Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Hegedűs János: A Duna bakterio- és fitoplanktonjának karbamidbontási erőssége

164 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZANt 6. ábra. A Duna és a Szilas-patak havonkénti algaszámátlagának alakulása 2,Imill / I 7. ábra. A pszichrofil baktériumszám alakulása a Duna és a Szilas-patak esetében formis Trevisan, Thiothrix nivea (Rabh.) Winogradszkij, Sphaerotilus natans Kützing és Zoogloea ramigera Itzigshon — speciesek (Felföldy, 1981). A tenyésztett baktériumszám a Dunához képest — I—II. bakteriológiai vízminőségi kategória — igen magas — IV. kategória — sokszor több millió/ml értékű (7. és 8. ábra). Biokémiai vizsgálataink eredményeit a 9. áöraban foglaltuk össze. Az összefüggésekből megállapítható, hogy 1. a Duna fitoplanktonjának karbamid bontási erőssége nagyobb, mint a Szilas-pataké, 2. a Dunánál nem tapasztalhatók azok az ingadozások, melyek a Szilas-patak esetében előfordultak, 3. az összefüggések alapján valószínűnek látszik, hogy a karbamid elbontásában és felhasználásában a baktériumtevékenységgel szemben az algatevékenység a jelentősebb (Felföldy, 1981). Annak kiderítésére, hogy a Duna esetében az algák szerepe a döntőbb a karbamid elbontásában a következő kísérleteket végeztük magas algaszámú, 18—35 millió ind/l és 10 ezer csíraszám/ml alatti baktériumszámú (20 °C-on növő) Duna-vízzel. Kémiai anyagok felhasználása az alga és baktériumflóra szétválasztására A vizsgálatok alkalmával az algákat és a baktériumokat is tartalmazó Widal-osövekbe rézszulfátot és káliumpermanganátot adtunk 20, illetve 12 ppm mennyiségben. Mielőtt eredményeinket ismertetnénk, meg kell említeni azt az értékelést megkönnyítő tényt, hogy amikor a kísérleti eső a Duna baktérium és alga élővilágát együttesen tartalmazta, a karbamid bontás mindig a tápoldat alján indul meg és a lúgosodást jelző vörös szín innen felfelé terjedve — intenzitása az algaszám függvénye — fokozatosan éri el a felszínt és lassan a tápoldat egésze egyöntetűen vörös színű lesz. A mikroszkópi vizsgálat rendszeresen azt mutatta, hogy az algák kizárólag a Widal-cső alján helyezkednek el, a tápoldat tömegében csak elvétve fordulnak elő. A rézszulfáttal és a káliumpermanganáttal végzett kísérleteinknél — amikor az algák a kísérleti csőben elpusztultak — azt tapasztaltuk, (leolvasási idő 2, 4. 6, 24 ós 48 órai inkubáció után) hogy a karbamid bontás mértéke csak 24 órai inkubáció után lesz olyan mérvű, hogy annak látható jeleként a tápoldat felső részében vagy egészében egy gyenge, rózsaszínű elszíneződés látható, mely 48 óra után is csak ± értéket mutat. A 24 órai inkubáció után végzett mikroszkópi Duna Szilas-patak 8. ábra. A mezofil baktériumszám alakulása a Duna és a Szilas-patak esetében nak 1973. évi havi átlagait a 6. ábrában ismertetjük). Igen gyakoriak a különböző gombafajok — Leptomitus lacteus (Roth) Agardh, Fusarium aquaeductum Lagerheim, Anguillospora longissima (Sacc. et Syd.) Ingold, Articulospora tetracladia Ingóid, Clavariopsis aquatica De Wildeman, Tetracladium marchalianum De Wildeman és Tridentaria implicans Grove- és a mikroszkópi vizsgálattal meghatározható baktérium — Spirillum, Thiospirillum — fajok, Sarcina palludosa Schroetter, Streptococcus margaritaceus Schroeter, Beggiatoa minima Winogradszkij, Beggiatoa leptomitiVI4 VII.31 vm.14 IX.20 X..23 IX.2 Vizsgálati napok 9. ábra. A karbamid bontás erőssége az első és másodiknapon a Duna és a Szilas-patak esetében