Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Hegedűs János: A Duna bakterio- és fitoplanktonjának karbamidbontási erőssége

HEGEDOS J.: A Duna bakterio- és filoplanktonjának 161 A Duna bakterio- és fitoplanktonjának karbamid bontási erőssége Hegedűs János Fővárosi Vízművek 1134 Budapest, Váci út 23—27. Kivonat: A magasabb rendű szervezetekben a fehérjék lebomlásának végterméke a karbamid. A szervezet szén-dioxid molekulához kötve közömbösíti a fehérjék lebomlásának mérgező végtermékét, az ammóniát. A karbamid a vizelettel távozik, és 24 óra alatt ürített mennyisége egy felnőtt embernél: 20—35 g. Ebből következik, hogy a főváros szennyvizével igen nagy mennyiségű karbamid kerül a Dunába. A szerző munkájában (1973) azt vizsgálja, hogy a Duna esetében (1659 fkm) a baktériumok vagy az algák anyagcsere tevékenysége a jelentősebb a karbamid elbontásában. Az anyag és módszer fejezetben részletesen ismerteti a karbamid bontás vizsgálatának módszertanát — mintavétel, technikai feldolgozás, sterilezós, inokuláció, inkubáció, tápoldat, értékelés, hibalehetőségek — majd rátér vizsgálati eredményeinek ismertetésére. Vizsgálatait vegyes — tehát baktóriumokat ós algákat is tartalmazó — illetve monokultúrákkal végezte. Kutatásai eredményeképpen megállapítja, hogy a Dunában a vizsgálati ponton a karbamid bontás főleg az algák számának ós tevékenységének a függvénye, illetve eredménye. Ezenkívül eredményeivel kapcsolatosan megemlíti, hogy a karbamid bontás erősségének vizsgálata közelítő értékű tájékoztatást ad a mindenkor jelenlevő algaszámról, ezenkívül monokultúrát alkalmazva akut víztoxikológiai tesztként is jól alkalmazható. Kulcsszavak: bakterioplankton, fitoplankton, karbamid, bontási erősség, Duna 1. Bevezetés A magasabb rendű szervezetekben a fehérjék lebomlásának végterméke a karbamid. A szervezet szén-dioxid molekulához kötve közömbösíti a fehérjék lebomlásának mérgező végtermékét, az ammóniát. A karbamid a vizelettel távozik és 24 óra alatt ürített mennyisége egy felnőtt embernél: 20—35 g. Ebből következik, hogy a Dunába befolyó szennyvizekkel igen nagy mennyiségű — több ezer kilogramm — karbamid kerül. A karbamid az algák által is felhasználható tápanyag (

Kol és Machay, 1961; Stewart, 1974; Péterfi, 1977), mely mint ilyen emeli a felszíni v.íz trofitási fokát, a növekvő trofitási fok révén létrejön az eutrofizálódás folyamatának látható következménye a vízi mikro- és makrovegetáció túlszaporodása. A felszíni vizekbe kerülő karbamid elbontása ós eliminálása két élőlénycsoport — baktériumok, algák — anyagcseretevékenysége révén történik. Kutatásaink során azt vizsgáltuk, hogy a Duna esetében a baktériumok vagy az algák anyagcsere tevékenysége a jelentősebb a karbamid elbontásában. A kísérleteket az 1973-as évben napi gyakorisággal végeztük (Hegedűs, 1972; 1984; 1985; Hegedűs és Hegedűs, 1976). 2. Anyag és módszer Mintavétel A vizsgálatokhoz a mintákat a Dunából, 1659 folyamkm-nól, reggel 7 és 1/2 8 óra között, a parttól kb. 60 m távolságra a vízfelszín alól 20 cm mélységből steril mintavevő edénnyel vettük. A feldolgozást a mintavétel után azonnal elkezdtük. Technikai feldolgozás A mintavevő edényben felrázással homogenizált mintából 250 ml-t steril mérőhengerbe öntöttünk és gázlángon sterilezett Zsigmondy szűrőkészülékben steril, 0,45 um pórusnagyságú membrán szűrőlapon leszűrtük. A szűrés ideje alatt a szűrőkészülék tölcsére fedve volt. A szűrés befejezése után a membrán szűrőlapot a bakteriológiai sterilitás követelményei szerint, egy steril, 1 ml mennyiségű steril hígító folyadékot tartalmazó 7 cm átmérőjű Petri-csószóbe helyeztük. Inokuláció A membránszürűlapon levő szeszton mennyiségét először steril gumidugós üvegbot segítségével 1 ml steril hígítóvízzel lemostuk, majd a beoltásra váró 1 ml mennyiségű karbamid tápoldattal is jól leöblítettük. Ezután az egész folyadókmennyiséget — 2 ml •— Widalcsövekbe vittük. Annak ellenőrzésére, hogy a membránszűrőlapról a bakterio- és algaplankton eltávolítása tökéletesen megtörtónt, minden vizsgálat esetében a lemosott membrán szűrőlapot is tápoldatba helyeztük. A kontrollcső minden esetben negatív eredményt adott. Inkubáció A beoldott tápoldatot tartalmazó csöveket termosztátban, 22—24 °C-on 24—48 óráig inkubáltuk. Párhuzamos vizsgálat esetén a tápoldatból 2—2 csövet oltottunk be, az egyiket 22—24 °C-on, a másikat pedig a beoltás napján mórt Duna-víz hőmérsékletén inkubáltuk. Tápoldat Analitikai tisztaságú vegyszerekből készült. Tárolása hűtőben +4 1-8 °C-on történt. Felhasználási ideje maximálisan két hét volt. A pH beállítását Heilige komparátorral és elektromos pH-mérő készülékkel végeztük (Béládi et al., 1978; Jeney és Váezi, 1966: Horváth, 1964). Karbamid tápoldat Karbamid 40,0 g KH„P0

4 6,0 g NaCl 10,0 g MgS0

4 -7HjO 0,4 g Fenolvörös 0,4%-os 6,0 ml