Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Hegedűs János: A Duna bakterio- és fitoplanktonjának karbamidbontási erőssége

HEGEDOS J.: A Duna bakterio- és filoplanktonjának 165 vizsgálat szerint jelentős a mintában a baktériumok száma. A kontrollcsövek —0,45 um-os pórusnagyságú membrán szűrőlapon szűrt, algákat és baktóriumokat is tartalmazó minta, ós 8 um-os pórusú szűrőlapon szűrt, főleg az algákat tartalmazó minták már két órai inkubáció után a Widal-cső aljában meginduló erőteljes karbamid bontást mutattak, és a karbamid bontás erőssége huszonnégy óra múlva már elérte a maximális erősségű háromkeresztes (+ + +) értéket. Ha viszont az algák mellől a baktóriumokat pusztítottuk el — 30 ppm neomycin — akkor a karbamid bontás intenzitásában a kontrolihoz viszonyítva csak csekély értékű csökkenést tapasztaltunk. A Dunából nyert baktériumtenyészet felhasználása az algatevékenység karbamid bontási dominanciájának alátámasztására A Duna 250 ml-nek szűredókét beoltottuk hús-pepton levesbe. Majd 24 órás 22—24 °C-on történő inkubálás után nyert baktérium szuszpenzióból a fenti tápanyagokat tartalmazó agar lemezre kiszólesztettünk. A tenyésztést itt is 24 órán keresztül, 22—24 °C-on végeztük. Ebből a tenyészetből oltottunk egy normáll kacsnyi mennyiséget (3 mm átmérő) kontroll csövek jelenlétében a karbamid tápoldatba. A kontroll csövek itt is az előzőekben ismertettek szerint viselkedtek. Ugyanakkor a baktóriumokkal beoltott kísérleti csövek, melyek 800—1000-szer több baktériumot tartalmaztak, mint a baktériumokat és az algákat is tartalmazó kontroll csövek, még 6 órai inkubálás után is negatív értéket adtak. Huszonnégy órai inkubáció után viszont már láthatók a karbamid bontás jelei, a tápoldat egész tömegében rózsaszínű, egy kereszt (+) értéket adó, 48 óra inkubáció után a karbamid bontás másfél kereszt (+ +) erősségig fokozódik. Ennek értelmében vizsgálati eredményeink alapján bizonyítottnak véljük azon állításunkat, hogy a Dunában a mintavételi helyen a karbamid bontás főleg az algák számának és tevékenységének a függvénye, illetve eredménye. 4. összefoglalás Szintetikus tápoldatban vizsgáltuk a Duna bakterio- és fitoplanktonja karbamid bontási erősségét. Vizsgálati eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a Duna esetében a karbamid elbontásában a baktériumtevékenységgel szemben az algatevékenység a döntőbb. Ezenkívül megemlítjük, hogy 1. a karbamid bontás vizsgálata közelítő értékű tájékoztatást ad a mindenkor jelenlevő algaszámról, 2. monokultúrát alkalmazva, a módszer akut víztoxikológiai tesztként — a karbamid bontás gátlásának vizsgálata — is alkalmazható. Irodalom Bergmeyer, H. U. 1963. Methods of enzymatic analysis. 1—1064. Verlag Chemie OMBH, Weinheim (Bergstr.)

, Acad Press, New York and London. Béládi K., Kéty I., Nász I., Váczi L. 1978. Orvosi mikrobiológia ós immunitástan. Medicina Könyvkiadó, Budapest. Felföldy L. 1981. A vizek környezettana. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Hegedűs J. 1972. L-glutaminsav desaminátiójának vizsgálata Staphylococcus törzseknél. Kísérletes Orvostudomány, 24, 618—620. Hegedűs J., Némedi L., Hegedűs J-né. 1974. Biológiai ós bakteriológiai vizsgálatok egy kissé szennyezett (Duna) és egy erősen szennyezett (Szilas-patak) felszíni vízfolyásban. Hidrol. Közi., 1, 26—31. Hegedűs J., Hegedűs J-né 1976. A Duna bakterioplanktonja biokémiai aktivitásának vizsgálata az 1659 folyamkilométernél. Hidrol. Közi., 10, 470—473. Hegedűs J. 1984. A Duna aerob és anaerob spórás baktériumainak vizsgálata salicin bontás révén. Budapesti Közegészségügy, 4, 104—109. Hegedűs J. 1985. A Duna bakterioplanktonja kemónyítőbontásánakvizsgálata 20 °C-on és a Duna-víz mindenkori aktuális hőmérsékletén. Budapesti Közegészségügy, 1, 26—28. Hegedűs J. 1986. A Duna fitoplanktonja Budapest felett (1659 fkm) I. Mennyiségi viszonyok. Hidrol. Közi., 4—5, 267—270. Horváth I. 1964. Mikrobiológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest. Jeney É., Váczi L. 1966. Alkalmazott bakteriológia és elméleti alapjai. Medicina Könyvkiadó, Budapest. Kol, E., Machay, L. 1961. A termesztett algák. Magyarország Kultúrflórája, 1. kötet, 7. füzet, 33—37. Péterfii. 1977. Az algák biológiai és gyakorlati jelentősége. Ceres Könyvkiadó, Bukarest. Stewart, W. D. P. 1974. Algal physiology and biochemistry. Botanical Monographs, 10, 1—989. Blackwell Sei. Puhl., Oxford. Kézirat beérkezett: 1987. március 4. Átdolgozás beérkezett: 1987. szeptember 29. Közlésre elfogadva: 1987. november 7. The carbamide decompsition capability of bactcrio-, and phytoplankton in the Danube River Hegedűs, J. Abstract: The carbamide decomposition capability of bacterio-, and phytoplankton was studied in the cross-section at river km 1659 of the Danube, in the year of 1973, with a frequency of one day. In a chapter devoted to methodological problems, a thorough description is presented dealing with the different meghods for investigation — sampling, technical processing, sterilization, inoculation, incubation, feed-solutions, evaluation, errors — which were followed by the results of the study. It was concluded that at the particular point of investigation carbamide decomposition was a function of the number and activities of the algae, dominantly. The procedure to determine carbamide disintegration is also suitable to render approximative information about the number of algae. Further, it can be used as an acute water-toxicological test on the basis of its monoculture. Keywords: bacterioplankton, phytoplankton, carbamide, capability for decomposition, Danube A szerző szakmai munkásságát a Hidrológiai Közlöny 1987/2—3. számának 139. oldalán közöltük.