Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
3. szám - Hegedűs János: A Duna bakterio- és fitoplanktonjának karbamidbontási erőssége
162 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZANt Desztillált víz 1000,0 ml pH —6,7—6,8 Lefejtve Widal-csövekbe 1 ml-ként Fenolvörös indikátor: Fenolvörös NaOH 0,ln Desztillált víz 0,2 g 4,0 ml 46,0 ml Értékelés Az eredményeket 24 és 48 órai inkubálás után olvastuk le. A tápoldat színváltozása és Jele Értéke meghatározása Változatlan — 0,0 Rózsaszín ± 0,5 Gyengén vörös + 1,0 Vörös 4+ 1,5 Erősen vörös + 42,0 Intenzív vörös + + + 2,5 Igen intenzív vörös + + + 3,0 //. Ill IV V VI VII. m IX. X XI, Xt/hÍMt] 1. ábra. A karbamid bontás erőssége az első és a második vizsgálati napon szám függvénye, mivel Hegedűs et al., (1974) szerint a téli alacsony hőmérsékletű vízben lényegesen nem csökken a 20 és 37 °C-on tenyésző baktériumszám, a nyári magasabb hőmérsékletű vízben mért értékhez képest. Erre a kérdésre később még részletesen kitérünk. Ezenkívül a karbamid bontás intenzitását még pHméréssel is meghatároztuk (Bergmeyer, 1963). Sterilezés, sterilpróba Az üvegedények sterilezése 180 °C-on 2 órán keresztül hőlógsterilizáló szekrényben történt. A membrán szűrőlapot szűrőpapír közé helyezve Petri-csészóben 121 °Con 15 percig autoklávban csírátlanítottuk. A szűrőlap lemosásához használt gumidugókat forralással sterileztük. A tápoldatot fél órán keresztül Arnold-készülékben csírátlanítottuk. A kísérleti csövekkel párhuzamosan minden leoltás alkalmával sterilpróbát is beállítottunk ós annak befertőződósót egyetlen alkalommal sem tapasztaltuk. Hibalehetőségek Hibalehetőséget okozhatnak: nem steril és kémiailag kellően nem tisztára mosott Widal-csövek. Befertőződött táptalaj alkalmazása, nem a kívánt értékre beállított pH és a szabványtól eltérő méretű Widal-cső (10X100) használata. 3. Vizsgálati eredmények Állandó hőmérsékleten — 22—24 °C-on — végzett karbamid bontási kísérleteink eredményeit az 1. és 2. ábrában ismertetjük. Az első ábra a lúgosítási erősség, a második, a mért pH-értékek havi átlagait tartalmazza. Az ábrában közölt eredmények alapján merült fel bennünk az a gondolat, hogy a karbamid elbontásában az algák tevékenysége a döntőbb, és intenzitása az alga2. ábra. A karbamid bontás során a tápoldat pH-jának alakulása az első és a második napon II. ill. IV. V. VI VII. Vili. IX. A XI. XII. [hónap] 3. ábra. összefüggés az algaszám és a 2. napon mért karbamid bontás erőssége között Az algaszám és a második napi karbamid bontás erőssége közötti összefüggést a 3. ábrában tüntetjük fel. Ezt az összefüggést a különböző algaszám intervallumokhoz tartozó karbamid bontási erősségek szerint is bemutatjuk az 1. táblázatban. Megjegyezzük, hogy azonos algaszámú, de különböző hőmérsékletű és évszakú Duna-vízből végzett vizsgálatok esetén, annak ellenére, hogy vizsgálatainkat azonos — 22—24 °C-on — hő1. táblázat összefüggés az algaszáin és a karbamid bontási erősség értékei között Algaszám, índ/1 A karbamid bontás erőssége 1. nap 2. nap 1 millió alatt 0,11 1,70 1—5 millió között 0,29 1,95 5—10 millió között 0,39 2,40 10—20 millió között 0,78 2,80 20—30 millió között 1,54 3,00
