Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Hegedűs János: A Duna bakterio- és fitoplanktonjának karbamidbontási erőssége

HEGEDOS J.: A Duna bakterio- és filoplanktonjának 163 mérsékleten végeztük, bizonyos fokú különbséget tapasztaltunk a fitoplankton aktivitásában. Ugyanis azonos algaszámú, de különböző évszakú ás hőmérsékletű Duna-víz fitoplanktonjának karbamid bontási erőssége kisebb, ha az eredeti Duna-víz hőmérséklete alacsonyabb volt. E jelenség kialakulásában valószínűleg szerepet játszik a fitoplankton évszakonként éltérő minőségi összetétele, és az évszakoktól függő kibontakozó, virágzó vagy lassan pusztuló állapota is. Ilyen összefüggéseket tapasztaltunk kora tavaszi és késő őszi magas algaszámú, de alacsony hőmérsékletű Duna-víz mikroflórája esetében. A Duna fitoplanktonja karbamid bontási erősségére jellemző a nagyfokú kiegyenlítettség. Nincsenek egyik napról a másikra bekövetkező nagyfokú ingadozások. Ez a Duna igen nagy szállított vízmennyiségének és a vizsgálati pont feletti szakasz jelentős szennyeződés hiányának a következménye. Az áradások — mivel csökken az algaszám — hatására lecsökken a karbamid bontás erőssége. Amikor a Duna algaszáma 15 millió ind/l fölé emelkedett, de különösen 25 millió ind/l érték körül és felett a vizsgálati csövek dugójának eltávolításakor igen intenzív ammóniaszag volt érezhető, ós a Widalcsőbe, a tápoldat fölé csipesszel behelyezett univerzál indikátor papírcsík azonnal és erősen színeződött. Ilyen magas algaszám mellett a karbamid bontás már kétórás inkubáció után jól értékelhető volt. Sötétben, termosztátban, 22—24 °C-on végzett karbamid bontási kísérleteinkkel párhuzamosan, vizsgálati csöveket inkubáltunk a fenti hőmérsékleten fénytermosztátban is. Ügy az első, mint a második napon leolvasott eredmények teljes azonosságot mutattak. Annak megfigyelésére, hogy az év folyamán a Duna különböző hőmérsékletű vízében hogyan zajlik a karbamid hasznosítása, az állandó hőmérsékleten végzett kísérletekkel párhuzamosan beállítottunk vizsgálati csöveket az aznapon mért Duna-víz hőmérsékletén is. Ezeknek a vizsgálatoknak eredményeit a 4. és 5. áöraban foglaltuk össze. Láthatjuk, hogy a hőmérséklet hatása az azonos fitoplankton összetétel mellett a legfontosabb tényező (a reakciósebesség 10 °C hőmérsékletkülönbség esetén 2—3-szorosára változik). Alacsony vízhőmérséklet mellett a jelen kísérletben alkalmazott módszernél még a második vizsgálati napon sincs vagy csak egész minimális a karbamid bontás erőssége. Eredményeink szerint jól 4. ábra. A karbamid bontás erőssége a Duna-víz hőmérsékletén az 1. és a 2. napon 5. ábra. A karbamid bontás során a tápoldat pH-jának alakulása a Duna-víz hőmérsékletén végzett vizsgálatoknál az 1. és a 2. napon mérhető karbamid bontás 14 °C vagy ennél magasabb hőmérsékletű víz esetén jelentkezik (2. táblázat). Annak eldöntésére, hogy az egyes felszíni vizek eltérő élővilága milyen intenzitással végzi a karbamid bontást és ezt a vizek eltérő szennyezettsége hogyan befolyásolja, a következő vizsgálatokat végeztük el. Azonos időbeli mintavételekkel vizsgáltuk a Duna (1659 folyam km) és a Szilas-patak (mintavétel a váci országútnál, a torkolat előtt) fitoplanktonjának karbamid bontási erősségét. Mielőtt eredményeinket ismertetnénk röviden kitérünk a két felszíni víz eltérő élővilágának és szennyezettségének ismertetésére. 2. táblázat A karbamid bontás erőssége a Duna-víz hőmérsékletén különböző hőmérsékleti tartományokban Hőmérsékleti tartományok 1. nap 2. nap 0—5°C 0,00 0,00 5—10 °C 0,00 0,26 10—15 °C 0,07 0,58 15—20 °C 0,40 1,65 20 °C felett 1,50 3,00 A Duna szaprobiológiai minősége a mintavételi ponton az év nagy részében B-mezoszaprob típusú, csak a téli hónapokban válik a-mezoszaprob minőségűvé. Jól jelzik ezt a téli vízben azonosított — Spirillum, Spirochaeta, Sphaerotilus, Beggiatoa sp. — szennyezettséget jelző szervezetek. Az algaszám igen magas. Dominálnak a kovaalgák. A zöldalgák ind/l mennyisége csak a nyári hónapokban emelkedik meg. A többi algatörzs az összalgaszámnak csak igen kis részét alkotja (Hegedűs, 1986). A Szilas-patak ipari és háztartási szennyvízzel egyaránt terhelt, igen szennyezett vízfolyás. Szaprobiológiai minősége pa-mezoszaprob és polyszaprob minőség között váltakozik és még nyáron is ritkán éri el az a-mezoszaprob minőséget. Az algaszám alacsony. Kék és ostoros algák, kovaalgák közül főleg a Nitzschia genus fajai dominálnak (a Duna és a Szilas-patak algaszámá-