napi jégvastagság észlelési és a napi maximum-minimum hőmérsékleti adatokat a jeges időszakra vonatkozóan. A jég maximális vastagsága 32 és 60 cm között változott, a maximum- és minimum-hőmérsékletek különbsége 43 és 30 °C között volt. A jég hízása bekövetkezhet folyamatosan, kisebb lépcsőkben, időszakos fogyással vagy két hullámban is. A végleges elfogyást a tartós 0 °C feletti léghőmórséklet idézi elő. A legnagyobb hízások összeesnek a legnagyobb mérvű lehűléssel, ami 2 és 9 °C/nap között változott. A jégvastagság hízását és fogyását 1953/54. évben Siófokon elemezve megállapítható, hogy a hízás átlagértéke napi 1 cm, a fogyásé pedig napi 2 cm, de a napi hízás 5 cm-t, a fogyás 8 cm-t is elérheti szélsőséges esetben. 2.6. A jég vastagsága Az előzőekből következően a jégvastagság előrejelzéséhez az észlelésektől túl nagy pontosságot nem remélhetünk, mégis a nagyszámú adatból statisztikai elemzéssel a jégvastagság eloszlásfüggvényei meghatározhatók és belőlük a mértékadó jégvastagság levezethető. A jégvastagság változását 10 állomás 25—7 éves adatsora alapján elemeztük. A vizsgált állomások a Balatonon (8), a Velencei-tavon (1) és a Fertőn (1) helyezkednek el. Vizsgáltuk a legvastagabb és legvékonyabb jeget előidéző években (általában 1963. és 1975. év) a napi jégvastagság eloszlását mind a 10 állomáson. Az eloszlásfüggvényt exponenciális eloszlással lehetett jól közelíteni, amelyhez képest az illeszkedést jellemző 0 12 24 36 48 60[cmJ 1. ábra. Az évi maximális jégvastagság eloszlásfüggvénye